HÍRHÁTTÉR |
|
El Quro, az Antikrisztus apródja
2009-01-30.
Igyekszem önmérséklettel
fogalmazni, hogy mégse kerüljek fel egy elhamarkodott prevenciós
döntés eredményeként még ma az első huszonöt, kedvező
politikai széljárás esetén akár már a jövő héten
likvidálandó elsőszámú közellenség hétpecsétes várólistájára.
Ej, ráérünk arra még.
Mindazonáltal:
elnézésedet kérem a tegezésért, Orbán Viktorral is tegeződtem, ami
miatt sem rosszabb, sem jobb nem lett semmi. Te vagy a fiatalabb,
ami jól mutatja, hogy lassanként a komprádor széltolók
második-harmadik nemzedéke is úgy viharzik el felettem, mint a
gyorsuló idő vasfoga e sötét árnyékvilág felett.
Node némi invokáció után
lássuk a lényeget.
Ámbátor ez a vélelem
kézenfekvő, azonban csak primitív és olcsó magyarázat lehetne a
médiaszerepléseid alapján kikövetkeztethető szellemi képességeidre,
mégis, igen kevesen büszkélkedhetnek azzal, ország-világ előtt,
hogy mindkét szülőjük segédmunkás volt.
Te a Friderikusz
műsorában ezzel dicsekedtél.
Amennyiben ez igaz, s nem
csak afféle, a szavazók szentimentális lelkületére apelláló sunyi
kampányfogás, úgy kétségtelenül nagy utat tettél meg, hatalmas
fejlődésen mentél keresztül. De ne hidd, hogy az elért eredmény
abszolút értelemben is monumentális.
Negyvenegynéhány évesen
még nem kész ember a férfi.
Az arc, a szem, a
tekintet a lélek tükre.
Neked különös élességgel
van az arcodra írva, ki vagy valójában.
Elmondom, mit látok:
honnan jöttél, ki vagy, s mivé leszel.
A nyolcvanas években egy
munkahelyemen már megismerkedtem azzal a figurával, amely a te
torzult karakterednek is a lényege.
Személyiségi jogaira
tekintettel – nem használom a valódi nevét.
Maradjunk annyiban, hogy
Herr Wasserburger - aki ellentmondásos „tudományos
főmunkatárs” volt, hisz’ miközben évtizedek óta változatlan
eredményességgel kutatta a cserebogár halhatatlanságát, egyaránt
kivívva ezzel az intézet és a szakminisztérium elismerését; közben
a legképtelenebb hírek is keringtek róla, pl. a helyettesem egy
estén szürkületkor sztereo-plánban látta hosszasan vizelni őt a
Feneketlen-tó gyér parti bokrai között – atavisztikus
szóhasználattal nagyvonalúan csak Hugyáknak nevezte el a
kappanhangú KISZ-titkárt, szellemesen utalva ezzel a
megszólítással a vizelés spissegő hanghatására, ami nyelvileg az
illető eredeti nevét képezte le. Igazgatónk – nem kevés
szarkazmussal – fenéken lőtt flamingóként aposztrofálta „Hugyákot”,
aki a vezetői értekezleteken (hisz’ a négyszög tagja volt!) minden
alkalmat megragadott, hogy a legátlátszóbb hazugságokkal
szerezzen pénzt a KISZ-szervezet számára, fedezendő a fedő
célzattal társadalmi munkának elkeresztelt ivászatok és XXX-es
rendezvények jelentős költségeit.
Szóval nem tudom, mire jó
ez a dupla segédmunkás származás.
Ezzel a pedigrével elég
nehéz lesz a viszonylag könnyű bejutás után benn is maradnod
az eurokommunista világelit-körben, ahol ma már a meroving
királyi vérvonal, a fekete-nemesi származás s a bankár ősökkel való
hivalkodó büszkélkedés a követendő sikk.
Mondanék erre néhány
példát a történelemből:
A Kennedyek gazdasági és
politikai ereje a fáma szerint valójában egy klán a 13
illuminátus vérvonalból, mindenesetre a dinasztia gyökerei többszáz
évre nyúlnak vissza. Bill Clinton elnök állítólag balkézről
Rockefeller-ivadék volt, akit módszeresen, előre megtervezve,
eleve elnöknek neveltek ki. De korábbi példák is akadnak hatalmi
zabigyerekek tudatos felépítésére. Ha hinni lehet a legújabb
történeti kutatások eredményeinek, akkor III. Napóleon – a
későbbi mexikói császár – balkézről Rothschild-származék volt.
Netántán a világtörténelmi értelemben meghatározó
politikus-bankár családnak az ivadéka volt Haynau labanc
táborszernagy is, akinek feladatául a szabadságharc utáni vérgőzös
megtorlás végrehajtása jutott. A sor azonban még tovább is
folytatható, állítólag Adolf Hitler, a fasiszta nagynémet állam
kancellárja apai ágról a bécsi Rothschild báró törvénytelen
gyermeke volt. (Bár egy tegnapi olvasmányom szerint nem biztos,
hogy Rothschildról, inkább valami Schicklgruberről lehet szó.)
A történelmi hitelesség érdekében azt is meg kell állapítanunk, hogy
Lenin, Trockij és Sztálin, s azután a többi szovjet vezető,
egészen a kommunista rendszer virtuális összeomlásáig – legkevésbé
sem rendelkeztek nemesi pedigrével. A kacskakezű, kisebbségi
komplexusos, paranoiás Sztálin, még Joszip Visszárionovics
Dzsugasvili néven, postarablóként működött az Urál-hegységben,
feltehetőleg itt sajátította el a kommunista illegalitás és a
hatalom gyakorlatát, s választotta ki a megfelelő humán
erőforrásokat, akik később - a már pártfőtitkár – Sztálin
legszűkebb kabinetjét alkothatták. Megjegyzem:
Magyarországon az illegális kommunista párt kemény magja zömmel
hasonló martalócokból szerveződött, s jutott uralomra Kun Béla
és Szamuelly Tibor vezetésével 1919-ben, Tanácsköztársaság
fedőnéven, amely köztörvényes mentalitás és kormányzási praxis ma
már szelídebb, legális, „demokratikus” köntösben, de sajnos tovább
él.
Lenin és Trockij, csak a
kínálkozó kalandra váró kozmopolita anarchisták
lévén, egyrészt jó pénzért bármire kaphatók voltak, másrészt
később egymást nyírták ki. Lenin „hivatalosan” vérbajban halt meg,
Sztálint vélhetően koholt pártutasításra, önként megmérgezték,
Trockijt pedig Amerikában jégcsákánnyal végezték ki.
Íme, ezek a kommunizmus
személyzeti mélygyökerei.
A hivatalos
miniszterelnöki kijelölésedet megelőző gyorstalpaló 2 hetes
kurzus, másszóval a Rasmussennél tett tapogatózó
látogatás – netán „szaktanfolyam”? – hosszútávon nem
válthatta/váltotta ki, és nem helyettesítheti/helyettesíti
az előkelő származást, ami igazából a személyes
világelit-klubtagságod távlati garanciája lehetne. Vagy netán
majd hetven-egynéhány évesen azzal akarsz dicsekedni cserepedő –
sic Medgyessy – unokáidnak, s már öregecskedő feleségednek, hogy
Te még személyesen élve láthattad a nagy Rasmussent, aki
történetesen a Bilderberg-csoport elnöke? Te viszont
lényegében semmi több nem vagy, mint egy aprócska klán apródja,
akit a történelmet visszafordítani, a Földet a sarkából kiforgatni
kívánó erők neveltek ki a Magyarország felszámolását szervező
dicstelen projekt élére.
Ez is mutatja, hogy a Te
dupla segédmunkási származásod, amire oly fene böszme vagy,
történelmi léptékben semmit nem ér. Ebből is látszik, hogy a ti
kis projektetek – mármint Magyarország felszámolása – kívül
esik az európai és a globális politika fősodrán, s igazából
legfeljebb csak kétségbeesett partizán-akciónak tekinthető, ami ki
tudja milyen indítékból, parciális érdekeket szolgál.
Segédmunkásokra nyilván
csak segédfeladatokat szoktak bízni.
Nos, miután elvégeztették
veled a népeltüntetés égbekiáltó (-bűn) feladatát, menesztenek,
mint egy mórt, vagy egy velencei kalmárt. Eszköz vagy tehát, egy
paranoiás-eszement klán végrehajtója, akik - amint látjuk –
sikeresen elhitették veled, hogy a kád-és kaszakőgyártáson túl
egy egész ország felszámolására is alkalmas vagy. S te elhitted,
hogy ez mások érdekében egy méltó küldetés. Mert nem lehet,
hogy komolyan higgy mindabban, amit ország-világ előtt nekünk
előadsz. Nem hihető, hogy komolyan higgy a szánalmas halandzsában,
amit az országgyűlésben elszónokolsz. Inkább valószínűsíthető, hogy
ezek a blődlik, ezek a böszme szóvirágok kizárólag az egyszerű nép
hasba akasztására fogalmazódnak, hogy megmentsenek téged az azonnali
lelepleződéstől. Mert expozéidnak nincsen tartalmi összetartása,
nincsen gondolati gerince, mert nincsen ország-jövőképed, mert
követett ideálképeid rendre hamisak, minden érvelésed üres
locsogás, amelyből hiányzik a hiteles, fogyasztható eszmei
mondanivaló.
Mintha csak a másnapi
haladékért beszélnél mindennap…
Mert az ember maga a
stílus. A stílus, ahogy él és beszél, amilyen „lifestyle design”
szerint alakítja maga és a környezete életvitelét, s amilyen
példaképeket választ magának, önmagával és a világgal szemben
megfogalmazott vágyai, elképzelései kivetítésére. Mert a „stílus”
meghatározói mindazok a verbális és testbeszéd elemek, amelyeket
az ember ugyan minden megnyilvánulásában önkéntelenül választ, de
amelyekben valahol mélyen, a mélytudatában talán tényleg
„hisz” is. Az ember külső megnyilvánulásai belső rendjének vagy
éppen káoszának valóságos leképeződései. Neked nemcsak minden
szavad hiteltelen, hamis, hanem a testbeszéded is árulkodóan
felszínes belső gondolatiságról, vagyis totális rendezetlenségről
tanúskodik. Minden „csípőből leadott” válaszod primitív panel,
amelynek sem a hitelesség, sem az eredetiség nem követelménye.
Minden mondatodnak csak az a szerepe, hogy kövessen, s megelőzzön
egy-egy másikat, amelynek szintén se füle, se farka. A beszéded így
csak üres időhúzás, hogy addig se a másik beszéljen, a
feltételezett, potenciális másik, aki értelmes gondolatokkal
tölthetné ki a gondolati űrt, amit az agyműködésed maga(d) körül
generál; illetve, hogy megakadályozza mások kellemetlen
kérdéseit. Az „Óh, nem!” kezdetű válaszok jól mutatják a kór
előrehaladott voltát, a fejedelmi többest, amellyel a főápoló a
mindennapokban az életfogytiglan elmegyógyintézeti kezelésre ítélt
népéhez közelít.
Az embert nagymértékben
meghatározzák a választott példaképei. Akiknek-amelyeknek még akkor
is engedelmeskedik, amikor nem is gondol erre. Ezek a példaképeink
vagy valamilyen megalapozott hitben, vagy a minden belső
terünket betöltő szubjektív (elborult-bezáródott) „ego”-ban, vagy
az anyagelvű semmiben gyökereznek.
Rögtön megmagyarázom.
A személyiség méretei
„testre szabottak”.
Nem mindenki bír
(el)viselni „akármekkora” személyiséget, és nem mindenki
személyisége képes befogadni a teljes Univerzumot. Azt a teret kell
„gazdaságosan”, racionálisan betöltenünk, amit a Teremtőtől erre a
célra kaptunk.
A fák nem nő(het)nek az
égig…
De néha mintha mégis.
Néha mintha mégis óriások
kényszerülnének a kommunista zubbony kényszerébe, és mintha törpék
kapnának tévesen tág teret.
Mert Isten mindannyiunkat
próbára tesz – kutyaharapást szőrivel.
Megtanít bennünket hinni:
minden csak Istennek lehetséges.
Övé az ország; a hatalom
és a dicsőség – mindörökkön örökké.
Hinnünk kell a
halhatatlanság, az örök élet biztonságában, hiszen ha nem hiszünk,
nem vagyunk többek lelkes állatnál. Az embert nem önnön
nagyszerűségének, tévedhetetlenségének hamis érzete különbözteti meg
az állattól, hanem, hogy képes felismerni az őt (is) teremtő
Istent, s képes felismerni a teremtés csodáját. Hogy képes
átlátni és belátni: ez az anyagi (és szellemi) világ a
legtökéletesebb mindenható alkotó intelligencia, Isten
egyedülálló műve, aki gondoskodó szeretetével arra hívta meg a
saját képére és hasonlatosságára teremtett embert, hogy –
amennyiben kiérdemli – társa legyen az alkotás minden dicsőségében.
Egész életünk arról szól,
hogy elfogadjuk-e Isten meghívását.
Hiszel-e Istenben, a
Mindenség teremtőjében?
Hiszel-e teremtődben, a
teremtő-gondviselő, szerető Jóistenben?
Ez a legfőbb kérdés, mert
az erre adott válasz különbözteti meg az embert a vegetatív
véglénytől. Aki nem hisz, szellemi értelemben csak előember
– függetlenül attól, hogy ragadozó vagy vegetariánus, jobb vagy
baloldali, tőkés vagy csak másodrangú „polgár”-e -, akire nemhogy
egy egész országot, de még a kád-és kaszakőgyártást sem volna
szabad rábízni. Mert a hitetlen ember vegetatív klón, akiből
akárhány egyforma is lehet – mi több, van is -, és mivel csak
evilági célok vezérlik, transzcendens erkölcsi normák híján,
korlátlan felelőtlenségében, képes bármilyen aljasságra.
Izraelitának lenni
irdatlan nagy felelősség.
A héber Isten választott
népe. Kiválasztatott a népek közül, hogy belőle szülessen minden
népek megváltója, Jézus Krisztus. Ortodox vagy neológ
zsidó hitűnek lenni ma már kortévesztés, de mégis tiszteletre
méltó, mert a zsidó egyistenhitből ered a kereszténység. Azonban
Jézus Krisztus óta a kereszténység a legmodernebb hit. Az a hit,
amely a legigazabb választ adja a történelmi kor – az Armageddont,
s az Elragadtatást közvetlenül megelőző Technokrácia, a nagy
hitehagyás kora – égetően sürgős, súlyos kérdéseire.
Anakronisztikus a Messiás (első) eljövetelét várni, amikor egyszer
már eljött, kétezer évvel ezelőtt, és csak el kellett
volna fogadni a tanítását, akkor ma nem lenne hitehagyás, háború és
nem lenne „világvége”-hangulat.
De Te tudtommal nem vagy
zsidó hitű…
A közelmúltban
kijelentetted:
„Mária levette a kezét
Magyarországról!”.
Ez két vonatkozásban is
elfogadhatatlan kijelentés, ugyanis ebből nyilvánvaló, hogy Te
nem lehetsz keresztény sem, hiszen Szűz Mária - Jézus Krisztus,
a második isteni személy édesanyja, a Nagyboldogasszony – Szent
István királyunk ajánlásából Magyarország védőszentje, az Úr
színe előtt. Te nyilván ebben sem hiszel, vagyis tagadod a magyar
államalapítás szakrális gyökereit. Igaz magyar ember ilyet nem tesz,
már csak azért sem, mert ezzel egyrészt sérti a nemzeti
hagyományainkat, másrészt lelkükben is megalázza a keresztény
magyarokat, akik hisznek mennyei gyökereinkben. Ha a megint csak
félre sikerült mondásoddal azt kívántad volna hangsúlyozni,
hogy lejárt a hit időszaka, mert hitből nem lehet országot
„építeni”, alaposan melléfogtál, mert Magyarország mindig
erős hitéből épült újjá, mikor a Sátán bármilyen színezetű
szolgái lerombolták, mert útjukban volt. Most is a hitünk fog
megmenteni bennünket tőled, Mária közbenjárása és Jézus Krisztus
kegyelme.
Horn Gyula egyszer azt
mondta:
„Nem tisztességes ember,
aki életében legalább egyszer nem volt kommunista.”
Megtoldanám ezt
azzal, hogy aki nem hisz Istenben, az legyen legalább kommunista.
Mert nemcsak arról van szó, hogy valamiben mégiscsak hinni kell
– hiszen, aki nem hisz, nemcsak hitetlen, de hiteltelen is! -, de
arról is, hogy aki nem hisz a feltámadásban és az örök
életben, de mégis erkölcsös embernek hiszi magát, annak
minimum Marx és Engels anyagelvű (munkaértékelméletű)
erkölcsiségét el kell fogadnia, tudniillik azt az alapelvet, mely
szerint értéket csak az emberi munka állít elő. Aki nem hisz az égi
erkölcsi normákban, az legalább higgyen az evilágiakban, a
„földhöz ragadtakban” – legyen kommunista. De hiszen Te
kommunista sem vagy! Te csak botcsinálta tőkés vagy, aki
semmilyen hagyományos ideában nem hiszel, s csak az újgazdag
hamisságot, a tőke nemlétező értéktermelő képességét
hirdeted. Pedig a tőke semmilyen értéket nem állít elő; csak abban
szerzett több évszázados rutint, hogyan kell a rabolt pénzzel
még több pénzt rabolni. Ez nem klasszikus érték, sőt, maga a
pimasz értéktelenség.
A kamatszedést a zsidó
vallás és Jézus Krisztus is tiltotta.
A Te gondolataid
kísértetiesen hasonlítanak néhai John Lennonéihoz, aki az
emberiség jobb jövőjét – no nem a globalizációban, de mégis – az
egységesülő, eggyé váló világban látta. Mert John Lennon – minden
zenei zsenialitása ellenére – kisstílű anarchista volt, amit
belülről parttalanul kiáradó egoizmusa táplált. „I don’t
believe” című dala végén ki is jelentette: „Csak önmagamban
hiszek.”
Nem vagy sem
egyistenhívő, sem keresztény, sem kommunista.
Sűrű deklarációd: „A
köztársaságért!” – csupán hangzatos blöff.
Méghozzá olcsó és
ócska blöff, mert a „köztársaság” jelszó ma már senkit nem
lelkesít; 218 évvel ezelőtt is csak az anarchista francia
csőcseléket lelkesítette, a Robespierrék külföldi pénzzel
lefizetett martalócait, akik lerohanták a Bastille-t, ahol a
király rendőrsége csak néhány elmeháborodottat tartott fogva, őket
sikerült „kiszabadítani”, majd az őrület ténylegesen rászabadult
az egész országra. Azután guillotine alá küldték Lajos királyt, s
feleségét, Mária-Antoinette-t, akik az akkori Európa
legfelvilágosultabb uralkodói lévén, a szegényeket támogatták, így
szinte korai szociáldemokratának voltak mondhatók. Épp azért
kellett őket kivégezni, hogy a monarchia felszámolásával az utolsó
akadály is elháruljon a nemzetközi spekulatív pénztőke térhódítása
útjából. Később a Lenin – szintén internacionalista pénzből
finanszírozott - pribékjei ugyanilyen célból likvidálták az orosz
Romanov dinasztiát, s építették fel a történelem első kommunista
államát, a Szovjetúniót, amely később a Magyar Népköztársaság
állami berendezkedésének és politikai kontraszelekciójának is
kötelező mintájául szolgált, s amelynek ti, „fényes szellők”,
személyesen is a késői kreatúrái vagytok. Az egykori
népköztársaságban Te és aprócska klánod - legalábbis a
hamis rendszerváltás óta - már nem hisztek, viszont Te hiszel
„a harmadik Köztársaságban”, ami a nagy polgári semmi
üres szinonimája, s melyet lelkesítő jelszóként
használni nem egyszerű kortévesztés csupán, de kifejezetten
politikai blődli.
Ki vagy Te, aki sem az
egyistenhitet, sem a kereszténységet, sem a szociáldemokráciát –
ma érdemtelen nagytőkés vagy! -, sem a marxi kommunista
eszméket nem vallod magadénak? Ki vagy Te, aki gróf Batthyány
Lajos, ’48-as mártír miniszterelnökhöz hasonlítod magad,
miközben ma az egész magyar nemzetet teszed mártírrá?!
„Hazafi vagyok, reformer
és demokrata.”
– nyilatkoztad magadról.
Tényleg, s mi még, ki és
mi vagy valójában? Amikor nem pózolsz?
Csak nem El Quro, az
Antikrisztus krampusz-vigyorú apródja?
Ébredj hát rá végre:
A fészkes fenének sem
kell
a Te demokráciának csúfolt neoliberális diktatúrád, a te
mensevik banánköztársaságod!
Suszter maradjon a
kaptafánál, Te a kád-és kaszakőgyártásnál.
Egy fenéken lőtt
flamingónak még ez is fényes karrier.
Vác, 2007. február 16.
*
* *
* *
* * Az
Emberiség eltitkolt katasztrófájának megértéséhez, az alapfogalmakhoz, az alapirodalomból:
BETILTVA!
- HÍRHÁTTÉR:
Ezt a földet újraírja
|
Kapcsolat: azoknezo@citromail.hu |