Rövid bevezetőképpen, hogy a későbbi folyamatosságot ne törjük meg, mondjunk pár szót a korunkban alkalmazott és Magyarországon agyonhallgatott digitális technológiákról:
A megfigyelési eszközök a világ összes országában nanotechnológiai eljárásokkal készülnek, és azok olyan kicsik, hogy szabad szemmel lehetetlen őket észlelni. Bár a magyarországi szaksajtó irdatlanul igyekszik butítani az önmagukat "szakembereknek" képzelő szürke eminenciásokat, viszont már ez a sötét sajtó sem tudja eltitkolni ezt a tényt sem, mivel nemzetközi pályázatokat írnak ki világszerte azért, hogy bárki, akinek van ötlete, nyújtson be terveket olyan megfigyelési eszközökre vonatkozólag, amelyeket elkészíteni nem tud azok szabad szemmel nem látható mérete miatt, de mint feltaláló, tud ötletet adni új megfigyelési eszközökre vagy újra-, illetve továbbgondolt technológiákra vonatkozólag. A megfigyelési eszközök mérete tehát csak itt, ebben a sötét és végletekig butító, hazaáruló médiában titkolt, ami sokak szellemi színvonalára járt lesújtó hatással az elmúlt esztendőkben is.

A tényekből, amelyek itt, a Hírháttéren jelennek meg először a nyilvánosság előtt: Kecskeméten, a vasútállomás e helyén rengeteg állami olajvonat-szerelvény került átmeneti "elszállásolásra". Ezen az úton álltak meg a tartálykocsik, melyek aztán az olajjal megrakva a kis épületen túl jobbra elágazó útra fordultak, egyenesen a belváros, a Bem utca irányába távozva.

Akkor most térjünk a tárgyra:
Kecskemétről köztudomású, hogy az ország egyik legfőbb maffiacentruma volt és maradt. A zsidó és az orosz állami maffia a '90-es évek legelejétől kezdve ezt a várost az egyik legfőbb főhadiszállásként használta. Az ukránok és az orosz állam által védett alvilág az utcán, sokszor a belvárosban folytatott autós üldözéseket, gyakran eleve sérült autókkal, hogy nekik ne legyen káruk, amikor bárkivel összebalhézva szándékosan nekihajtanak másoknak. A maffia vezetőinek gyakori találkozóin és csúcstalálkozóin a legmagasabb rangú rendőri vezetők és politikusok vettek részt. Emlékszem, hogy olyan volt a helyzet Kecskeméten, hogy még a kívülállók is féltek az utcán sötétedés után. Az orosz maffia bérgyilkosai, mint Igor Korol és sokan mások, gyakran randalíroztak a belvárosban úgy, hogy rendőri védelem gyakorlatilag egyáltalán semmiféle nem létezett. Az egész alvilág a kezükben volt a rendőrséggel együtt. Az éjszakai lebujok a rendőrség teljes tudtával és fedezetével nekik, az orosz-izraeli maffia figuráinak tejeltek, amiről természetesen az újságírók is tudtak egytől egyig.

Az olajbűnözés az újkori magyar történelem egyik legfőbb politikai bűncselekmény-sorozata volt, az összes párt részvételével és haszonélvezetével. Saját nyomozásaim eredményei azt mutatták, hogy az olajbűnözés terén a legkiugróbb mértékben és mennyiségben a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége tűnt fel. Az északi és keleti határ mentén, valamint e határoktól beljebb patakokban folyt a vér, és egy-egy államtitkos településen az ember úgy tudta számolni a rettegett - főként MSZP-s és SZDSZ-es - politikusokat, BM-bűnözőket és ezek halottait, mint SZDSZ-es és MSZP-s üzleti befektetések esetében az izraeli fegyverkereskedőkkel és globalista médiavállalkozókkal való Moszados tőkés kapcsolatokat, vagy Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnök úr külhoni eredetű szolgálati hadgyakorlatait, értve ez utóbbi alatt, hogy szinte ahány háttér-információ, annyi "határincidens", ahány informátori közlés, annyi végkiárusító Lomnici-bólogatás.

Itt érdemes felhozni egy eklatáns példát:
Vannak települések Magyarországon, ahol az időközben "öngyilkossá" nyilvánított rendőri és más nyomozók egymásnak adták a kilincset ugyanazon az ügyön dolgozva, sokszor ugyanazokat a tanúkat meghallgatva. Kezdődött azzal, hogy roppant gyanús körülmények között életét vesztette az SZDSZ egyik nemzetközi olajvonatos alvilági gengsztere, Pető Iván SZDSZ-es politikus barátja, aki még az Egyesült Államok vezető cionista politikusaival is személyesen találkozgatott az USÁ-ban. A nyomozást ugyan legfelsőbb utasításra megtiltották, de az újkori magyar történelem egyik legnagyobb rendőri alakja nem adta fel. Amikor a média - politikai szervezésre és alkuk mentén - emiatt kikezdte, ez a rendőr ígéretet tett arra, hogy hamarosan megbuktat több vezető beosztású személyt. Azonban hirtelen ún. "öngyilkosságot" követett el, ráadásul a rendőrségen, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy (legalább bizonyos Kelly hősei mintájára) megölték. Ekkor egy következő magas rangú nyomozó kezdett vizsgálódásba, ugyanazokkal a tanúkkal érintkezésbe kerülve, mikor egyszerre "beteg" lett, majd ezt követően szintén végzett vele a politikai definíció szerint az e területen nem ritkán ragályosan terjedő "öngyilkosság". Feletteseinek és pártszolgálatos, pártsöpredék munkatársainak ekkor sem ért véget a mandátumuk, mert a családon folytatták tovább a terrorizálást annak szokásos rendje és módja szerint: azaz "segítenek", és nehogy bárkinek akárki nyilatkozni merjen arról, mik történtek valójában! Csak a hivatalos állami verziót! Hogy mindkét rendőrtiszt feljelentések tömegét küldte el összegyűjtött bizonyítékokkal együtt a Belügyminisztériumba és a Miniszterelnöki Hivatalba, azt a Pártbűnözők a médiában hol negligálták, hol letagadták, ahogyan a politikai stricitempó éppen diktálta. Ekkor következtem én, aki többek között Kuncze Gábor volt belügyminiszter és Pető Iván SZDSZ-es politikus nem csekély bosszúságára több olyan személlyel létesítettem kapcsolatot, akikkel az elhalálozást egymás után végző személyek is érintkezésbe kerültek. Nem azért, mert meg akartam velük ismerkedni, hanem mert eredetileg az első halott eltussolt halála, valamint belföldi és külföldi kapcsolatai után nyomoztam, így az egyesült államokbeli politikai kapcsolatrendszere után is. A bizonyítékokat - köztük a gengszter külkapcsolatairól szóló anyagokból is csatolva - eljuttattam az országos médiumokhoz, akiket természetesen semmilyen módon nem lehetett mozgásra bírni. A munkám eredményeképpen viszont - rengeteg botrányt követően - az állambűnözők rendkívül botrányos körülmények között valamennyi bizonyítékot elkobozták, valamint lenyelték, majd erre rá úgy háromnegyed évvel később ellenem indítottak eljárást, ugyanakkor nagy sietve az egész ügyet államtitokká nyilvánítva. Végigtekintve a hülyét megjátszó nyomozó hatósági pártszolgálatos, kényszervallató és politikusi sortüzes söpredéken és a halottak tengerén, ha nem volnék keresztyén, akár meg is kérdezhetném: kikre kellene zúdítani a következő sortüzeket a lakosság és a világ népeiből valók helyett, amikor azokat újra el akarják rendelni a vétlen civilek és a világ népeiből való gyanútlan állampolgárok ellen?

A kecskeméti Nemzetbiztonsági Hivatal bejárata fölötti ócska és hatalmas ipari kamerának még az óvodásokat sem volna szabad megtévesztenie, hiszen ma már ők is videó-mobiltelefonnal közlekednek

Akkor most térjünk vissza Kecskemétre. A megyeszékhelyen az összes rendőrnyomozó tudott az olajszőkítésekről és arról, kiket és mely cégeket nem lehetett semmilyen módon érinteni, mert ezek tiltólistán voltak. Az ürügy - már amikor volt - a régi: "nemzetbiztonság", illetőleg a pártszolgálatos hitványság örök önmentegetése, nevezetesen hogy "a parancs az parancs". Akik mégis átlépték a határt, azokat a rendőrség, a tőle 100 méterre lévő NBH, és az NBH-tól úgy újabb 100 méterre fekvő Önkormányzat, legkevesebb a helyi médiával közösen azonnali üldözés alá vette. Életveszélyes volt bármiről tudomást szerezni, ha az ember nem rendelkezett biztos háttérrel a médiamaffia, a rendőrség vagy az országos politikus-bűnözők személyei közül egyik-másiknak a vonzáskörzetébe tartozva. A helyi rendőrnyomozók még arra is ügyeltek, hogy olajról sem autóban, sem a rendőrség falain belül ne essen szó, hacsak nem kifejezetten állami project vagy állami megbízás keretében. Az NBH abszolúte teljes egyetértésben és összhangban mozgott a helyi rendőrség vezetőivel és nyomozóival.

Az NBH egyébként teljes összhangban működik a rendőrséggel. Hivatalosan az NBH a rendőrség felett áll. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a rendőrségen belüli és a nyomozók napi tevékenységeit rögzítő adatrögzítéseket a nyomozók tudtával végzi, továbbá ügyenként behívja az egyes alosztályok vezetőit és nyomozóit meghallgatásra és stratégiai egyeztetésre az NBH épületébe. Az épületen belül, a rendőrséggel folytatott találkákon nem arról szokott szó esni, hogy melyik rendőr miket követ el, hanem hogy konkrét ügyekben (valamint általánosabb stratégiai kérdésekben) milyen műveleteket kellene végrehajtani a nem vagy kevésbé védett bűnelkövetők eliminálására, valamint azért, hogy védett személyek, cégek, illetve a rendőrség meg ne bukjon a számos, mindig aktuális bűncselekmény-sorozatai közül valamelyik vagy azok egy bizonyos halmazati rendszere miatt.

A rendőrség megyei épületével átellenben elhelyezkedő üzletsor és "presszó" kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a megfigyelt személyek is megfigyeljék a rendőrség épületébe befelé és kifelé menő rendőri- és alvilági forgalmat.

Ehhez tartozik: Azt mondanom sem kell, hogy az NBH épülete A-tól Z-ig be van kamerázva, noha az NBH épületén belül sok helyen egyáltalán nem látszanak kamerák, de vannak helyiségek, ahol még egy kulcslyuk méretű felület sincs, ahol a magyarországi "legális" forgalomban kapható megfigyelési eszközöket az ember elrejthetné, noha jó pár esztendeje lehet vásárolni az FSZB-től és más, módosabb üzleti körökből olyan poloskákat, amelyek jóval kisebb méretűek, mint egy apró bolha. A teljes betechnikázottság azt jelenti, hogy a rendőrségen, így az NBH-nál a világon semmi nem történhet úgy, hogy az ne heverne rögtön és azonnal a fővárosi nemzetbiztonsági Pártfunkcionáriusok orra előtt. Röviden ennyit a szervezett bűnözésről, és annak a médiamesék szerint hiábavaló "üldözéséről".

Hogy mennyire tudtak a fővárosban is mindenről, nemhogy a helyi sajtó és média, jellemző példa, hogy az olajcégek szemérmetlen politikai összefonódásai következtében sokszor belvárosi bérelt irodákból irányították a Magyar Államvasutak olajszállítmányait, a rendőrség megyei központi épületétől úgy 150 méterre. A MÁV kecskeméti vezetése nem csak tudott ezekről az olajvonatokról, melyeknek egy részét Kecskeméten csípték le a szerelvényekből, de maga a MÁV biztosította az irodákat is az olajosok ilyen-olyan ügyintézői számára, mégpedig úgy, hogy arra sem ügyeltek, hogy ezen személyeket elkülönítsék a többi egyszerű, semmiből sem részesedő MÁV-dolgozóktól. Az olajosok általában semmiféle hivatalos engedéllyel nem rendelkeztek arra sem, hogy a kecskeméti vasútállomás irodáiban állomásozzanak, ennek ellenére ezt éjjel-nappal a kecskeméti vasúti vezetés tudtával, a vasutasok jelenlétében tették. (Ez nem azt jelentette, hogy a vasutasok mind tudták, mi történik, csupán azt, hogy a MÁV engedélyével tartózkodhatnak az állomás irodáiban olyanok, akik hivatalosan nem a MÁV alkalmazásában állnak.)

A kecskeméti vasútállomásról ezen az úton rendszeresen közlekedtek az állami maffia olajvonataiból megtöltött, a MÁV által védett tartálykocsik, az állomásról egyenesen Kecskemét belvárosa felé távozva

A helyi médiát éppen úgy, mint az országost, semmiféle módon nem lehetett rávenni arra, hogy utána járjanak a dolgoknak. Ebben az időben olyan iszonyú méreteket öltött a maffializmus (tehát a politikai állami szervezett bűnözés), hogy aki csak bejelentést tett bárhol, az újságírók azonnal körözvényekben értesítették egymást, mégpedig az országos tévécsatornák újságíróiig bezárólag, hogy valaki teríteni/teregetni akar. A Pártfegyelem - ami nem jobb- és baloldali függést, hanem egységes mozgást jelent - olyan volt, hogy az újságírók maguktól is tudták, mi a dolguk, ahányszor egy-egy tanú bement valamelyik szerkesztőségbe, hogy elmondjon egyet s mást olajügyekről vagy bármi egyéb, legalább középvezetőket érintő bűncselekményekről és szervezett gaztettekről, legyen az a helyi Kecskeméti Lapok, a megyei Petőfi Népe vagy az országos Mai Nap.

A bűnöző újságírók közül a nyilvánosság előtt is voltak kiemelkedő figurák (ahogyan jelenleg is vannak), akik pl. olyanokat jelentettek fel, akik Gergényi és Kubicsek Urak bűncselekményei után nyomoztak... Vannak nevek, akik visszatérően szerepelnek a napvilágot látott és egyelőre rejtve maradt bűnügyi krónikákban.

A Magyar Államvasutak teljes vezetése által társtettesként beutaztatott olajvonatok legfőképpen a KGB-ből átkeresztelt FSZB szervezésére kerültek az országba, melynek hátterében az olajbűnözés megszervezésében és anyagi-, territoriális- és stratégiai állam- és közélet-korrumpáló rombolási tevékenységében a Moszad döntött világrekordot. A Szlovákiából beutaztatott olajvonatok, melyek a szlovák állami maffiának, így a Slovnaftnak a kezében voltak, az orosz-izraeli maffia, tehát a volt "kommunista" titkosszolgálatokból szerveződött oligarchák és keresztapák kezében összpontosultak, akiknek messzemenően jelentős hányada nemcsak orosz vagy ukrán, de izraeli állampolgár is volt, Izrael államának teljes bűnügyi, territoriális stratégiai fedezékében, végeláthatatlan mennyiségben izraeli állami megrendelések szerint is tevékenykedve. Ugyanis a zsidók a Szovjetunió alkonyán tudatosan roppantották össze a hatalmas ország államigazgatási rendszerét, és tudatosan züllesztették le az orosz és ukrán államot arra a színvonalra, amelyen jelenleg is regnál. Magyarországon szintén ennek a tudatos pártosításnak és földújraosztásnak lehettünk és lehetünk tanúi, s ahogyan korábban volt, úgy most is összpárti részvétellel, melyben a vezető szerepért az MSZP vívja harcát az SZDSZ-szel. Ez hasonló ahhoz, ami a világon az arab terrorizmus formájában megmutatkozik: a cél a válsághelyzet előidézése, az ellenséggyártás és a lezüllesztett állambanditizmusban a megosztásból származó uralmi törekvések érvényesítése. Az oroszok tehát éppen úgy áldozatai ennek az idegen eredetű, következetes államzüllesztésnek és állami maffializálásnak, mint a szlovákok és a magyarok voltak és maradnak.