Ebergényi Németh Magda
Szülőhazám
Szülőhazám, szép világom,
méhedben fogant magyarságom.
Öledben nevelkedett ékes nyelvem
s a hitem nő, ahogy öregszem.
Jöhet ide bérenc, csaló,
becsületünk nem eladó.
Nem fogunk, mint barmok tűrni
idegeneket süvegelni!
Képmutatás és nagyzolás
uralja most Mária országát.
Alantas érdek
osztja meg a népet.
Szülőhazám, szép virágom,
ezüst folyós boldogságom
dobogó szíved mit tanácsol?
Földed, az Anya
ha elvetél sok-sok fia
kihez mégy panaszra?
Szülőhazám, szép világom
meddig tűröd gyalázásod?
Mikor mondod azt, hogy:elég!
S nem lesz fiad többé cseléd?!Hallgat a hegedű,
a lelke megszakadt,
Nincs aki játszana
rajta ma igaz dalt.
Ebergényi Németh Magda
Hangtalan
Félre a vonóval, ha
hamis a nóta!
Húrjain játszani
tiszta szívvel szabad.
Ma már oly lehangolt
por ül a húrokon.
Vár a feltámadásra
az igazság dalára.
Addig igazság nem lesz,
míg a férges fa gyümölcse kedves.
Lelke az igaznak nem fakadhat dalra
csak ha betemet mindent az elmúlás hatalma.
Hallod-e a dalomat szépnek?
Látod-e a tisztát fehérnek?
Érzed-e szemedben a könnyet,
Ha rágondolsz a jövő nemzedékre?
|
Ebergényi Németh Magda
Gyöngyök
A kagyló elsírta búját,
bezárta páncél-burkát.
Könnytelen szenvedett,
mert a homályos,
piszkos közeg
gyöngyöt nem nevel.
Leszállt a csendes alapba
gyökereit kutatva.
Rájött, hogy a múltja,
amitől erejét bírta,
nem igazság szerint
lett megírva!
Ki a szó erejével,
más a pénz csengésével
teremt igazat,
taposva a másikat,
törvényt úgy mutat.
Hazugnak áll az igaz,
a becs elül, amíg a
szenny csendesül.
A habzó áradatban
vár lent a homályban,
Hiszi, eljön a nap,
mely vigasztal.
Burkát végre elfelejti,
kincsét elénk ejti.
Most én sírok helyette,
ne legyen felejtve….
|
2008-04-24. - 
2008-04-25. -