|
Zsigai Klára
Kezem nyújtom...
segítsetek!
Kezem nyújtom... segítsetek!
Remények!
Ne hagyjatok el!
Villámként csapkod,
A sors körülöttem,
Félek szemem becsukom,
Erős leszek! - mondom magamnak,
Villogó, szikrázó fények,
Utat mutatnak?
Hová csapnak?
Velőmig hatnak!
Magamba szívom,
El kell viselnem,
Kegyetlen vérfagyasztó magányomban
Egyedül szenvednem.
Nem félhetek,
Most nem szabad,
Ki kell bírnom.
Kezem nyújtom,
Félek, és egyszerre remélek,
Hát senki nem éri el?
Fény és árnyék,
Agyamba hideg csákánnyal,
Léket vág a szikrázó vágy... elmúlás... remény
Sötét felhő lesújtó villám,
Csend, napfény és szivárvány.
Magam vagyok!
Kezem nyújtom... segítsetek!
Remények!
Ne hagyjatok el!
Titkon táncot jár a béke-szeretet,
Nap melege erőt lehel
Megfáradt szívemben.
Zsigai Klára
Kegyetlen, zord
időben
Szememből kiolvastad bánatom,
Mit ajkam mondani sem mert,
Igaz barátom lettél
Kegyetlen, zord időben.
Érzed, mikor repülj felém,
Angyalként vállamra szállsz,
Szíved aranyból van,
Bánatom elűzöd,
Néha hiszem, öröm is vár.
Lelkem sok korbácsütést túlélt,
Törvény adta gátat ki tépi szét?
Boldogság-bánat könnye már egy,
Reménysugár melyet Te ültettél el.
Mi jöhet még, ha nincs kegyelem?
Ha nem az igazság győz!
Megvédeni, hogy ne fájjon ki fog?
Boldogság egyszer rám találjon.
Ha két szemem könnybe úszik,
Ha nem lesz, hová fejem lehajtsam,
Nem akarok gondolni a múltra,
Emlékezni arra mi rossz volt fájt,
Küzdeni sem lesz erőm már,
Élni karok, és menni tovább.
Az élet még veled is mostoha,
Lelkemet meleg hatja át,
Köszönöm, hogy vagy,
Hogy rám találtál,
Szememből kiolvastad,
Mit ajkam mondani sem mert,
Igaz barátom lettél,
Kegyetlen zord időben.
|
Zsigai Klára
Kik
képviselik ezt a hazát?
Álom nem jő szemre,
Haldoklón vergődik,
Ágyát körülállják
Szervekért harcoló,
Vérszívó piócák,
Benne jó pénzt látván!
Most „segítő” kéz nyúl,
Kinek-kinek maguk módján,
Új életnek reménysugár,
Életet véve szűnő szenvedést ás!
Magunknak, Őseinknek,
Hazánknak tartozunk,
Nem adhatjuk, nem is adjuk,
Saját magunknak is tartozunk!
Magyarország délceg testét,
Ma piócák, hernyók marják,
Gyökerét férgek zabálják,
Haldokló testét, fojtogatják,
Leveleit füst fedi, fény nem éri,
Fánk kövek között is hajt,
Fényt, levegőt, Életet keresik,
Szentjánosbogarak is éltetik!
Hinni mi igaz élet alapja,
Méltóságot, Új Életet ébresztő,
Tavasszal lepkék kelnek
Napfényben táncra kelnek?
Kong üresség, minden csillogás,
Kik képviselik ezt a hazát?
Testi, lelki, fizikai megalázás!
Sápadt haldokló demokrácia,
Tejnek sűrűje kell, aztán a tej,
Nem számít már semmi!
Ebben a kis hazánkban,
Van itt minden, mi bazárban,
Leleményes hitelezők,
Tűzhöz közel Lakás maffiózók,
Jó pénzért zsebbe, albérletbe adók,
Támogatott színesfém kereskedők,
Megbízható üzenetet hagyó,
Pénzünkön A” PECH” ellenőrök,
Egyenlő bánásmód,
Eltaposott méltóság,
Viruló parazita életek,
Kozmetikázott hazugság!
Mert Erő az Úr! Ész nem számít!
Vérünk, húsunk kell nekik!
Irigység, bosszú, becsület minek?
Kényszerrel minden el lehet venni
Egy Embertől!
Becsületünk, Hazánkat nem adjuk,
Segíts nekünk Egyetlen Istenünk!
Magunknak, Őseinknek,
Hazánknak tartozunk,
Nem adhatjuk, nem is adjuk,
Saját magunknak is tartozunk!
|
