|
|
KGB-ügynök az NBH élén -
Válaszok Laborc Sándorról és kinevezésének okairól
2007-11-16.
Molnár F. Árpád
Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági
Hivatal (NBH) megbízott igazgatóját tervezi az NBH élére kinevezni
az MSZP. A Fidesz tiltakozik.
Laborc
Sándor 6 éven keresztül a KGB kebelében, Moszkvában tevékenykedett
olyan helyen, hogy KGB-s ügynöki mivoltát letagadni sem tudná, csak
ezekben a buta, nevükben demokratikus országokban úgy, hogy csak az
analfabéták hinnék el.
Persze nem mind ganéj, ami KGB. (A KGB-t ma már FSZB-nek nevezik, de
az oroszok tudják, hogy ez ugyanaz a rettegett és tömeggyilkos KGB,
ami volt. Az orosz lakosság máig retteg tőle.) Ismerünk
Magyarországon olyan embereket is, akik a mostani KGB belső köreihez
kötődnek, így természetesen lobbikként is erősek, mégis messze
hazafibbak és eredményesebbek a szabadságharc terén a Fidesz talán
bármelyik emberénél. Nem úgy Laborc Sándor, aki ebben a politikai
konstrukcióban sosem lehetett volna az NBH megbízott vezetője
semmiféle pozícióban, csakis úgy, hogy politikus. És ez a kifejezés
élesen minősítő legyen, amit ne kelljen most külön taglalni.
Mit hozhat egy ízig-vérig KGB-s NBH-igazgató Magyarországnak?
Először is: természetes, hogy Laborc Úr már eleve nem kerülhetett
volna 2007 februárjában megbízott igazgatói pozícióba, ha nem volna
olyan erős a KGB magyarországi tevékenysége, mint ahogyan azt
úton-útfélen leírom és elmondom. Azaz - mert összefügg a kettő -
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök két titkosszolgálathoz köthető
legerősebben: az egyik az izraeli Moszad, a másik az orosz FSZB,
azaz a KGB. A többiek - nem szeretnék csúnya kifejezéseket
használni, de alighanem hasonló a helyzet: - szívnak.
Magyarországon
egy kétfejű sárkány trónol (Pintér Sándor változatlanul erős KGB-s
hatalma mellett), és ez a két személy Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök (gyengülőben) és Szilvássy Lajos titokminiszter. Hogy
Laborc Sándor egyáltalán megbízott igazgatóvá válhatott az NBH élén
- nem kell hozzá sok ész, hogy kitaláljuk: -, magyar vonalon e két
személy hatalmi ténykedésének a következménye azokkal egyben persze,
akik ritkán, vagy sosem mutatják meg magukat igazán a nyilvánosság
előtt, pedig történelemformáló erejűek. Ugyanakkor azonnal, de
azonnal ki kell mondani, amit mindig is hirdettem, hogy az MSZP
kezdetektől a volt szocialista rendszer KGB-s nómenklatúrájának
átmentett maradványa, és az Országgyűlésben mind a mai napig az
orosz titkosszolgálatok látszólag volt és látványosan aktív
ügynökeivel, a KGB által védett és felfuttatott oligarcháival, ahogy
azok kapcsolatrendszerével át-, meg átszőtt személyekből és
politikusokból áll. Ennek a következménye lett az a szláv
olajbűnözés is, aminek következménye Magyarországon is sok száz
halott lett, s amelynek elejétől fogva impotens szemlélője volt a
magát mindig becsületesnek hívő, tehetségtelen és radikálisan gyenge
Antall József miniszterelnök.
A hatalom embereiről - amilyen Laborc Sándor is - tudni kell, hogy
nem olyanok, mint a rejtettebb ügynökök. A hatalom manifesztáltan
megjelenő emberei, tehát a politikusok általában fiatal korukban
kinevelődnek egy titkosszolgálatnál valamelyik országban - mint
Laborc -, aztán ott ragadnak. Életüket átszövi a szülő
titkosszolgálat kapcsolatrendszere, elvárásai, megrendelései,
parancsai. Az biztosítja nekik a törvényi felelősségre vonástól a
védelmet, a karriert, a pénzt, a médiában való feddhetetlenséget és
csillogást. Egy olyan titkosszolgálatnál pedig, mint amilyen a KGB,
ha az ügynök magas rangú politikai funkcióba kerül, mint Laborc,
akkor nem maradhat el az engedelmesség, különben - értsük ezt meg -
sosem kerülhet olyan magas pozícióba.
Hogy
milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha egy ország vezetői a
KGB-hez csapódnak, sokaknak, akik nem csak a médiából tájékozódnak,
tudhatják: katasztrofális. Aki ismeri pl. az olasz belpolitikát -
ami messze-messze rosszabb még a hazai olajbűnözésnél és
következményeinél is -, tudja, hogy Silvio Berlusconinál (aki a
zsidókhoz és az amerikaiakhoz is erősen kötődik) csak Romano Prodi
és a Vatikán oroszosabb. Romano Prodiról akkoriban is mindenki
tudta, hogy a KGB embere, mielőtt Alekszandr Litvinyenkóval, a
sugárzó anyaggal megmérgezett ügynökkel készült videót
nyilvánosságra hozták. Prodi politikai körökben és a közéletben
sosem titkolta, hogy KGB-s, csak a média volt olyan meghitten
hallgatag, hogy erről is - mint gyakorlatilag mindenről - lapított,
és napi politikai, biztos lejtőjén gördülve lefelé falazott. Tehát a
média mindenben falazott.
Berlusconiról - az előző olasz miniszterelnökről - is ejtsünk pár
szót: az olaszokat hírhedten borzasztó könnyű volt mindig
megvesztegetni és megzsarolni. Az olasz vér azonos a felszínes
barátságossággal, a gyurmaként formálható gerinctelenséggel és a
játszi könnyedséggel való gyilkolással. Olaszországot a KGB
jelenléte olyannyira meghatározza, hogy még a legszegényebb
bevándorlók is KGB-ügynökök hadából kerülnek ki. Nem is csoda ez egy
olyan volt Szovjetunióból, amelyről kiderült, hogy minden
harmadik-negyedik ember beszervezett KGB-ügynök volt, s amelynek
papságát a KGB - nem tévedés(!) - 100%-os létszámmal kényszerítette
az akarata követésére és parancsai teljesítésére.
Prodi
és Berlusconi olasz miniszterelnökök elrettentő példáján túl nem
szabad elfeledkeznünk Vlagyimir Putyin személyéről sem; arról, hogy
Putyin regnálása alatt alighanem rettentőbb egy országra nézve
KGB-ügynökként magas állami tisztségeket betölteni, mint bármikor az
eltelt 17 év során! Nem tudni, hogy Laborc mennyiben jelent
visszatartó erőt az izraeli Moszad magyarországi terjeszkedésére - a
felszínen is látható jelek szerint eddig ilyen erőt nem képviselt -,
de Putyin legalább akkora, ráadásul gyors katasztrófát jelent egy
országra nézve, mint a zsidók, aki (mármint Putyin) szélsőségesen
agresszív, törtető, követelőző és nem titkoltan gyilkos stílusával
és módszereivel annyiban hajt csupán hasznot, hogy leleplezi azokat
a módszereket is, amiket az oroszok nyílt brutalitása és a nyugat
segítő lökései ellenére sem sikerült eddig megbuktatni, de amelyek
miatt viszont - merthogy a titkos módszerek és állami ismeretek
kategóriájába tartozott - annyian életüket vesztették.
Ha
a kedves olvasó drukkere vagy gyűlölője valamelyik
titkosszolgálatnak - a CIA-nek, a KGB-nek vagy a Moszadnak -, akkor
nem árt figyelmébe ajánlani, hogy a globalizációs háborút -
történjen a jövőben bármi - már megnyerték, és a győztesek a zsidók
lettek. Efelől aligha lehet bármi kétségünk. Amíg humánszerű hatalom
irányítja ezt a bolygót, addig azok, akik zsidóknak mondják magukat,
feltétlenül mind több és több hatalomra fognak szert tenni, míg el
nem érik a csúcspontot.
Azt is mondjuk el, hogy nem a
titkosszolgálat nacionális háttere teszi az embert. Mert ugyan
azok, akik egy nemzetbiztonsági szervezethez szorosabban
kötődnek, szinte bizonyosan gazemberek, mégis megesik - így
Magyarországon is többekkel -, hogy támogatói hátterüktől
függetlenül többet és jobban tesznek és cselekszenek, mint a
gyávaságukban elbujdosott piszlicsáré bértollnokok, orvosok,
médiabűnözők és civil aktivisták. És azt is tudjuk, hogy aki egy
titkosszolgálattal egyszer szorosabb kapcsolatba került, azt többé
nem engedik el.
Tegyünk meg mi is mindent, de ne csak a hazáért, hanem éljünk és
haljunk az egész világért is.
|
|
|