| |
|
Kiss Ernő és a Detonátor-dosszié
2008-09-07.
Kőrösi Imre (Magyar Világ)
Amikor harcolunk a globalizáció ellen, és annak vadhajtásait
próbáljuk valamilyen úton-módon nyesegetni, akkor jó részt teljesen
eredménytelen küzdelmet folytatunk, mert az igazi ellenfél
tulajdonképpen nem ismert.
Magyarországon az utóbbi időkben különböző iparágakban rá kellett
jönni, hogy nincs ránk szükség. Hiába volt világhírű a magyar
húsipar, konzervipar, cukoripar és sorolhatnám, egyszerűen
feleslegessé vált nemcsak az unión belül, hanem mindenütt. Mégis,
hogy egyáltalán tisztában legyünk, mi és ki ellen harcolunk, egy
olyan példával szemléltetek, amely az elkövetkezendő 50-100 évben
bizonyosan a teremtett környezet tönkretételével fejeződik be. Az
igazán nagy cégek, például a Conagra a világ szárnyasállat
termelésének hatalmas részét ellenőrzi. Ugyanúgy, mint a tőzsdén is
a világ legerősebb gabona-fölvásárló- és értékesítő cége a Cargill.
Hogy milyen következményekkel jár egy-egy ilyen óriásnak a
tevékenysége, azt majd az utódjaink is tapasztalni fogják. A Conagra
ugyanis az egész tevékenységét, miután döntő többsége
környezetszennyező, áthelyezte a dél-amerikai kontinensre. Nagyon
kevesen tudják, de a világon a legritkábban lakott terület, egyelőre
Dél-Amerika. A művelt területek nagyságának aránya egyszerűen
páratlan.
De miért is telepítette át az összes csirke, pulyka tenyésztését
Argentínába, Brazíliába? Mert olcsó ott a munkaerő és nagyon jó az
éghajlat. Akkor lehet tovább folytatni az elmélkedést. Miután az
éghajlat jó és hatalmas, kiaknázatlan földterület van, amelynek jó
részét egyébként most irtják, az amazóniai esőerdőkben, most ott
minden olcsó. Ma már ott termelik a szója döntő többségét, amely,
mint fehérje, az állattenyésztés legfontosabb alapanyaga a
kukoricával együtt, azt lehet mondani, hogy olyan extra-profittal
dolgoznak, amilyet soha, semmilyen körülmények között Európában és
Amerikában nem lehet elérni. Az Amerikai Egyesült Államokban az
úgynevezett húsgyárak, mármint szarvasmarha zárt-rendszerű tartása a
génkezelt gabonatermékek hatására is iszonyatosan környezetkárosító.
A bűzről nem beszélve, ami több ezer négyzetkilométeren egyszerűen
elviselhetetlen. Ugyanis Amerikában van olyan húsgyár, ahol 100 ezer
szarvasmarhát hízlalnak és annak az ürüléke, bármilyen zárt
rendszerű, oxigén dúsított keverőüzemben tüntetendő el, szinte
elviselhetetlen körülményeket teremt. Ugyanis a trágyát, amelyet
utána folyékony formában viszik ki a legelőre, amíg föl nem
dolgozódik, úgy lehet tekinteni, mint egy szennyező, írd és mondd,
egészség- és környezetszennyező valami. Az csak hazugság, hogy ezek
a hatalmas keverőüzemek, amelyeket a földbe telepítenek le és a
szennyvizet tisztítják, végén ivóvíz tisztaságú vizet adnak
újrahasznosításra.
Eddig a hazugság, majd utána jön a haszon.
Úgy döntöttek a nagy cégek, hogy Dél-Amerika az tulajdonképpen még
szabad préda az élelmiszer előállításánál. Ráadásul ez a génkezelt
kukorica és szója képes a meleg éghajtalon akár kétszer is teremni.
Ha most megnézzük, hogy Európában évente több mint 40 milliárd
euróval támogatják a paraszti gazdaságot azért, hogy egyáltalán
állítson elő még valaki élelmiszert az öreg kontinensen, akkor azt
lehet mondani, hogy Európa is sziszifuszi küzdelmet folytat, amely
eleve vereségre van ítélve. Hogy később majd valakik az
élelmiszerből még mit fognak csinálni, azt nyilvánvaló valami
vegyiüzemben hamarabb fogják tudni, mint bármelyik parlamentben. De
az tény, hogy a keltetett csirkék döntő többsége, amelyet hoznak át
Európába milliós számra, már jó részt hajón kel ki és saját ürülékét
eszi, ami miatt a vágás után, amely még szintén a hajón történik, a
legfontosabb dolog, hogy szagtalanítsák a húst, nehogy véletlenül
valakik fogyasztásra alkalmatlannak minősítsék. És ebben a nagy
játékban bizony benne van az is, hogy ott és akkor keletkeztetnek
ál-járványokat, szivacsos agykéreg-gyulladást vagy éppenséggel
madárinfluenzát, ahogy az érdekeik kívánják. Mert ezek a járványok
kizárólag a nagy cégek érdekei szerint robbannak ki, amely úgymond a
gazdasági háborúban ma már megengedett eljárás.
A magyarok nem véletlenül nem vihetnek már szárnyast Keletre, mert
ide is beküldték a madárinfluenzát és bizony ezek a termékek,
amelyek egyébként magyar termékek egy részük az európai piacon, már
átcsomagolásuk után már Made-in China, vagy éppen valamelyik
dél-amerikai ország termékeiként jelennek meg. De tudomásul kell
venni, hogy Európa ma már nemcsak az ipari termelésben nyújt
elenyésző teljesítményt, hanem a mezőgazdaság termékeiben is és
annak földolgozásában is.
Természetesen mindent titokban lehet tartani egy ideig, de ha
valakik ismerik az újkori emberi történelmet, azok tudják, hogy
milyenné is fog válni Dél-Amerika, amikor kiirtják az amazóniai
erdőket és a hegyoldalakon a fákat. Nézzék meg, pár százezer görög
milyen pusztítást végzett a mai Görögországban. Mindenütt csak a
fehér sziklák, és ha egy kicsit perzsel a nap, már éget is föl
mindent. Sajnálatos módon, a modern ember először mindig a
környezetet teszi tönkre, csak ma ez már százszoros
lakosság-állomány mellett nyilvánvaló, egészen más eredményt fog
hozni. Nem egy kis Görögország lesz letarolva, hanem egész
kontinensek. Az erdő-irtás után ugyanis néhány évig jó a termés,
mert a pihent talajban van még fölhalmozott energia, de utána
következik a műtrágyázás, amely miatt a termésátlagok majd növekedni
fognak, de a világ legnagyobb vízbázisa tönkre fog menni egész
Amazóniában. Ez természetesen a Conagrát meg a Cargillt, meg ezeket
a globalizációs világcégeket egyáltalán nem érdekli, mert egy év
alatt nagyobb hasznot hajtanak meg a maguk kasszájába, mint az
Európai Unió összes országának állami cégei.
Akkor valószínű, hogy ezek a mamutok nemcsak a szó képletes
értelmében csinálnak azt, amit akarnak, mert ráadásul ezek a cégek
ezer szállal kötődnek személyileg is az úgynevezett nagy
olajcégekhez, meg a bankokhoz. Csak ez egyelőre úgynevezett üzleti
titok, amelyet senki hitelt érdemlően nem szabad, hogy bizonyítson.
Az élelmiszer előállítása az valóban sorskérdése az emberiségnek, de
ha ezt kizárólag a teremtett környezet lerombolásával tudják elérni,
akkor ott alapvető probléma van. A minden titokról pedig azt lehet
mondani, hogy amit két ember tud, az előbb-utóbb kiszivárog.
Az megint más kérdés, hogy én igazából örülök minden napnak, amelyet
sikerül megélnem, hisz annyi titok birtokában vagyok, amely miatt
bármelyik pillanatban történhet valami katasztrófa a környékemen.
Például ismerem az úgynevezett Detonátor dossziét és azt is tudom,
hogy mi a tartalma, sőt még le is mentettem. A Detonátor egyébként
az olajbűnözés és privatizációs bűnözéssel kapcsolatos olyan
dosszié, amelyet egyébként a Kiss Ernőék a Nemzeti Nyomozó Iroda
akkori főnöke állított össze jobb időkre. Hogy rajtam kívül ki látta
ezeket a dossziékat, azt nem tudom, de tudom, hogy egy részeges
tábornok sokfelé vitte és mutogatta. Nála volt az aktatáskájában.
Volt az többször az ÁPV Rt. épületében és nemcsak a Gyuricza Béla
olvasta el, hanem rajta kívül néhányan a nemzetbiztonság ott lévő
állományából. Az ÁPV Rt. épületét ugyanis az Orbán-kormány idején
közel egy emeletnyi nagyságban a nemzetbiztonsági szakszolgálat
használta. Tehát a Detonátor dosszié tulajdonképpen a magyar és a
kapcsolódó politikusok, és az alvilág tételes felsorolását
tartalmazta.
Hogy ki mennyi pénzt kapott érte az információért, annak különösebb
jelentősége nincs, csak azt tudom, hogy Magyarországon a titkok
tudói valahogy nagyon gyorsan minden nyom nélkül meghalnak. Közös
bennük, hogy rák a kiváltó ok és akármilyen idősek, rendkívül
agresszív a lefolyásuk.
A rendszerváltás titokőrzői közül nagy csöndben elhunyt Horváth
József, azóta merik szidni az úgynevezett politikai rendőrséget a
volt parlamenti képviselők. De a III/III utolsó főnöke Pallagi
Ferenc is, az altábornagy úr pillanatok alatt rákbetegségben halt
meg és olyan csöndben temették el, hogy egyetlen egy újságcikk sem
jelent meg ezzel kapcsolatban. De a Nemzetbiztonsági Hivatal első,
MDF által kijelölt vezérigazgatója, Nagy Lajos is oly gyorsan
távozott az élők sorából, hogy az szinte megmagyarázhatatlan.
Most, ha felsorolnám azokat a politikusokhoz is csatlakozó,
úgynevezett üzletembereket, akiket szintén valamilyen rendkívül
agresszív betegség támadott meg minden előzmény nélkül, akkor azt
mondom, csak köszönhetek a Teremtőnek, minden napért. Ha most azt
hiszik, hogy ez csak Magyarországon van ez így, akkor rendkívüli
módon tévednek. Az úgynevezett politikai gyilkosságok, amelyeket
Nyugaton és Keleten nagy titokban szoktak tartani, azok szinte
mindenütt hasonló módon fejeződnek be. Példának okáért az oroszok a
plutónium1 gyorsító vegyületét használják, amelyik akár egy hét
alatt olyan rákos, áttételes betegséget okoz, hogy még idő sincs a
nyomozás megindítására, már rég eltemették a szerencsétlent.
De a következtetés, amely ebből levonható, az nagyon
elgondolkodtató. Ugyanis nézzék meg, milyen gyorsan rák vitte el
Kádár Jánost, vagy néhány volt szocialista vezetőt, beleértve Grósz
Károlyt. Ő Gödöllőn ideadta nekem az ő iratait, de azzal, hogy a
barátja, akit szintén rák vitt el az elmúlt időben ezt nem láthatta.
Mégpedig azért, nehogy véletlenül ő is a titkok tudója legyen.
De nagyon érdekes, hogy azok a cionista vezetők, akik tulajdonképpen
a magyarság tönkretételében alapvető feladatot láttak el, azok mind
ágyban, párnák közt haltak meg. Vajon Marosán György, Péter Gábor, a
gyilkos öreg Apró Antal, vagy sorolhatnám az összes hazaárulót,
miért nem kapott legalább egy vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy
mit tett a hazájával szemben? Nyilvánvaló azért nem, mert az Aprók,
az Aczél Györgyök szervezték a rendszerváltást és nevezték ki az
úgynevezett ellenzéki kerekasztal gazembereit azért, hogy legyenek,
akik a magyar nemzettel szemben politikusként föllépnek.
A nemzet vagyonát azért kellett eltüntetni, hogy ismételten olyan
helyzetbe kerüljünk, amikor senkinek nem jut eszébe fellázadni,
hanem pusztán személyes életfeltételének biztosításáért küzdjön.
Tulajdonképpen még az is baj ebben az átmenetben, hogy még mindig 10
milliónyian vagyunk magyarok, annak ellenére, hogy a '80-as évek
demográfiai tanulmányai erre az időpontra már kb. 9 millió magyar
belső-magyarországi létszámát tartotta fontosnak. Mert nem
megjósolták, hanem kb. úgy vannak ezek a tanulmányok, hogy ha
tetszik, ha nem, ennyi lesz.
Tehát a titkok tudóit elteszik láb alól, akik pedig valóban keverték
a kártyákat a nemzet rovására, azok a szó szoros értelmében, nagy
megbecsülésben haltak meg.
És vajon miért nem szólalnak meg azok a vezető politikusok, akik
kizárólag saját szerepüket óhajtják kiemelni, hogy mi is történt az
elmúlt években? Én itt vezető politikusként nem a Csurkára meg a Für
Lajosra gondolok, hanem az ő gazdáikra. Könnyű ma már szidni a
szabadkőműves Antall Józsefet. Csak épp nem tudni, miért. Azt
hazudni, hogy ők harcoltak az Antallal. Az ismételt
történelemhamisítás pontosan azért, nehogy véletlenül valami ki is
derüljön ebből a szörnyű előre kitervelt hazaárulásból.
És sajnos, amit el kell mondani, az még ennél is súlyosabb. Bár
szemléletében a tanácsköztársaságot szoktuk a mai rendszerhez
legközelebbinek mondani, de az bizony csak néhány hónapig volt
uralmon. Ezek a hazaárulók, a szocialistának, meg nem tudom minek
nevezett politikusok viszont már több évtizede itt garázdálkodnak és
a hatását ma már szinte senki nem ismeri. A politikusok azért nem
ismerik, mert azt sem tudják, miről döntenek a parlamentben. Nem
szabad ma arról beszélni, hogy évenként Magyarországról kb. 1200
milliárd forintot lopnak el, a kereskedelmi bankokon keresztül, a
Nemzeti Bank segítségével a bankvilág urai.
Rendkívül egyszerű, látszólag törvényes keretek között teszik ezt,
holott olyan ország, mint a miénk, amely nemhogy pozitív kamatot
adna a pénzre, hanem kezelési költséggel csökkenti az elhelyezett
pénzt, sehol a világon nem található. A magyar parlamenti képviselők
döntő többsége azt sem tudja, hogy az úgynevezett Pénzintézeti
Törvény, amelyet az MDF-kormány idején hoztak meg, az nem
kétharmados. Ezt a törvényt egyébként erőszakoltan Botos Katalin
tárca nélküli miniszter és Szabó Iván, a Gazdasági Bizottság akkori
elnöke, későbbi ipari miniszter, majd pénzügyminiszter erőltette át,
még 1991-ben. Fogalmunk sem volt, hogy milyen hatást fog ez később
kiváltani, de azt senki nem tételezte fel, hogy Magyarországon egy
banki átutalás ma akár százszor annyiba kerül, mint Amerikában, vagy
Franciaországban.
De arról sincs a magyar parlamenti képviselőknek halvány fogalmuk
sem, hogy a saját, évenként megszavazott költségvetésük egyáltalán
mit tartalmaz. Jó, hogy az első sorban mindjárt azt rögzítik, hogy a
kamatokra 1100 milliárd forintot ki kell fizetni. Ez mellesleg több
mint az uniós támogatás évenként. A hármas paragrafus az meg azt
tartalmazza, most már évtizedek óta a költségvetésben, hogy a
költségvetés hiányát a pénzügyminiszter finanszírozza, illetve ő a
felelős a hiány finanszírozásáért. Ez annyit jelent, hogy egyedül ő
mondja meg, mennyi kötvényt bocsátunk ki, illetve ennek megfelelően
mennyi hitelt veszünk fel a nemzetközi pénzpiacokon.
Általában a magyar költségvetés bevételi oldala az utóbbi oldala
1000 milliárd forinttal kevesebb, mint a kiadásé. Csakhogy a magyar
költségvetés az mindig túl van finanszírozva a hiányoldalról, hogy
maradjon a pénzügyi elitnek spekulációra pénze, akár több
százmilliárd összegben is. Ugyanis a pénzügyminiszter a
kötvénykibocsátást pontosan a banki igények szerint szabályozza meg
és egyáltalán nem a szükséglet szerint. Ezáltal a maradék, mondjuk
4-5 milliárd forint hitelt beteszik a Nemzeti Bankba.
Aztán a világon még nincs olyan Nemzeti Bank, mint a magyar,
amelynek szintén a költségvetési törvény szerint az esetleges
veszteségeit, vagy veszteségét a magyar költségvetés pótolja. A
Nemzeti Bankot veszteségessé kihozni, az több mint hazaárulás,
ugyanis a pénzt, aki kézben tartja és ennek ellenére veszteséges, az
vagy nem ért hozzá, vagy pedig a legaljasabb tolvaj csapat, amit
valaha megismerhettünk. Ugyanis a Nemzeti Banknak kellene
megfékezni, vagy javaslata szerint megregulázni a kereskedelmi
bankokat.
Miért van az, hogy nálunk naponta változnak százalékpontokkal az
értékek? Azért, mert a túlfinanszírozott hitelfelvételt spekulációra
használja a magyar politikusi és gazdasági tolvajok gyülekezete.
Ami ebben a megdöbbentő, az az, hogy egyik oldalon sem ismerik ám
ezeket a tényeket a parlamenti képviselők, ugyanis nem olvassák el
még az alapvető költségvetési törvény rendelkezéseit sem. Aztán
ahogy a Conagra kiirtja az esőerdőt, úgy Magyarországon a pénzügyi
rendszer kiirtja a gazdaság alapjait, oly módon, hogy az egyszerűen
helyreállíthatatlan. Nem a mezőgazdasági termelés
helyreállíthatatlan, hanem a gazdasági alapokat teszi tönkre a
drágán fölvett hitel, valamint az ok nélkül a magyar gazdaságból
kiszipolyozott több ezermilliárd forint évenként, de olyan hatással,
hogy az évtizedekig bizonyosan nem rendezhető. Ha ugyanis egy
országnak nincs adópolitikája, pénzügypolitikája,
gazdaságpolitikája, energiapolitikája, kultúrpolitikáról és
honvédelmi politikáról már nem is beszélve, akkor csak egy kérdés
vetődik fel: miért van parlamentje, miért van kormánya?
Az alapvető nemzeti érdekeket ugyanis, ha már parlamentáris
demokráciának nevezünk valamit, nem árva lányokra kell bízni, hanem
felelős politikusokra. Azok pedig Magyarországon, egyik oldalon sem
teremtek meg, legföljebb azt hazudják, hogy ők tennének valamit a
hazáért, ha ők lennének kormányon. Közben pedig a folyamatok
egyértelműen azt mutatják, hogy azok a gyarmatosított országok, mint
például Magyarország, ma már valóban térkép szerint szerepelnek csak
a pénzügyi befektetők asztalain.
Nálunk mindenből minden van, csak épp egyetlen egy nem terem az
utóbbi évtizedekben: hazáját szerető, felelős politikus, akit
semmilyen titkosszolgálat nem használ, erkölcsileg, anyagilag nem
zsarolható és nem kizárólag saját haszna szerint cselekszik. Ha
viszont a tatárjárást említjük, akkor ott legalább volt egy
Árpád-házi király, aki felelősséggel érzett a nemzete sorsa iránt és
megvédte a magyar érdekeket. Most pedig a vezető politikusok azon
törik a fejüket, hogy mennyi pénzt kapnak azért, hogy több millió
kínait telepítsenek be ide, amelynek kezdete az, hogy jövő
márciustól, sajnos Magyarországra vízummentesen jöhetnek a
Távol-Keletről. Egész Nyugat-Európa legnagyobb problémája az, hogy a
betelepült afrikaiak és ázsiaiak más kultúrát képviselnek, és nem
tudnak együtt élni az őslakosokkal. Ez Magyarországon számarányaiban
pár évtizeden belül lényegesen súlyosabb probléma lesz, mert
bizonyosan, ha a folyamatokon nem sikerül változtatni, az
elkövetkezendő húsz év alatt a magyarság kisebbségbe kerül
Belső-Magyarországon.
Tulajdonképpen csak fokozza a bajt, hogy a tulajdonjogban az
alapvető értékek birtoklásában már jelenleg is törpeminoritásban
vagyunk az úgynevezett befektetőkkel szemben. És ezek a befektetők
bizony nálunk is itt vannak, a nagy olajcégek, a bankok, a Conagra,
a Cargill vagy éppenséggel a génkezelt gabonák rendszergazdája, a
Pionir. Bizony ők mondják már meg, hogy Magyarországon mi teremjen,
milyen mennyiségben és minőségben és mennyiért keljen el. És úgy
bolondítják a magyarokat, ahogy akarják.
A léalma problémája az bizony azé az Agranáé, aki a magyar
cukor-iparba betört másfél évtizeddel ezelőtt. Ma már ugyanő
vásárolja fel a lengyel almát, ugyanúgy, mint a magyart. És amikor
évekkel ezelőtt ezt jeleztük, akkor minden politikus azt mondta,
hogy ez nem igaz. Lehet háborúzni, lokálisan is, de a politikusok az
okai annak, hogy ez a helyzet előállt.
A magyar parlamentnek minden adatot, még országgyűlési képviselőként
a rendelkezésre bocsátottam, személyesen, de úgy látszik, hogy sem
akkor, sem most, ugyanúgy nem érdekelte őket a tény, mint az
olajbűnözés 1990-91-ben, amelynek motorja a magyar állam, jelesül a
Mol elődje, a magyar tartalékgazdálkodás, valamint a magyar
honvédségi kerozin-készletek voltak.
Ez már akkor is titok volt, mert bármit vetettünk fel, vagy éppen
személyesen bármilyen előterjesztést tettem a parlamentben, soha
senki nem reagált rá.
A következmény ma ismert, egy kifosztott és tudatában is letompult
ország! Mi magyarok hajlandóak voltunk elhinni, hogy elegendő
négyévenként választani, a politikusok pedig tudják a dolgukat.
Mint a gyakorlatból tudjuk, ez egyáltalán nem így van. A „magyar”
politikusok szolgának születtek, s azok is maradnak. Idegen érdekek
szolgálói.
http://lakatospal.hu/index.php?page=articles&id=2780
- - -
Hírháttér-analízis:
>
A Hírháttér kapcsolódó
anyagaiból:
 2008-09-06.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Deutsch Tamás zsidósága
és más Echo-s cigányok
/Kovács Gyula (MNP) - Molnár F. Árpád/
Tartalom:
Deutsch Tamás (Fidesz) a Playboy Magazinnak adott laza interjút, zsidó
származását és nőügyeit bővebben érintve. Erről, valamint Orbán Viktor
és többek között a Bayer Zsolt műsoraiban (Echo TV) látható
társalgópartnerek származásáról, továbbá politikai korrupcióról
beszélgettünk a Mecsek Nyugdíjas Klub egykori létrehozójával, az
évtizedek óta lakásáért pereskedő Kovács Gyulával, a Magyar Néppárt
(MNP) tagjával.
(Film, 10 perc)
2008-09-03.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Regős Péter botrányverse
/Kovács Gyula (MNP) - Molnár F. Árpád/
Tartalom:
A Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivőjének, Regős Péternek a
magyargyalázó verséről beszélgetünk Kovács Gyulával, a Mecsek
Nyugdíjasklub megalapítójával, a Magyar Néppárt tagjával. (A képen,
kékben Meir Dagan, a Moszad echelonista igazgatója.)
(Film, 8 perc)
 2008-09-02.
-
HÍRHÁTTÉR RÁDIÓ:
Hírháttér-szónoklat
az MSZP vezérkarának és a bel- és külföldi titkosszolgálati
operátorsöpredéknek
/Molnár F. Árpád/
Tartalom: Ahogyan majdnem minden alkalommal, olyan egyenes
és páratlan, sehol másutt nem hallható erkölcsbeszédet hallhatnak. (A
képen Michael Hayden, a CIA tömeggyilkos igazgatója.)
KLIKK az oldalra! (23
perc)
A mikrofonnál: Molnár F. Árpád
(Meghallgatható és letölthető!)
 HÍRHÁTTÉR:
Az elkészült jövő
2008-08-22. -
Az emberi elme totális kontrollja és
a Központi Hatalom, azaz a megjövendölt Babilon
/Molnár F. Árpád cikke/
Részlet: ... ma már az USA állami, katonai hatalmának tudományos
szférája sem titkolja - legfeljebb az összes magyar párt, az
álrendszerváltó für lajosok és a média -, hogy Hitler előtt köztudott
volt a tömegek felfogóképessége és életélményei, indulatai stb.
mikrohullámokkal történő manipulációjának kézenfekvő tudománya, s hogy
Hitler alatt már rendelkeztek a megvalósításhoz szükséges technológiai
eszközökkel.
 HÍRHÁTTÉR:
Amit ír, a Történelem
2008-07-26.
-
HUNGÁRIA TV: Tudatmódosítás
(Drábik János történelmi előadása)
(Film, 60 perc)
Tartalom:
A neves és népszerű közgazdász, Drábik János amerikai
állampolgárként is minden idők legnagyobb magyarjai közé írta be a
nevét azzal, hogy beszélni kezdett olyasmiről, amiről ugyan
rendkívül sokan tudunk a közéletből, de szinte senki nem mer mondani
semmit a nyilvánosság előtt.
(A film és a hangfelvétel egyaránt letölthető!)
Előző cikk:
 HÍRHÁTTÉR:
A betiltott Valóságról
2008-09-07.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Korunk és a Jelenések
18. - Prédikáció és vádbeszéd
/Molnár F. Árpád/
Tartalom:
Az Interneten teljesen egyedülálló, a Hírháttéren pedig az eddigi
filmjeink közül páratlanul tüzes, Isteni Igazságbeszéd az elhallgatott
világról, annak háttérhatalmáról és módszereiről, a próféták által
megjövendöltek szerint beteljesedett Babiloni Globalizációs,
tömeggyilkos világrendszerről és annak bukásáról.
(Film, 36 perc) |
 |
Következő cikk:
 2008-09-09.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Segítségnyújtás, a
Gyurcsány-családnak, politikai gyilkosságok
/Molnár F. Árpád/
Tartalom:
Legújabb páratlan előadásunkban három témakör érintett a Jézus Krisztus
Igéje szerint, az új formának megfelelően tűzzel írva az igazságot, a 20.
perctől kezdve személyesen Gyurcsány Ferenc fiához, Valentinhez szólva.
Tartsanak e prédikáció izgalmas utazásával ismét a Hírháttérrel, miközben
tanuljunk megszabadulni a tabuktól, akik nem kárhozatra teremttettünk.
(Film, 54 perc) |
|
|
|
