 |
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
|
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
Totális bűnszövetkezeti állami összefonódások Romániában - 9 hónap letöltendő a feljelentőnek
Nyílt levél Románia Legfelsőbb
Bírói Tanácsához
2008-06-03. Tulius szerint az
igazságtalanság
Jelenleg – bár jogállamként definiáljuk önmagunkat, s inkább szubjektív, semmint érdemleges körülmények okán az Európai Unió tagja vagyunk – valamennyien olyan kort élünk, amelyben felmérhetetlenül úrrá lett a korrupció polipja, nem létezik független, tisztességes igazságszolgáltatás, amely tény egyre nyilvánvalóbban feudális viszonyokat valósít meg. Egyesek “főurakká” lettek, másokat pedig a visszaélések óceánjába a jobbágyi szintig nyuvasztanak. Ebben a megcsontosodott status quo-ban vádolom a nagyváradi rendőrséget, amely bűnüldözői minőségében rendkívül hanyag, részrehajló es elfogult vizsgálatokat végez a számára kirendelt bűnügyekben. Kérdéseimre a rendőrség azzal védekezik, hogy minden esetben az ügyész mondja ki az utolsó szót, következésképpen a rendőrök makulátlanul tiszták a határozatok tartalmát illetően. Változik azonban ez az álságos helyzet, amikor az iratcsomóban levő kézenfekvő bizonyítékok ellenére ezek a rendőrök elutasító javaslatokat terjesztenek az ügyészek elé a rájuk bízott ügyekben, amelyek kétségbevonhatatlanul súlyos bűncselekményekre hivatkoznak, és kényszerítő erejű jogi normákat vonultatnak fel. Vádolom az ügyészeket, akik határozott és folyamatos kéréseim ellenére sem voltak hajlandóak legalább átolvasni a benyújtott panaszokra vonatkozó rendelkezéseket, melyekről említést sem tesznek (külön kérésre sem!) a kiadott határozatokban, így egyértelműen kedveznek a tetteseknek, sokszor egymásnak ellentmondóan. Újabban már ki sem adnak a törvények által előirt formátumú és tartalmú határozatot, csupán egyszerű átiratban közlik néhány iratcsomó számát, melyekben a feljelentésekben megfogalmazott ügyeket állítólag elintézték, de ezek nagy része nem is foglalkozik az általam megfogalmazott bűncselekményekkel, még a nevem sem fordul elő bennük. Ennek okán a nagyváradi főügyészhez fordultam információközlési kérelemmel, kérve a dossziék tárgyának a megjelölését, s a vizsgálatot lefolytató rendőrök és ügyészek nevét. Megjegyzendő, hogy az esetek zömében ezekkel nem is találkoztam, meg sem hallgattak. A főügyész azonban rendkívül arrogáns és agresszív módon elutasította kérelmemet, melynek az érvényben levő jogszabályok értelmében helyt kellett volna adnia. Vádolom a Bihar megyei igazságszolgáltatás intézményeit is, melyek megfélemlítve vagy törvénytelen irányba befolyásoltan meggátolják egy korrekt tárgyaláson megnyilvánulható védekezési jogom érvényesülését, azonosulva az ügyészek tökéletesen megalapozatlan álláspontjával. Az ügyész, aki feljelentéseimet illetően sorozatban gyártotta az elutasító határozatokat, nevemre nyilatkozatot hamisítva(aminek aláírását megtagadtam), mivel szerinte becsületsértő feljelentésekkel éltem az általam gyanúsítottakkal szemben, vádiratot fogalmazott meg ellenem, melynek alapján 9 hónapi börtönbüntetésre ítéltek. Megalapozott állításaimat meg sem hallgatják, a kért tanúkat be sem idézik, figyelembe se veszik az iratcsomóhoz csatolt konkrét bizonyítékokat, az igazsággal ellenkező ítéleteket hozva. Egyértelműen nyilvánvaló, a rendőr, az ügyész, az igazságszolgáltatás szervei, a bírók a legdurvább módon sértik meg a törvényes előírásokat. A gyanúsítottakat illetően - akik ellen többen tettek feljelentést ugyanazzal az eredménnyel - meggyőző módon létezik a bűnpártolás ténye említettek részéről. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy csak a létező dokumentumok és tények alapján egy független jogász a fővárosból ténymegállapító jogi dokumentumot készített, amelyet azonban sehol sem vesznek figyelembe, a határozatokban említést sem tesznek róla, mintha nem is létezne. Bizonyítottá vált előttem, még mindig létezik az ügyészség diktatúrája, ahogyan egyértelműen értésemre adta az ellenem szóló vádiratot (is) megfogalmazó ügyész, amikor felhívtam a figyelmét “csinálmánya” igaztalan részeire”. ’Amit mi leírunk, az oda van szegezve.’ Bizonyos szint alatt (amely szintet az ügyészség határozza meg, külön-külön minden esetre) már nem működik a törvény általános jellege. Jogosan beszélhetünk tehát – nem csupán az én esetemben – a törvények kijátszására létrehozott bűnszövetkezetről. A jogállam eszméjének
alapelve a jogegyenlőség. Ennek ellenére, csupán Bihar megyét
említve, maximálisan megnyilvánul, tevékenykedik az a bűnös
csoportosulás, amely folyamatosan megszegi a törvényt, tagjai a
román állam azon alkalmazottai, akiknek hivatali kötelességük a
törvények tiszteletére kényszeríteni valamennyi polgárt. Ha a
törvények alkalmazása terén valóban létezne egyenlőség, ezeket a
személyeket büntetőperben el lehetne ítélni. Nyilvánvaló: nem
létezik demokratikus államrend, ez csupán a paródiája a jogállamnak,
s nem is a legsikerültebb. Tisztelettel fordulok Önökhöz, még reménykedve, hogy ez a tényállás nem fogja túlélni az Önök intézkedéseit. Kihangsúlyozom: nem
akarok mást, csupán annyit, hogy panaszaimat érdemben vizsgálják ki,
s nem csupán minden alapot nélkülöző kijelentésekkel tolják arrébb,
a rendőröktől, az ügyészeken át a bírókig olvassák át és ültessék a
gyakorlatba az adott jogi területen érvényben lévő igen világos
rendelkezéseket tartalmazó törvényeket. Őszinte tisztelettel,
Adalékok a Nyílt levélhez Az egész ügy valójában egy banális polgári perként indult. Később derült ki, hogy a gyanúsított személyek, egy társulás elnöke es adminisztrátora, sorozatos bűncselekmények elkövetésével vádolhatóak. A jogi személyiséggel rendelkezőnek mutatkozó közösség egyetlen érvényben levő román törvény (1924-től napjainkig) szerint sem legális, hiszen azok rendelkezései másképpen fogalmazzák meg a megalakulás lehetőségeit. Említett gyanúsított személyeket soha, senki nem választotta meg (ez az egyetlen módja, hogy funkciójukat elfoglalhassák), mégis 1996 óta diktatórikus módszerekkel zsarolják az általuk tagságnak számítottakat, jogtalanul és elszámolatlanul rendelkeznek azok vagyonával. Több százmillió tűnt el, melynek finalitása követhetetlen. Ha valaki a “pórnép” közül bátorkodik információkat kérni, élni törvény adta jogával, azt az elnök, aki a sajtó szerint a szekuritáté ügynöke volt, s talán ma is az, fizikailag bántalmazza korától függetlenül. A rendőrség, az ügyészség, de még a bírók által is állandó hivatkozás történik egy 1998-as bírósági határozatra, amely megfogalmazza társulás törvényes létezését. Csakhogy az (akkor is) érvényben lévő rendelkezések értelmében egy ilyen határozatot csakis a bíróság elnöke által a városi tanács mellé kirendelt bíró hozhat – egyedül. Ezzel ellentétben említett végzést a bíróság elnöke és főjegyzője írta alá. Utóbbi férje a társulás jogtanácsosa volt hosszú ideig. Rendőrségtől származó nem hivatalos információ szerint az idő tájt a főjegyzőnő, Măduţa Mariana, családja a megye jogi ura volt. Időközben a bíróság elnöke, Stan Aurelia Lenuţa a megyei törvényszék, majd a táblabírósághoz került, s az ügyek zömében folyamatosan ő dönt, az általa illetéktelenül aláírt végzés alapján. A határozat iratcsomójában hamisított aláírások ”igazolják”, a tagság helyeslését, amiről csupán két év elteltével értesültünk, jóval a fellebbezési lehetőség lejártát követően. Az ügyészség, s az általa irányított rendőrség, a számos, több személytől származó feljelentés konkrét, tárgyszerű vizsgálatát addig húzta, állandó, minden alapot nélkülöző elutasításokkal (többszöri kérésünkre sem rendeltek el például írásszakértői vizsgálatot), amíg letelt az elévülési idő. A határozat, bár ez valamennyi igazságszolgáltatási végzésben szerepel, nem rendelkezik a társulás megalapításáról, csupán elrendeli a bírósági regiszterbe való bejegyzését, azaz jogi személyiséggel való felruházását. A jelenlegi bírósági alelnök, valamint a városi tanács mellett működő gazdasági igazgatóságtól kapott írott információk szerint a társulás egyetlen nyilvántartásban sem szerepel. Következésképpen, mivel semmiféle reális értelemben vett jogi következménye nincs, a végzés alaki es tartalmi hiányosságai mellett ezen ok folytán is érvénytelen. A volt szekus ügyvédje az a Cigan Ioan lett, aki büszkén ismerte el a sajtóban is, hogy a szekuritáté őrnagya volt. Zsák a foltját. Cigan Ioan egyik alkalommal a törvényszék lépcsőjén megfenyegetett, ha nem hagyom békén nyugodtan dolgozni ügyfelét, majd megmutatja nekem, mekkora hatalma van. Felesége, Cigan Dana, a Táblabíróság volt alelnöke, jelenleg is bíró, valamennyi hozzá kerülő ügyben elfogultan ítél a férje védence javára. Megjegyzendő, hogy befolyása van valamennyi Bihar megyei bíró fölött, ugyanis a megyei bírói jogvédő egyesület alelnöke. Az ügyészségen ügyeink (többen tettek feljelentést) nagy részét Alin Leucea utasítja el, akinek viseltes dolgairól többször is írt a sajtó. A főügyész, aki a lehető legagresszívebben utasít el bármit, ami ez ügyben elé kerül, Popa Vasile Constantin, a funkció megszerzéséért kiírt pályázaton csupán 2 tizeddel haladta túl a minimálisnak megszabott osztályzatot. Helyettese, Diniţă Viorica Lenuţa, aki ugyanazt a magatartást tanúsítja, pedig csupán 5 századdal. Ennek ellenére vagy
éppen ezért valamennyien egyetértettek azzal, hogy
feljelentéseinkkel (többen vagyunk, akiket ezzel a váddal illettek)
becsületsértést követtünk el, s engem, nem jogerősen, 9 hónap
börtönbüntetésre ítélt az ügyészség alázatos kiszolgálója, a
bíróság.
A Hírháttér kapcsolódó
anyagaiból:
|
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |
 |
 |
2008-05-29. -
HÍRHÁTTÉR TV:
Ügynöklét, s az idióták -
Kozenkay Jenő
kémelhárítóval
2008-05-27. - 
2008-05-21. -
HÍRHÁTTÉR TV:
Üssed csak, ha nem
zsidó!
2008-04-28. -
TABU:
HÍRHÁTTÉR TV:
A rendőrszakmáról a
teljes állománynak - Tényfeltáró film nektek és
rólatok, ahogyan még senki nem szólt hozzátok
2008-06-02. - 