Kovács Krisztina közölte: az eset észlelése után a Venyige utcai büntetés-végrehajtási intézet szakápolója azonnal megpróbálta újraéleszteni a férfit, de a kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
A szóvivő elmondta: a rendőrségi és az ügyészi vizsgálat kizárta az idegenkezűséget, illetve a szolgálatban lévő büntetés-végrehajtási állomány felelősségét. Az önkezűséget pillanatok alatt kimondó vizsgálat igazságtartalmát sokan azonnal kétségbe vonták.
N. László védője úgy nyilatkozott: nem látott védencén semmiféle öngyilkosságra utaló szándékot. Védencével még stratégiai megbeszélést is folytatott, és konkrét időpontot beszéltek meg arról, hogy pár napon belül újra találkoznak. N. László szilárdan fenntartotta vallomását, mely legutóbb is igen hosszú tanúvallomásra sikeredett. [Ez azt jelzi, hogy N. László a halála előtt nem volt depressziós vagy csüggedt, hanem életerőtől és tetterőtől duzzadt. A cselekvési vágy és az igazságérzet fűtötte, akár ő volt a tettes, akár nem.]
N. Lászlót februárban vette őrizetbe a rendőrség; az újonnan meghatározott "gyanú" szerint ő lőtt agyon 8 embert 2002. május 9-én az egyik móri bankfiókban elkövetett rablás során. Nem meglepő, hogy a szokásos eljárás szerint a politikai perben ugyanőt gyanúsították meg a veszprémi postásgyilkossággal.
A Világhálón a szemfülesek közül máris sokan kétségbe vonták az önkezűséget
Lassan a média nem lesz kinek hazudjon, hanem ahogy egyre inkább terjed az Internet, úgy buknak bele az állami gyilkosságokba is legkésőbb akkor, ahogy elkövették őket. De nem érdekli őket, csinálják tovább úgy, mintha mi sem történt volna. Ma már egyre inkább ezt hívják demokráciának. Az üres szócséplést úgy, hogy a látszatokra sem ügyelnek.
 Tánczos Gábort ártatlanul ítélték el |
A Nemzeti Nyomozóiroda a móri ügyben először hamisan produkál elkövetőket, akiket a vérbíróság hamis vádakkal, koncepciós perben elítél, ahogyan tette a Tánczos Gáborral, a Pusomával, a Nógrádi Ádámmal és a többiekkel, aztán miután megbukik az állami konstrukció, új elkövetőket prezentálnak - e cikk írója már akkor intett nekik(!), mese az(!). Erre azért, mert a tanú túl sokat tud, a nyilvánvalóan agyon bekamerázott helyiségben felakasztja magát az ország egyik legjobban figyelt és bekamerázott embere.
Senkit nem zavar, hogy Kármán Irén, a megvert újságírónő tőlem függetlenül hirdette világgá, hogy Lamperth Mónika pár órával a móri vérengzést követően már tudta az elkövetők neveit, és hogy a móri bankrablásról már azt megelőzőleg tudtak, hogy a bűncselekményt elkövették volna, melyet nem csak én, de Kármán Irén is nyilvánosan kijelentett.
A Nemzeti Nyomozóiroda és a BV olyan, mint egy államvédelmi hatóság. A Nemzeti Nyomozóirodánál ügy nem létezik, amelyiknek bármi köze lenne a valósághoz: minden, de minden, A-tól Z-ig politikai megrendelésre készül.
Tánczos Gábor börtönbeli üldözése
|
|
 |
A Tánczos Gábort meg naponként szedik elő, mint valami politikai boxzsákot, hol régi jó felállásban az őrök sutyorognak a cellája előtt a Tánczos felé, hogy jobb lenne, "ha öngyilkos lenne", mert "vége van neki", és "nem segít rajta" úgy sem, soha, senki. Közben ciszta keletkezik az agyában - ugyan hogyan(?) -, a nemzetközi emberjogi szervezetektől pedig - változó hozzáállással - maga az ügyvédje rejti el a Gábort (a Tánczost) az igazsággal együtt, mert állami megrendelés szól arról, hogy ne ügyvédkedjen és ne segítsen neki annyira; ahogyan az orosz maffiaperben, amikor a vádlott rúgta ki az ügyvédjét azzal, hogy az ügyvéd az NBH-nak és az orosz maffiának (értsd: titkosszolgálatnak) szolgál, nem pedig neki, aki fizet érte. A Tánczosról lassan az egész ország mindent, részletesen tud, de a média úgy hallgat csendben, és úgy lapít különösen a Népszava, meg a sortüzes Nap-kelte az MTV-s Híradóval, amelyek történelmi rekordokat döntögetnek bizonyítékeltüntetésből és szervezkedésből, mintha Tánczos Gábor sosem létezett volna a Földön. Az MTV egyes újságírói meg a merénylőkkel közös társaságban "füvezgetve" beszélik meg és szervezik a következő merényleteket.
E cikk írójának ismerőse együtt ült a Tánczossal. Azt
mondják azok, akik a börtönből ismerik, hogy a Gábort
tisztelik a rabtársak, de közben a BV-őrök úgy terrorizálják
napi megrendelés szerint, mint a Szerbiában fogva tartott
magyart, akit meg azért vernek naponként, a bal szemét ütve
és rúgva (utolsó hír szerint már majdnem megvakult), mert
magyar, és a fasiszta szerb államhatalom gyűlöli a nem szerb
nemzetiségűeket.
Jogok nélkül - Börtönvilág Magyarországon 2007
Egy börtönben vagy egy fogdában senkinek, semmi joga nincs. Az ORFK egyik vezető beosztású embere mondta pár éve, hogy az orosz maffia is úgy jár-kel ki és be a magyar fogdákba és börtönökbe orosz állami gyártású KGB-s vegyszerekkel, mint egy kocsmai lengőajtón keresztül. A gyanúsítottak között - megjelent a médiában - vannak, akik olyan rosszul vannak a vegyszerektől, hogy a világon mindent aláírnak, így kerülve ártatlanul börtönbe az orosz maffiózók helyett a korrumpált magyar nyomozók és a vérbíróság orra és tudta előtt, csak megszabaduljanak attól a rossz közérzettől, amit az állami maffia okoz, s amely szinte teljesen tünetmentes.
Nekünk, valódi újságíróknak és emberjogvédőknek ki kell hoznunk a Gábort (Tánczost). Lassan - mondhatni - az elkövető neve is ismertté válik az egész világ előtt, de a média, amelyik megszavazta a politikai pártokkal a börtönbe juttatását, még mindig lapít, annak ellenére, hogy az ügy valódi részleteit lassan mindenki megismeri.
M.F.Á.
