| |
|
Piszkos játszma
A bandaháborúk logikája
Az iskolában csak az előemberről tanultunk.
Mire őszbecsavarodik a fejünk rádöbbenünk, hogy a "nyugat alkonyán"
[à la Spengler] megjelenik planétánkon az "utóember" is. Egyik
egyedét a gyulus rostoviensist már mindannyian megcsodálhatjuk. No
nem valami múzeumi tárlóban, hanem - in vivo - a brüsszeli
eurokommunista panoptikumban.
Az illető - egyébként a marxizmus nagy
klasszikusa - a szovjet államadósság "rendezése" kapcsán azt a
mélyértelmü megállapítást tette, "hát ebben az egész ügyben nincs
egy deka olaj se". Így aztán
 a
szar felkeverője, Deutsch Für Tamás, [Fekete Pákó magyar kiadása]
mehetett az egész parlamenti hacacáréval a jó büdös francba. Ment
is...
Nos ennek mintájára megjósolható: ebben a
Gyurcsány-féle bazi nagy purgálásban sem fognak olajat találni,
főleg az olajbevételeket nem fogják találni. Ezen túl e koncepciós
játszmában nincs, nem lesz, egy cseppnyi erkölcs se'.
Akkor mire az egész? Szabályos bandaháború
kezdődik! Tudnivaló volt, ha a bűnözés maga alá gyűri az államot,
ahogy ez nálunk [is] történt, nem maradhatnak el e kóros állapot
tünetei sem. Az egyik ilyen szimptóma a folyton felparázsló
bandaháború.
A bűnözésnek ugyanis "esszenciális elemei"
vannak. A bűnözés az a hivatás, amelynek művelői mindent
megkaparinthatnak [meg is teszik], közben azonban elveszítenek
valamit, ez pedig a gátlás. Ez alatt, témánk szempontjából, nem a
pörsenéses ifjak merevedési zavarait kell érteni, hanem azt - az
emberi faj fejlődését és fennmaradását szolgáló - belső sugallatot,
amit önkontrollnak, illetve társadalmi kontrollnak is szoktak
nevezni. Ha a társadalmat olyan csoport gyűri maga alá, amelynek
egyedeiből és egészéből ez a képesség ill. hajlandóság hiányzik,
megszűnik a társadalom, a társadalmi folyamatok racionális
vezérlésének lehetősége is. Elvész - többek között - az egyén és a
társadalom szabadsága, mert a hatóságok cinkossága folytán
kiszolgáltatottakká válnak.
A kapitalizmus, mint a bűnözés legfelsőbb
foka, honosította meg a "bandaháborúk intézményét".
 Bebizonyosodott
ugyanis, hogy a bűnözés hiába integrálódik valóságos szindikátusokba
[kartellekbe], kérészéletű mindenfajta piacfelosztás, a
"konszolidálódott" versenytársak között is. Különösen instabillá
válik a helyzet, ha új ragadozó jelenik meg és bele akar marni a
koncba. Az előbbi esetben a "labilizálódás" azért következik be,
mert a mohóság egyre kisebbnek láttatja az osztályrészt,
igazságtalanabbnak a felosztást. Utóbbi esetben pedig a világra jött
új ragadozó is meg akarja tömni a bendőjét. Ez számára létparancs.
Én régen mondogatom, hogy nálunk nincsenek
valóságos pártok. A rendszer lényegében egypárti. Az érdekcsoportok
váltó ga(rá)zdálkodása teszi lehetővé, hogy (választási)
ciklusonként hol az egyik, hol a másik csoport ragadhassa kézbe a
nagyobb merőkanalat és közelebb férkőzve a kondérhoz, mélyebbre
meríthesse azt.
Ez a rendszerváltás után, döcögve ugyan,
működni kezdett, de akkor jött a Fletó és, Orbánhoz képest
kiemelkedő kvalitásai révén, sikerült nagyobbat és hihetőbbet
hazudnia, mint a felcsúti böllérnek. Így ismét győzött, a bambák
segítségével.
Ebből adódnak a bajok. Már az ókori Róma is
ismerte a harácstörvényt, különösen a katonacsászárok idején. Ha a
pajzsraemelt imperátor nem volt képes a légiók pofáját és bendőjét
degeszre tömni, lecsapták a fejét és újabb martalócot emeltek
pajzsra.
Orbán is annyira bízott a "demokratikus"
gengszterváltásban, hogy egy csomó adósságot csinált, meg beígérte a
légióknak a csillagos eget is. Ám Fletó elrúgta az orra elől a
labdát. Ezt négy évig át lehet vészelni, de nyolc éven át aligha.
Orbán olyan helyzetbe került, mint a présbe
tett púpos gyerek. Nem lett egyenesebb, de megállt, amúgy is gyatra,
növekedésében. A légiók morgása pedig úgy fokozódik, mint a
nemzetközi helyzet.
Szorult helyzetében Gyurcsányra lőtt az
olajfegyverrel. Ezt több volt mint bűn, hiba volt. Orbán ugyanis,
hasonló fegyverrel szemben, sokkalta sebezhetőbb, mint Gyurcsány,
mert neki több púpja is van. Önmagán kívül még Boross Péter
ex-belügyminiszter, ex-miniszterelnök és ex-főtanácsadó,- de
mindenek felett a vádlottak padjáról a belügyminiszteri székbe
ültetett, erős és ügyes ember, a Pintér doki, nyomják lelkét, hátát.
Akármit is locsog a sajtó az
iratmegsemmisítésekről, a hülye is tudja, hogy a "forró infókra"
fokozottan érvényes az anyag megmaradásának törvénye. Vagyis az
ilyesfajta matéria nem semmisül meg nyomtalanul, legfeljebb helyet,
vagy megjelenési formát változtat. Ha Fletó ebbe, a még ma is
bűzölgő fekáliába tényleg bele meri dobni a horgot, minden berántása
eredményes lesz. Akkor pedig Orbánnak és tettestársainak annyi,
bárhogy is dekázzák a jövőt a közvéleménykutató intézetek.
Most tehát az a kérdés, hogy a háttérhatalom
engedélyezi-e a kutyaviadalt, vagy leállítja az egészet, azaz
bekövetkezik a "pax mafiosa".
Hogy egészen őszinte legyek, az eszemmel az
utóbbira tippelek. A szívem azonban azt súgja, ha kevés is az esélye
annak, hogy a Hóbagoly, a Menyét, a Röfi-döfi és a búsképű egyetemi
docens [együtt] viselt dolgainak akár csak egy százalékára is fény
derülhet, a dologba bele kell vágni!
Talán magam alá teszek, ha - nem először -
Hitlert idézem. Ő azt mondotta volt, hogy "az igazán bátrak
nem igénylik sorsuktól a siker garanciáját".
[Ez nem maradt írott malaszt. A
tengeralattjárók legénysége például akkor is kifutott a
"falkavadászatokra", amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy ez a
harcmodor nem eredményes és a hajókban, illetve személyzetükben
bevetésenként hetven százalék körüli a veszteség. Ezért őrizhette
meg Dönitz admirális a Führer megbecsülését, haláláig. Ezért nevezte
ki utódául az amúgy nyakas és neki sohase' hódoló száraz katonát.
Persze a nürnbergi szecskavágó bedarálni készült a nagyadmirálist
is. A katonai szolidaritás, az ellenség szolidaritása, mentette meg.
A csendes-óceáni amerikai flotta parancsnoka Nimitz tengernagy
megküldte ugyanis a vérbíróságnak az amerikai haditengerészeti
kódexet. Ez ugyanazokat a kegyetlen hadviselési módszereket írta
elő, mint a németeké. Vagyis elpusztítani parancsolta a
megtorpedózott hajók legénységét.
Így Dönitz "megúszta" potom tízévi börtönnel.
De hát már a rómaiak kimondták: "vae victis"
 azaz
jaj a legyőzöttnek. Talán ezért nem alkottak [utólagosan]
jogszabályt a "háborús bűnökre". Egyszerűen a győző "természetes"
jogán mészárolták le a legyőzötteket.]
Kissé talán elkalandoztam a tárgytól, hogy a
témánál maradhassak...
A gyurcsányi falkavadászatban, a fentiek
miatt, a kopóknak és nem a nyulaknak drukkolok. A házinyúlról azt
híresztelik, hogy párosodik a patkánnyal. Akiket most meghajtanak,
inkább domesztikált egyedeknek látszanak...
Ja, még egy hasonlat. Gyurcsánynak nem kell
szalmakazalban tűt keresnie. Csak észre kell vennie a
szalmakazlat...
Még hallanak rólam!
2007.06.29
Szeszák Gyula
|
|
|
