|   | 
			  | 
			
			 
			 Putyin 
			és a fenevadak - szolgálnak és végük; 
			Milyen személyiség Putyin? - néhány szó a despotákról 
			2007-08-16. 
				
				
					
					  
					Prodi a csigalépcső tetején - 
					"Prodi mindvégig a mi emberünk volt." (Alekszandr 
					Litvinyenko) | 
					  | 
				 
			 
			
			Putyinra semmikor, semmiben alapozni nem szabad. Ha megfigyeljük, a 
			diktátorokhoz képest is szokatlanul megbízhatatlan és instabil. Akik 
			szövetségre próbálnak Vele lépni, akik szeretnének megfelelni Neki 
			mindenben, akik hazaárulókként kiszolgáltatják kénye-kedve szerint a 
			nemzeti vagyont és az országot, mind rabszolgáivá lesznek úgy, hogy 
			ugyanakkor védelem helyett tönkre mennek és  
			belerokkannak. Vehetjük akár Gyurcsány Ferenc Urat, akár Romano 
			Prodi olasz miniszterelnököt - akiről egyébként a Litvinyenko-videó 
			nyilvánosságra kerülése előtt is mindvégig tudta egész Olaszország, 
			hogy a KGB embere, csak a bérmédia hallgatott erről a tényről sokáig 
			-, akkor olyan szerencsétlen alakokat láthatunk, akik többszörösen 
			sújtják a saját országukat saját magukkal együtt. Egyrészt 
			rabszolgasorba taszítják a nemzetüket azzal, hogy egy diktátorhoz 
			csapódnak vérengző kutyákként szolgálva, felerősítik az orosz (tehát 
			állami) maffia haderejét a saját hazájukban (az olasz maffia mindig 
			olyan volt az oroszhoz képest, mint légy a kaméleonhoz képest), 
			ugyanakkor Putyin az az ember, aki sosem elégszik meg semmiféle 
			szolgálattal: hanem minél többet kapott, annál többet követel. 
			Gyurcsány Úrnál és a KGB szolgálóinál - így Romano Prodinál (éppen 
			eleget írtam már 2003-ban az orosz maffia (a KGB) meghatározó 
			olaszországi politikai uralmáról) - azt láthatjuk, hogy akik egyszer 
			Putyin vonzáskörzetébe kerülnek, azokat többé szinte bizonyosan nem 
			engedi el a diktátor: a legkisebb engedetlenség vagy a Putyin 
			szerint nem elégséges minőségű engedelmesség azonnali retorziókat von maga 
			után nemcsak a szerencsétlen rabszolgák, de ezen rabszolgák egész 
			országa ellenében is. 
			 Putyin 
			ebbéli sztálinisztikus cezaromániájának látványosan romboló hatását 
			érhetjük tetten az összes volt szovjet államban, Magyarországon és 
			másutt, ahová Putyin megtorló gépezete ilyen látványos módon elér, 
			mint Európa- és Ázsia-szerte. Ezért is őrültség egy olyan állammal 
			meghatározóbb gazdasági vagy politikai szövetségre lépni, amelyiknek 
			Vlagyimir Putyin Úr a vezetője, mert éppen azokat károsítja meg a 
			legjobban, akik Neki szolgálnának. Miközben az orosz elnök agresszív 
			és még a nemzetközi politikai kuplerájban is minősíthetetlen 
			viselkedése miatt az ilyen államokat 
			gyakran kiközösíti szinte az egész világ, aközben Putyin 
			Oroszországa sem védi meg: sosem tudhatni, mikor záratja el az 
			olajvezetéket, mikor küld néhány vadászbombázót bombákkal vagy 
			rakétákkal, sosem tudni, mikor vezet be gazdasági szankciókat - 
			általában olyanokat, amikről a média teljesen hallgat, ahogyan 
			szinte mindenről, ami a kulisszák mögött zajlik(!) -, és akkor még 
			ott vannak a gyilkosságok, amelyeknek sokszor teljesen vétlen 
			kívülállók is áldozatul esnek. Ha valami Putyin Úr javára írható, az
			az, hogy nemcsak ártatlanokra, de saját rabszolgáira is 
			vadászik, akik viszont ritkán nem szolgálnak erre rá, de történelmi 
			vastagsággal. A legerősebb ellenfeleit kivéve azok vannak a 
			legnagyobb életveszélyben, akik a leginkább igyekeznek Neki 
			megfelelni. A Litvinyenko meggyilkolásával vádolt KGB-ügynök, aki 
			ma  
			Moszkvában kap törvénytelen politikai védelmet, holnap lehet, hogy 
			"öngyilkosként" vagy agyvérzéssel végzi Moszkvában, netán egy 
			"rivális" banda agyonlövi, és valljuk be, hogy igazából senki ember 
			nem fogja ezt a lehetséges emberölést számon kérni, hiszen az az 
			ember, aki Litvinyenko megölésében benne volt, már senkinek sem 
			kell, legfeljebb átmenetileg az ördögnek. Gyurcsány Ferenc szintén 
			fenyegetve érezheti magát naponként, hiszen igyekezett mindent 
			elkövetni, hogy Putyinnak megfeleljen. Gyurcsány Ferenc is az a 
			típus, aki semm ire 
			nem becsüli a saját embereit sem - az ilyen sajátosság a despota 
			pszichopaták jellemvonása -; akik Gyurcsánynak szolgálnak, 
			örülhetnek, ha egy évig kihúzzák úgy, hogy nem ők lesznek a bűnbak, 
			és miközben jó esélyük van arra, hogy bíróság elé állítják őket 
			igaz, törvényes vádakkal, aközben egész biztosan a magyar történelem 
			szemétdombján végzik, olyan munkát folytattak Gyurcsány Úr 
			kádereiként. Kozenkai Jenő kémelhárító - aki a Moszaddal folytatta 
			legkeményebb csatározásait - tőlem függetlenül jutott hasonló 
			következtetésre Gyurcsány Ferenc Urat illetően, aminek hangot is 
			adott a nyilvánosság előtt. 
				
				
					|   | 
					
					  
					Putyin, a vörös pásztor (A Jelenések Könyvében a vörös a 
					Sátán és apostolainak színe) | 
				 
			 
			
			 Putyin lobbiként olyan, mintha sósavban mártózna meg az ember. 
			Szinte bárki, aki pártját fogja, nem túlzás, hogy azonnal veszélybe 
			kerül, ráadásul a leginkább éppen Vlagyimir Putyin elnök részéről, 
			aki a Neki szolgálókat általában többet elengedni nem 
			hajlandó. Putyin egészen súlyos eset, ami a bűnöző alkatú 
			pszichopátiát, az agresszív bűnözésre való hajlamot, valamint 
			egyebek mellett az ún. "primitív reakciókra való hajlam"-ot illeti. 
			Túl ezeken erősen paranoid, nyilvánvalóan stabil és kiterjedt 
			schizoid vonásokkal. Ha megvizsgáljuk Putyin Úr lelki alkatát - 
			anélkül, hogy keresnénk Gyurcsány és Putyin között a közös nevezőt 
			és közös vonásokat -, azt találjuk, hogy a végeredmények rendkívül 
			hasonlóak a patológiai vonásokat illetően a két politikus között, 
			noha Gyurcsány Ferenc kaliberben kisnyúl Vlagyimir Putyinhoz képest. 
			Putyin Úr esete arra példa, mennyire igénytelenek ezek az önmagukat 
			"demokráciának" nevező banditarendszerek a valódi értékeket és 
			alkalmassági kritériumokat illetően. Ahogyan titokminiszter sem 
			lehet senki, aki ne lenne
			 kapható 
			bármi aljasságra és gaztettre, Putyin és Gyurcsány kapcsán is arra a 
			következtetésre jutunk - feltéve, ha nem vagyunk embertelen, 
			brutalitásra erősen hajlamos, vérengző, bestiális vadállatok -, hogy 
			a leghalványabb pszichológiai teszten és pszichiátriai 
			vizsgálaton is akkorát buknának és hasalnának a bármiféle 
			közszolgálati funkcióra való alkalmasságot illetően, amekkorát száz
			találomra, az utcáról összeválogatott ember között sem 
			lelnénk. A lakosságot illetően egészen ritka az ilyen súlyos 
			deviancia, patológiai túlsúly, amilyeneket ezeknél a politikusoknál 
			találunk. Akik ilyen antiszociálisak, ennyire hajlamosak az 
			agresszív elkövetési módozatokra, emocionálisan és érzelmi-indulati 
			szempontból ennyire labilisak, instabilak és közveszélyesek, kórházi 
			kezelésre szorulnának, ha létezne beismert gyógymód az ilyen 
			halmozott személyiségzavarokra, melyeket a szaknyelv a "kóros 
			személyiségfejlődés" következményeiként definiál. Egy biztos: egyik 
			Úr sem alkalmas arra, hogy szabadon glasszáljon és lófráljon, de 
			főképpen alkalmatlanok arra, hogy vezető beosztásokba bukjanak 
			felfelé, mert ebben az esetben már nem bűnöző alkatú 
			pszichopatákról, hanem igazi bibliai apokaliptikus lovasokról kell 
			beszélnünk. Egy antiszociális, személyiségzavaros vagy beteg despota
			addig korlátozottan veszélyes, amíg nincsen a kezében 
			hatalom. De ha még betegségeinek halmazati jelenléte mellett 
			hatalmat is kap, akkor már komoly baj van, komoly a veszély, mert 
			saját betegségeit úgy terjeszti-gerjeszti államán belül és kívül 
			egyaránt, mint a pestist. Az emberi faj amúgy is hajlamos az 
			ostobaságra és a barbárságra. Ahogyan Hitlernél, Sztálinnál és 
			Rákosinál láthattuk, az a szabály: ha egy állami vezető despota, 
			brutális és igénytelenül törvénytelen, olyankor annak egész 
			környezete is elvadul és megkergül, ami továbbterjedve megkezdi a 
			társadalom morális hanyatlását és lealjasulását, természetes 
			velejárójaként az ellenállók erkölcsi felemelkedésével egyben. 
				
					
					
						
						  | 
					 
					
						| 
						 Példák azok közül, akik semmilyen 
						alkalmassági teszten nem mehettek volna keresztül soha, 
						ha létezne olyan, hogy "demokrácia": Mose Kacav, Radovan 
						Karadić, Jacques Chirac és Slobodan Miloević...  | 
					 
				 
			 
			
				
					
					
						
						  
						Prodi kényszerhelyzetben - Bush, Persson és Prodi: 3 
						elnök, 3 lépcsőfok, 3 duplázott csigadísz | 
						  | 
					 
				 
			 
			
			Ha végigtekintünk Romano Prodi olasz miniszterelnök és Gyurcsány 
			Ferenc Úr tettein - ezek tetejébe jönnek azok, amelyek nem láttak a 
			médiában napvilágot(!) -, akkor kimondjuk, mert nem tehetünk mást, 
			hogy ezen KGB-s eszközök esetében semmiképpen nem tekinthetünk el az 
			ítélettől. Anna Politkovszkaja, Alekszandr Litvinyenko, Borisz 
			Berezovszkij, aztán az orosz bankárok erdeje, az olasz állam-KGB-s 
			bűnözés megölt és perbe fogott áldozatai, akik mind Oroszországban, 
			mind Oroszországon kívül - ahol Olaszország és Magyarország csupán 
			példák, noha távolról sem marginális példák - a putyini rendszer vörös-kapitalista, 
			álkommunista mészárszékének következményeiként csak a jéghegy 
			csúcsa(!), mind azt bizonyítják, hogy ettől a rendszertől 
			Putyinostól, Prodistól, Gyurcsányostól meg kell szabadulnunk. Ez 
			mindannyiunk érdeke ezen a Földön. Ezt kell kimondanunk és 
			leszögeznünk, hogy akik megfeszítették Krisztust, maguknak is meg 
			kell  
			feszíttetniük, ami törvényes büntetőpereket, a titkosszolgálatoktól 
			elvett és nyilvánosság elé tárandó bizonyítéktengereket (hang- és 
			videófelvételek), és a szükségszerű bírósági ítéleteket 
			kell maga után vonniuk. Sem Putyin, sem Gyurcsány, sem Prodi nem 
			menekülhetnek. Igaz ugyan, hogy a rendszer megjavulni sosem fog, 
			akármi személycserék és igazságügyi ítéletek születnek, de ez nem 
			legalizálhatja az önkényes despotizmus fasiszta terjeszkedését és 
			állami (így a mindig megvásárolt és alantas média általi) 
			terjesztését, az ártatlanok elleni mészárszékeknek a média által 
			történő fedezését és fenntartását, amikor - így Magyarországon is - egy-egy Moszad- és/vagy 
			KGB-ügynök alantassága miatt egy egész állam- vagy államrendszer 
			médiástól, szerencsétlen bértollnokostól lealjasul az alá a 
			szint alá, amely addig legalább jellemezte. A vörös foltot ki kell 
			tisztítani, és mindenkitől, aki a vörös hentesek terjeszkedését 
			bárki áldozattal szemben védelmezi, azoktól meg kell szabadulnunk, 
			méghozzá helyes és törvényes módon, mert senki nem aljasulhat le 
			arra a színvonalra és patológiai mocsokra, amelyben az örvénylő 
			állammoslék súlyosan beteg elkövető bandái züllenek, 
			részegeskednek, tobzódnak, hazaárulnak, rombolnak és gyilkolnak. 
			 Egyszerű 
			ez, csak a vörös pártmoslék sajtóférgei nem tolerálják, akiknek 
			Népszavás és Nap-keltés jól tájékozottsága a legszélesebb és 
			legfasisztább, ártatlanok elleni sortüzes erkölcstelenséggel 
			párosodik: az ember, ha bármi köze van az értelemhez és a 
			bölcsességhez,
			 akkor 
			amint a vörös pártmoslék betöri háza ajtaját, és beömlik a lakásába, 
			nem azon van, hogy azt összegyűjtve berakja a szobája közepébe, egy 
			nagy kondérba hányva, aztán nézze, hogyan kavarog a kondérmoslék, de 
			még keverjen is rajta, hadd örvényledjen Prodistól és Gyurcsányostól 
			még inkább, hanem amint az ember házába ömlik az örvénylő vörös 
			moslék, akkor - szemben a lezüllött, korrupt és gyilkos olasz 
			Parlamenttel - fogja a seprűt, hívja a szippantóautót, és söpörje, 
			takarítsa, górja kifelé előbb a házából, aztán az országból, amíg az 
			utolsó decitől is meg nem szabadul. Nem elhelyezni kell a 
			pártmoslékot, lakásunk ékévé téve, ráírni a pártgörények homlokára, 
			hogy Romano Prodi, aztán vastapsolni hol egyik, hol másik 
			diktátornak és Ceaucescu-nak, ezen túl a pártmoslék-kondérra rájárni, mint a 
			sajtódisznók olasz és magyar módra, "főszakács ajánlja a disznóknak" 
			címmel. Azért nem tehetjük ezt, mert egyenek moslékot a disznók, röfögjenek és 
			hemperegjenek benne a disznók, ne az emberek. Embernek emberi 
			élet való, nem pártgörény-lét, nem moslékzabálás, mert az csak az 
			állatoknak eledel. Vigadjanak vörös moslékban a tolvajok, a hazugok, 
			a gyilkosok, olajférgek, vörös sortüzes pszichopata pártállatok, 
			öltönyben és nyakkendőben, fehér gallérban, ahogyan a MÚOSZ 
			terrorsejtjei és a magyar média java cselekszi. És takarodjanak el a 
			cenzúráikkal vörös-oroszországba, a sátánisták egyik 
			világközpontjába, mert mi akár van rá, akár nincs rá 
			ördögi engedély, az ember i 
			szabadságot, az erkölcsös és biztonságos életet, az igazságot, az 
			emberi méltóságot és az emberéleteket kívánjuk és óhajtjuk 
			képviselni mindhalálig, az ő módszereiktől mentesen. Csak az 
			alulművelt buták - ilyenek e téren nem léteznek az újságíró-söpredék 
			és a jogot végzettek között, mert ők már környezetük folytán is 
			éppen elegendő mértékben tájékozottak e téren -, valamint a 
			vérengző, nyakkendős-sortüzes pártbűnözők tóduljanak és 
			handabandázzanak még több vérért óbégatva, egymáson taposva hol pártgörénységért, hol Mugabe híréért és nevéért, hol pedig a Veér-vörös Mephisto holly-wood-i Oscar-díjáért tolulva és nyomulva. 
			Azok tegyék ezeket, európaiaknak hívva magukat, akik a 
			fasiszta-merkantilista titkosszolgálatokkal együtt óbégatva 
			méltókká váltak arra, hogy a történelem szemétdombján  
			végezték. 
			Sose dolgozz Putyinnak, sose keress kapcsolatot és sose alkudj a KGB-vel, sose dolgozz vörös 
			posztkommunistáknak, mert a vörös fenevad éhsége korlátlan, 
			erkölcstelenségre irányuló akarata határtalan. Semmi nem elég neki, 
			semmi ki nem elégíti, semmi el nem tántorítja, semmi meg nem fékezi, 
			csak az Isten. Az Isten, Ő Igen. 
			Dicsértessék a Jézus Krisztus. M.F.Á. 
			 | 
			  | 
			  |