HÍRHÁTTÉR |
|
2008-09-20.
KÉSZÜLT
SÓLYOM ILDIKÓ: ÖSSZETÖRT - SZÉTSZAKADT - ELILLANT..., A SÓLYOM
TÁBORNOK-PER UTÓÉLETE c. KÉTKÖTETES MŰVE ALAPJÁN,
A SZERZŐ ENGEDÉLYÉVEL.
BEVEZETÉS (ELŐKÉSZÜLET) 1950. május 23-án,
az országos honvédségi pártaktíva ülésén, Farkas Mihály honvédelmi
miniszter nyilvánosságra hozta Sólyom László altábornagynak
(vezérkari főnöknek ) és társainak a népi demokratikus rend ellen
elkövetett mérhetetlen és sokrétű bűneit. A pártaktíván
résztvevők egységesen elítélték az érintett tábornokokat, többen
hangot adtak érzelmeiknek, így például
Maléter Pál ezredes szóvá tette, hogy Sólyom
altábornagy a „fegyvernemek közti ellentétet szította és a
munkáskádereket morzsolta” (Sic!), hogy öntudatukat
fokozza(Sic!). Maléter szerint: „a katonai és politikai tudás
fokozásával az éberség kardját rá kell nyomni a sárkány nyakára és
akkor elpusztul” (Sic!).
Király Béla vezérőrnagy konstatálta, hogy : „a
néphadsereg erősödött ennek a fasiszta csirkefogó bandának a
leleplezésével”. Figyelmeztetett arra, hogy az éberség ne
legyen kampányszerű, hanem olyan, mint ami megnyilvánult
ezekkel a banditákkal szemben (Sic!). Megemlítette, hogy
Sólyom még a tanfolyam vizsga szüneteit is felhasználta arra, hogy
romboljon, mert nem megalapozott tudást akart, hanem felületességet
és tudatlanságot. Janza Károly
vezérőrnagy azon sopánkodott, hogy ilyen „címeres gengszter
mellé kapott beosztást”, mert már az első pillanatban
felismerte, hogy nem egy egyszerű csirkefogóval van dolga, hanem egy
gazemberrel, akit mélységesen megvet. Bata István
ezredes megemlítette, hogy Sólyom altábornagy egy időben sokszor
megdicsérte, ezért gyanakodott rá, mert–, ha ez a „szemét
dicséri, akkor bizonyára hibát követett el”. És így folyt a
pártaktíva, miközben senkinek sem tűnt fel (miért is tűnt volna?),
hogy a „tábornok banda” tagjai ellen, egyetlenegy konkrét
vádpont sem hangzott el... A PÁRT JÓVÁHAGYÁSA 1950. május 25-én,
a Politikai Bizottság ülésén, a 6. napirendi pontban foglalkoztak a
hadsereg „magasrangú” (Sic!) tisztjeinek letartóztatásával. Az
ülésen jelen volt: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály,
Kádár János,
Marosán György Donáth Ferenc, Vas Zoltán, Rónai Sándor, Vajda Imre
és Friss István. Megbízták az ÁVH-t további teendők irányításával, a
minisztertanácsot pedig Sólyom László lemondásának kérdésével.
Kádár János mint belügyminiszter
(alárendeltségébe tartozott az ÁVH) hallgatott
arról,
hogy Sólyom László altábornagy már közel egy hete az ÁVH „vendége”
az Andrássy út 60 egyik pincéjében, felesége pedig Kistarcsára
kapott „beutalót” magánzárkába, két kiskorú gyermeküket pedig
vidékre toloncolták, mert ők is mérhetetlen nagy veszélyt
jelentettek a néphatalomra.
KIVÉGZÉSEK
1950. augusztus 19-én a halálraítélt Sólyom Lászlót, Beleznay
Istvánt, Révay Kálmánt, Pórffy Györgyöt, Illy Gusztávot, Lőrincz
Sándort és Merényi Gusztávot kivégezték.
A kivégzetteket a váci öreg-temető domboldalában, a temetőtől
mintegy 20 méterre, a libalegelő árok
szélénél, egymásra dobálva, koporsó és ruhanemű nélkül földelték el,
a hozzátartozókat sem az ítéletről, sem annak végrehajtásáról nem
értesítették.
Sólyom Lászlóné például, csak 1954 januárjában
(!) kapott értesítést arról, hogy a férjét halálraítélték és
az ítéletet végrehajtották, de a férje sírhelyét sem közölték
vele. Kiss Károly, az elnöki tanács elnöke
1956 májusában személyesen tájékoztatta Sólyomnét, hogy: "Az
altábornagy bajtársék földi maradványai után már kutatnak,...keresik
a helyet,... de a helyzet rendkívül bonyolult, mert akik
végrehajtották... már szintén... nincsenek, de mi a
leghatározottabban folytatjuk a kiderítést (Sic!).
A HULLARABLÓK
1950-ben Király Béla vezérőrnagy
vezényelte le a katonai díszszemlét, mert Sólyom László altábornagy
ellent mondott Farkas Mihálynak és nem volt hajlandó jelentést
beadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak.
Ezért a vállalkozásáért Király Béla ezredest Farkas Mihály
kinevezte tábornokká, majd - nem sokkal később – az irodájába
invitálta, mandulával kínálta meg, és arra kérte, hogy ítélje
el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.
Király teljesítette Farkas kérését, és erről a
„mandularopogtatós” munkamegbeszélésről 2000-ben azt
nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy: "nem is volt lelkiismeret
furdalása az esemény miatt..."(!)
Akkor sem lehetett lelkiismeret furdalása, amikor beült a
kivégzett Sólyom László megüresedett akadémia parancsnoki
székébe, és amikor befeküdt a kivégzett Beleznay István
Orbánhegyi út 18. sz. alatti lakásának az ágyába.
Janza Károly vezérőrnagy Sólyom
László altábornagy lakását kapta meg (a Sólyom család minden
ottmaradt értékével együtt), bár az igazsághoz tartozik, hogy
Bata István költözött oda először,
de találván még jobbat, egy másik kivégzett ábornokét, Janzának
adta át a lakást, bár a „hagyatékból” lecsípett egyet s mást...
Janza viszont kiegészíthette azt a Politikai Bizottságon
elhangzott állítását, hogy megveti
Sólyom altábornagyot, mert a lakás
birtokbavétele után, megvethette
Sólyom altábornagy ágyát is!
AZ EMLÉKEZŐK
A farkasréti temetőben 2008. augusztus 19-én emlékeztek meg a
kivégzett tábornokokról a HM szervezésében a meghívást elfogadott
személyek. Szekeres Imre honvédelmi miniszter ünnepi beszéde
közben, a megemlékezés negatív szenzációját a tolókocsiban
"begördített" Király Béla vezérezredes képezte, aki tábornoki
egyenruhában, brezsnyevi mennyiségű kitüntetéssel dekorálva,
barnás-sárga cipőben és bordó zokniban hívta fel magára
a figyelmet, és permanensen azzal foglalkozott, hogy hívják
hozzá az USA katonai attaséját, akivel halaszthatatlan sürgős dolga
akadt, és nem várhatta meg az ünnepség végét.
Vagyis: ott mutogatta magát a mártírok sírjánál a szélhámosok,
a köpönyegforgatók és a hazugok királya, aki nem kis
mértékben járult hozzá, hogy tábornoktársait a bitóra juttatták! Aki
cserben hagyta katonáit Kőszegnél 1945-ben, Budapesten 1956-ban (mint
Budapest kinevezett katonai parancsnoka)
és nemzetőreit Nagykovácsinál, telekürtölve a világot, hogy ő volt a
Nemzetőrség főparancsnoka, holott kinevezést sem kapott erre a
posztra.
Mindhárom háborús helyzetben olyan vétséget követett el, amelyért
főbelövést érdemelt volna! A
történészek és a médiák egy részének köszönhető, hogy
hazánkban és külföldön is sokan hisznek Király meséjének
(hazugságainak), ezért van tengernyi kitüntetése, nehezen
összeszámolható díszpolgári, díszdoktori, akadémiai oklevele és
permanens meghívása minden nevezetes rendezvényre.
Király most (augusztus 19-én) azt is megmutatta, hogy nem csak
hazug, áruló és szélhámos, hanem azt is, hogy a
képmutatás, sőt a kegyeletgyalázás sem áll messze tőle.
GROTESZK SLUSSZ POÉN
1954. szeptember 17-én perújítás során, felmentés
helyett újra elítélték a négy éve megölt tábornokokat, a
post mortem ítéletet (titkosítva) 2034-ig zárolták!
Sem a Magyar Népköztársaság, sem a Magyar Köztársaság
illetékes szervei és személyei nem hajtották (hajtatták) végre
Sólyom László tábornok és családja valós rehabilitálását. A számos
illetékesre jellemző hozzáállást jól tükrözi egyetlenegy példa,
amelyet az igazság - egyik - legfőbb őre, Molnár Erik
igazságügyi miniszter produkálta Sólyom Lászlóné meghallgatásakor,
aki kérte a lakása visszaadását és a lakásában maradt ingóságok
visszaszolgáltatását.
-Elvtársnő, sajnos, abban a lakásban
is azóta más elvtársak élnek;
-Elvtársnő,
akik most benne laknak, azok az elvtársak már megszokták és
nem szívesen válnának meg tőle;
-Elvtársnő, a dédnagyanjától örökölt
bútorok, a 12 ezres könyvtáruk, a nagybátyjától örökölt érem, bélyeg
és grafikai gyüjtemények már nincsnek meg;
-Elvtársnő, megszavaztunk önnek
százezer forintot, amelyből berendezheti a lakását. (Sic!).
Özvegy Sólyom Lászlóné természetesen
visszautasította az igazságügyi miniszter (megalázó,
megszégyenítő, minden erkölcsi és anyagi alapot
nélkülöző) ajánlatát, és kijelentette, hogy ezt nem
rehabilitációnak, hanem -extra dominium - birtokon kívül
helyezésnek nevezi.
A rendszerváltozást követően is tovább él: a kádári
"nem időszerű" állásfoglalás! A hazug rendszer, hazug
miniszterelnöke és holdudvara (Gyurcsány, Kóka, Hiller, Kovács,
Lendvai, Lamperth, Demszky, stb., stb.,) mellett csak a
Király-féle hazugok érvényesülhetnek. Eljutottunk oda, hogy a
hazugság nem szégyen, minél nagyobbat hazudik valaki, annál nagyobb
az elismertsége egy adott réteg részéről (lásd.: Gyurcsányt vagy
Királyt).
A munkanélküliek, a létminimum alatt és környékén élők, a
bérből tengődők és a megnyirbált nyugdíjasok rovására kapják
az uralmon lévő főguruk a maguk által megállapított extra
járandóságokat. A kispénzűek tartják el azokat a rendőröket, akik
képesek kilőni a szemüket, megrugdosni a földön fekvő embereket,
megtaposni a nemzeti színű zászlót.
Vagyis: mindaddig várni kell mind a
kivégzett tábornokok, mind pedig az '56-osok, a sortüzek és a
megtorlás áldozatai, valamint a hozzátartozók valós
rehabilitációjára, ameddig ez a kádári post garnitúra nem lesz
kiseperve a hatalomból!
(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Justitia Bizottság
elnöke
A Hírháttér kapcsolódó
anyagaiból:
2008-08-06.
-
A
globalizáció gyökerei
2008-06-06.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Elárult forradalmak,
Cserben hagyott Föld -
Kozenkay Jenő kémelhárító
és Molnár F. Árpád
|
Kapcsolat: azoknezo@citromail.hu |