|
|
Alapismeretek a
"demokráciáknak" nevezett rendszerek állami bűnözéséről -
ALAPMŰ!
2007-12-17.
Molnár F. Árpád
Pár órája került elém egy szimpla közéleti bűnügyről írott
újságcikkecske, ami kapcsán megint méltatlankodni
kényszerültem, mert az ügyészség államtitokká nyilvánított egy sor
olyan adatot, amit soha nem lett volna szabad államtitokká
nyilvánítani. Egy egyszerű közéleti, azaz addig politikailag
teljesen védett bűncselekményről volt szó. Ássuk csak bele magunkat
egy kicsit az alapismeretekbe.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy azért vonnak az
áligazságügyi szervek olyan irdatlan mennyiségű ügyet államtitok
alá, hogy ne derüljenek ki az összefonódások, azaz az
elkövetők a gazságszolgáltatás védelmében maradhassanak, így
messze-messze legtöbbjük ellen ne kelljen valódi, illetve semmiféle
hivatalos eljárást lefolytatni. Ez mindenütt így van, határon innen
és túl, az országok egymás ügyeiről tudva, és egymásnak kölcsönös
bizonyítékeltüntető módon segédkezve. A titkosítás, az államtitok
hatálya alá vonás tehát ritkán
szolgál mást, mint az állami szervezett bűnözés elkövetőinek és
lakájainak védelmét.
Korábban, mikor még kezdő voltam, a magyar lakosság alig tudott
valamit arról, hogy léteznek a magukat tisztességesnek és
becsületesnek, a legjellemtelenebb bűnözők minőségi követelményei
szerint "közjogi méltóságoknak" nevezők között korrupciós ügyek,
azaz szervezett bűnözés, amit a szakirodalom maffiának nevez. (A
maffia a szervezett bűnözés azon ága, amely a politikában jelen
van.) Ekkoriban még - tekintettel az ország lakosságának totálisan általános alultájékozottsági nyomorára - mindig arra hivatkoztak,
amikor egy-egy ügyben nyomoztam, hogy a "felelősség" miatt
nem
szabad a politikusi, bírói, vállalkozói, médiaszemélyek
részvételével, orvosokkal, jogászokkal stb. elkövetett bűntettek
irdatlan tömegeiből gyakorlatilag a világon semmit sem felderíteni,
mert a bűntettekben résztvevő személyek mennyisége miatt
nemzetbiztonsági kockázat áll fenn. Így - mondták mindig - csakis az
áldozatok ellen lehet cselekedni, akiket a szervezett bűnözés akár
egyetlen valamennyire is védett személye (pl. akár egyetlen
rendőr) magának kipécézve kikezdett. (A
Tánczos-ügy ugyanilyen tipikus eset, ahol az áldozatot kell tovább
buktatni, mert hát sajnos már túl sokan keveredtek bele az ügybe
bűnözőkként, így értse meg a kedves néző, hogy újra rajta kell
bosszút állni.) Ez a bűnözői úgynevezett "felelősség" azt jelentette
- tessenek figyelni -, hogy nem derülhet ki a tudatlan lakosság
előtt, hogy ilyen irdatlan méretű hálózatok uralják azt a
szervezett maffiát, amelyik önmagát demokráciának és alkotmányos
rendnek nevezi. Ezek a teljesen egymásba gabalyodott szervezett
bűnözők nemcsak megsemmisítették az alkotmányos rendet, nemcsak
felszámolták azt, de azt sem hagyták, hogy egyáltalán valaha is
létrejöhessen. Ez persze mindenütt így van a Földön. Miközben
felelősségről hadováltak és nemzetbiztonsági veszélyről, aközben -
szokványos megerősítésként ezek a primitív, minden minőségen aluli
bűnözők, vandál, barbár állatok - a töküket vakarászták vihogva,
mert az volt kiadva, hogy ilyen KGB-s módszerekkel éljenek; és ezek
is csak cseppek a tengerből.
Vannak persze bűnöző államok, ahol az a kialakult szokás,
hogy egy-egy ügyben több száz elkövetőt buktatnak meg, és bizony
nagyon gyakran egyszerre őrizetbe véve, majd előzetes
letartóztatásba helyezve őket. Ilyen bűnöző állam Olaszország, ahol
sokkal erőteljesebb és meghatározóbb a látványos állami bűnözés -
akár a médiát, a rendvédelmi szerveket, a politikusokat, az
egészségügyet stb. vesszük alapul -, pedig kvázi naponta borítanak
meg olyan hosszas előkészület után egész hálózatokat, amelyek
létszáma már az őrizetbe vétel napján 150 főtől több száz főig
terjed! Magyarországnak sem abban az időben, sem most
nem volt és nincs mentsége semmi az irányban, hogyan lehet,
hogy itt viszont ügyről ügyre magányos Lee Harvey Oswald-okat
produkálnak, és visszatérően senki másban nem találnak bűnt és
vizsgálni valót, valamint megöngyilkolódottakat, csak azokban, akik
feljelentéssel éltek, akik nyomozásokat folytattak, akik a médiánál
hiába kilincseltek éveken át, míg vagy börtönbe, vagy
kórházba, vagy az ugyancsak úgynevezett "független"
vizsgálatnak gúnyolt maffiaeljárás szerint önakasztás által a
gerendára kerültek. Szinte ügy nem létezik, ahol a szervezett
bűnözői média - amely a legritkább esetekben nem a maffiát pártolja,
melynek részese - ne nyelne le a világon minden adatot és
információt,
hosszú éveken át úgy téve - mint esetemben -, mint akik még csak nem
is hallottak az áldozatról. A bűnöző média - a Hír Tv, a tv2, az MTV,
az RTL Klub, az ATV, a Népszabadság, a Népszava, a Bánók, a Pálffyk,
a Popperek és a hasonszőrű trógerek, valamint a többi szervezett
bűnözői milliomoscsoport -, a szervezett bűnözői gazságszolgáltatás
- a rendőrség és az ügyészségek teljes hálózata -, valamint a
pártfogókként leszerepelt szervezetek, lobbik és csoportok mindig, igen,
mindig együttesen lépnek fel az áldozatok ellen, a bűnözők
védelmében, és ügyről ügyre megvalósítják az életfogytiglannal
büntetendő alkotmányos rend megdöntésének bűntettét már olyan esetekben is,
amikor nem többről, mint csupán egyetlen sehonnani, senkiházi
piti vállalati- vagy orvosbűnöző megfékezéséről lenne szó, az
áldozatnak pedig a békén hagyásáról, hogy tovább élhessen. A
szervezett bűnözés ilyenkor meglódul, és mint söpredék, mocskos,
tetves disznócsorda a hegyről, együttesen, mind több és több
sertéssel vágtat lefelé, míg el nem éri az erkölcsi mélységek
legalját a kénkővel és tűzzel égő tóban. Az ilyen szervezett bűnözői
összefogást - ahol az ügyben eljáró
rendőrök, ügyészek, szakértők és bírók természetesen mindenről
tudnak, tudják, hogy az áldozatot üldözik, tudják, hogy
kik azok a bűnözők, akiket fedeznek (másként nem is lehetne
rájuk bízni az ügyet, nehogy a kiadott műsorrendtől eltérően
megbuktassák a hálózat valamely politikai (tehát maffia)védettségre
szavazott tagjait) -, tehát az ilyen eljárást az állami maffia
"pártfegyelemnek", "párthűségnek" is nevezi. Gyurcsány Ferenc óta,
hogy az állami vérengzés, brutalitás és terrorizmus ilyen nyíltan
megjelent az utcákon is, eltűnt a "felelősség" kifejezés. Ma
már ez a múlté, azonban az most is regnál, hogy a
megbuktatottnak nevezett bűnügyekben soha nem akaródzik a
bűnöző rendőri szerveknek, ügyészségeknek és bíróságoknak egy,
maximum néhány elkövetőnél többet előkerítenie, szemben az egyes
országokban alkalmazott gyakorlattal, ahol hiába jelentősebb az
államvédelmi bűnözés (a maffia), a megbuktatott személyek létszáma
esetenként
is százakra rúg, van, hogy hetente több, egymástól elkülönült
maffiaügyet illetően is.
Itt is erre van szükség, amíg teljes beismerés nem történik. Addig
nem lehet amnesztiáért kiáltani.
A nevezetes esetek közül említhetjük Kuzma Mihály ügyét, akire ez az
undorító, mocskos média az ország mintegy legbűnözőbb megyéjének
rendőri és ügyészségi szerveivel közös bűnözői összefogásban szállt
rá, mert Kuzma Mihály a békés megyei rendőri vezetőknek a droggal, a
prostitúcióval és egyebekkel történt összefonódása után nyomozott. A
rendőrség összehangolt támadásokat intézett Kuzma Mihály és
családja ellen, akcióit és bűnöző tetteit tökéletesen összehangoltan
végrehajtva a szervezett bűnözői médiával. Kuzma Mihály felemelkedő
becsületéről, a szervezett bűnözői
gazságszolgáltatás
gyilkos szándékú rosszindulatáról a kedves és mosolygós
híradós bemondók éppen úgy tudtak, napi szinten szavazva és
közvetítve a bűnözői akciókat, mint a hírszerkesztők, a média
berkeiben mozgó színészek és rendezők, a Népszava, a Népszabadság, a
fontosabb jobb- és baloldali lapok szerkesztőségeinek csaknem
teljes stábja (a titkos anyagokat is kézről kézre adták és adják
naponként), és ez ügyenként így van. Az ilyen ügyekről való
hallgatást és a titokban történő rosszindulatú szervezkedést hívta
korábban a szervezett bűnözői média "felelősségnek". Azt, hogy
ezekről soha, a világon semmit nem hoz nyilvánosságra, de
nemzetbiztonság címén (tehát saját bűnügyi védelmében) további
bűncselekményeket összehangoltan követ el. Aki mondaná,
nyilvánosságra hozná az ilyen ügyek elrejtett tényeit, attól
szervezett módon fellépve elrejtik az ügyeket és személyeket, ahogyan csak
bírják, aki pedig beférkőzik a maffiába, többet nem
tud onnan kiválni, csak nagyon ritkán, és olyankor is
jó, ha nem börtönben, elmegyógyintézetben vagy temetőben
végzi.
Ne hagyjunk ködösen semmit: a médiánál az elkövetői hálózat ügyről
ügyre meghatározó mennyiségű. Akiket életfogytiglanra kellene zárni,
azon személyek ügyenként is kezdődnek azoknál a
műsorszerkesztőknél és hírigazgatóknál, valamint a "Fókusz", az
"Aktív" stb. bemondóinál, akik személyesen veszik át a
bejelentéseket, illetve a bűncselekményekről szóló körözvényeket,
mind amik a sértettektől, mind amik a szervező orvosi-,
köztisztviselői-, rendőri-, ügyészi-, vállalati- vagy az
ellenérdekelt bűnöző médiahálózattól erednek; aztán ha bukik az ügy,
együttesen termelik a hazugságok végeláthatatlan
tömegét, mindig a politikai háttéralkuk szerint. Az
emberéletek a világon semmit nem számítanak, nem tét és
nem érték,
és nagyon-nagyon gyakori, hogy a "Tények", az MTV Híradó, a
"Nap-kelte" jól öltözött, nyakkendős riporterei, és a többi
hírműsorokban hol Pálffy Istvánnal, hol Mészáros Antóniával, hol egyéb
bűnöző alkatú szociopatákkal az élen (tehát akik kiválóan tudják
leplezni bűnöző jellemüket, pózolva mások előtt), a nagyon is
aktívan
ténykedő hírigazgatókkal együtt rendelik meg szavazatukkal az áligazságszolgáltatási maffia orra előtt és felé címezve a
koncepciós pereket, a hamis tanúk verbuválását, valamint a
politikai gyilkosságokat.
Az
ugyancsak halállal végződött ügyek irdatlan erdeje (1990 óta is sok
száz halott) közül nevezetesebb, mert kevésbé sikeresen eltussolt
botrány volt Dénes Gábor esete is, akinek - többek szerint - valamit
az italába kevertek a munkahelyén, úgy került onnan (a belső
elhárítás embereként) pszichiátriára. A mérgezést természetesen az
állami szervezett bűnözés titkosszolgálati eszközökkel követte el.
Az állami pszichiátrián - ahonnan az állami bűnözést szolgáló
orvosok és alkalmazottak ellenében sosem volt felelősségre vonás a
Kádár-rendszer alkonyáról is beismerten sokak ellen elkövetett
állami megrendelésű kényszergyógykezelések és elmebeteggé
nyilvánítások ellenére sem - rászoktatták a gyógyszerekre, és miután
kiengedték, sem engedték el soha többet. Halála előtt
arról beszélt sokat, hogy el ne higgyék, ha eltűnik,
meghal vagy azt mondják, hogy öngyilkos lett, mondjanak bármit, mert
a valóság az, hogy ebben az esetben megölték. Az ügy végeredménye
klasszikus: Dénes Gábor, a média által éveken át követett
sorsú tisztje a teljes rendőrség, munkatársai, a teljes
ügyészség, a legfőbb ügyészig és a legfelsőbb bíróság
elnökéig, valamint a róla naponként értesülő és ellene szervezkedő
média hatékony közbenjárása és szervezett bűntettei
következményeképpen megöngyilkolódott családi háza mellett,
ahogyan előre bejelentette, hogy ez esetben pedig gyilkosság
történt.
Pusoma
Dénes kálváriája, Szabadi Béla, akit a szervezett bűnözői ügyészség
válogatott kínzásokkal próbált hamis tanúvallomásra bírni, és akire
ráosztották a magányos elkövető szerepét, Kaiser Ede, a móri
N. László az állami megrendelésű, bizonyítékok ellopására szervezett
móri tömegmészárlás ügyében), Tánczos Gábor, de még Zuschlag János
is (ahol sem Gyurcsány Ferencig, sem Szilvásy Györgyig
nem méltóztatik ellátni a bűnöző ügyészség, s a csak nevükben
nyomozó, mert valójában nyomeltüntető és bizonyítékhamisító szervek), és
sokan-sokan mások, akiknek még a nevei sem kerültek a lapokba soha,
mert a szervezett bűnözői média teljesen elhallgatta őket (a látens
tömeg az igazi tömeg, nem a felszínre került jéghegy csúcsai!),
ugyanazt a hatalmas, teljesen Egypártrendszerbe olvadt,
különböző lobbikként, bandákként egymásba gabalyodott bűnügyi és
bűnözői érdekszövetséget leplezi le, amely korábban ügyről ügyre azt
hangoztatta, hogy rivális, ellenérdekelt bandái közül is azért
nem szabad senkit sem megbuktatni, csak azokat tönkre tenni
vagy meggyilkolni (gyakran a kettőt együtt), akik sérelmezik a
szervezett bűnözést, vagy az állami bűnözés célpontjává váltak, mert
a "felelősség", a "nemzetbiztonság" teszi szükségessé, hogy
viszont
őket,
akasztófára való mocskos bűnözőket megvédje a
gazságszolgáltatás és a médiamaffia, a közélet egyéb befolyásos,
ritkán nem gazdag lobbijaival egyetlen hatalmas érdekközösségben, a Nagy Babiloni
Szajha leple alatt. Közösen, D-Notice keretében. D-Notice keretében,
ami azt jelenti - mióta az angolok bevezették ezt a fogalmat annak
idején -, hogy az állam utasíthatja a médiát, valamint közös érdekek
mentén megállapodhat arról, milyen ügyeket és bűntetteket rejthet el
teljes egészében (Magyarországon ilyenek a végeláthatatlan
mennyiségben sorakozó kisebb bűncselekmények és korrupciós ügyek,
valamint koncepciós perek mellett, 1990
óta több ezer emberölés, 110 körüli robbantásos merénylet, valamint
több ezer milliárd forint lenyúlt
közpénz), milyen ügyekről miféle hamis adatokat hozzon
nyilvánosságra, a lakosságnak gyakran a totális
megtévesztésére és abszolút félrevezetésére, a szervezett
bűnözés védett bűnözőinek további gyarapodása és
védelme
érdekében. A MAFFIA. Így - vallja és teszi a médiamaffia és a
hozzá csapódott, vele egy fedél alatt parazitáns bűnöző
közélet - nincs is más lehetőség, mint hatalmas örömünnep keretében
feláldozni és kivégezni mindazokat, akik akárcsak egyetlen
bűnözőt is meg akarnak buktatni a védett, érinthetetlen elkövetők
közül, vagy egyetlen bűncselekményt
is számon kérnek, avagy vétlen áldozatként szeretnének végre békében
élni és életben maradni a körülöttük sűrűsödő bűnözői fenevadak és
vadállatok további tobzódásaitól és rombolásaitól a lehető
legtávolabb. Így
már - mondja a szervezett bűnözés az áldozatok elleni koncepciós
perek és brutális gyilkosságok érdekében, az egyetlen szervezett
bűnözés, mert nem több van, hanem egy - helyreáll az ő "nemzetbiztonságuk", és mindenki azt csinálhat továbbra is, amit akar.
Vannak persze ügyek, amikor kicsit meginog a keleti maffia,
és egész tömegeket kell beidézni a közéletből. Ilyen volt
Tasnádi Péter ügye is, amikor az ország legmosolygósabb, legszebb és
legdrágább öltönybe és nyakkendőbe öltözött szervezett bűnöző,
multimilliomos gyilkos közéleti médiasöpredéke idéztetett be a bíróságra tanúként,
ahol magától értetődően a tanúvallomások tömegeit
államtitokká nyilvánították, hogy ne kelljen Bochkor Gábortól
kezdve a szépen mosolygós és jól öltözött, az ország leghíresebb és
a hamis dicsőségben legmélyebben alámerült és öntömjénező,
öltönyös-nyakkendős köztörvényes bűnözés, a fehér galléros bűnözés
maffiózóit és szervezett bűnözőit börtönbe juttatni.
Molnár F. Árpád
azoknezo@citromail.hu
Előző cikk:
2007-12-17. -
Cigányok és lapostetvek
/Nagy Sándor/
Részlet: Sorakoztunk,
hogy bemehessünk a kitárt ablakaival szellőztetett, ám még napokig így
is igen büdös osztályterembe. A szag emlékeztetett mindenkit: a magyar
tiszta, a cigány koszos. |
|
Következő cikk:
2007-12-19. -
Körözési lista a fehér
galléros bűnszervezeti bűnözés ellen nevekkel, címekkel, telefonszámokkal
/Molnár F. Árpád/
Részlet: Kérjük, hogy akik új adatokkal és további nevekkel
tudnak szolgálni a médiamaffia által elhallgatott pszichopata, szociopata, fehér
galléros bűnözőkről, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét bűnszervezetben
megsemmisítő, ezért életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, fegyházban
letöltendőre ítélendő bűnözőkről, írjanak a Hírháttér címére, vagy keressenek a
Hírháttérrel közvetlenebb kapcsolatot. |
|
|
|