 |
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
|
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
Az Alkotmányból az "A
hajléktalanság teljes felszámolása" című felvételhez
A cikkben tárgyalt hangfelvétel itt
meghallgatható - MP3
2008-01-16.
Teljesen egyetértek a Molnár F. Árpád által elmondottakkal, a megfogalmazott gondolataival. Főleg akkor és abban a tekintetben kell egyetértenem, hogy a Magyar Állam vezetőinek a felelőssége rendkívüli. Sokszorosan felmerül a felelősség kérdése. Tehát nem elhanyagolható. Sőt! Rendkívülien jelentős, hiszen itt a ”vagyontalan” fedélnélküliek, az utcán élő hajléktalanok elkeserítő sorsáról, életéről, a megnyomorított, életveszélyes életviteléről van szó. Miközben ma: Magyarországon a hatályos törvények közül a legjelentősebb alaptörvényünk, az 1949 évi XX.törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya hatályos. - Állítólagosan a XXI. században, a jogállamról beszélhetünk.-- Amely szerint : 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. 13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. 14.§ Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát. 15.§ A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. 16.§ A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára. Oktatására, és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. 18.§ A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Ezek a jogszabályi rendelkezések minden állampolgárra alapjogként biztosítják azt a védelmet, amelyek alkalmazási hiánya miatt mégis számtalan sokan kerülnek ma veszélyes helyzetbe, valamint életveszélyes állapotba. Csupán a vegetálás szintjén kénytelenek élni, megtűrt, megalázott minőségben, melynek mint itt is - több emberi élet -, tragédia lett az eredménye. Többen életükkel fizettek vagy a megtévesztett döntéseikért, vagy épp a hivatali eljárások eredményeként. Mindkét esetben megjárt volna, kijárt volna a segítség, az emberi hozzáállás. Gyakorlatilag van, ki saját hibája okán kerül(t) ebbe a helyzetbe, de van számtalan sok olyan jogi ügylet, ahol a hivatali eljárások okán lett(ek) valaki(k) a jogaiktól megfosztva. Bármelyik esetről is van szó, pedig magyar állampolgárok, joguk lenne a védelemhez, az élethez, a tisztességes elvárt hivatali jogi eljárásokhoz. Tehát a törvény szerinti jog, amely mindenkinek kijárna, meg kellene, hogy védje azokat, akik védelemre, segítségre szorulnak. A hivatalok többek között ezért is vannak, ezért is működnek. Az emberekért, és nem ellenük. Nem magukért, a maguk érdekeiért. Szomorú és egyben pedig felháborító is, mint tény az, hogy emberek halnak meg, fagynak meg télen, csupán csak azért, mert kénytelenek az utcán létezni és elvegetálni az elmaradt segítség hiánya miatt, akkor, amikor van kézzel is fogható, de olvasható törvényünk. Az Alkotmányunk, amely szerint működhetnek hivatalok is többek között. Amely szerint a Magyar Állam Működik. És ez a törvény kimondja: - 35§ (1) A Kormány , 35.§ (a) védi az alkotmányos rendet, és biztosítja az állampolgárok jogait, ” HOL? Jogait, jogaikat megvédi is valaki? A hivatalok működésében az alaptörvény szerint diszkrimináció nélkül kell a rászorultak ügyeiben eljárni. Kellene eljárni. Sajnos azonban sok esetben éppen ezt felejti(ik) figyelembe venni, és mesévé válik a megalkotott és hatályos jogszabály(ok) . Hányan is vannak azok, akik kénytelenek ezt az állapotot elviselni, és minden lehetőséget nélkülözni. Csak mert nem telik arra, hogy a védelmüket képviseljék, vagy éppen nem tudják, hova is menjenek, kihez fordulhatnának. Végül pedig lemondanak már mindenről tehetetlenségükben, vagy éppen abba fáradnak bele, hogy semmilyen reményük a hivatali eljárások okán nem lehet. Átgondolva, azt az iszonyú brutális tényt, hogy ki és miért került, kerülhetett abba a helyzetbe, hogy kénytelen ezt az állapotot eltűrni is valaki - akiknek az utca lett az otthona(uk) -, mentség nem is lehet erre. Nem elfogadható a Néma Levente színi előadás, na meg az sem, hogy évek óta a semmit tevés van ezen területen. Azoknak pedig a száma, akik itt a jelenlegi feltörekvő ingatlan és lakásmaffia üzleti sikereinek az áldozataiként kénytelenek e kétes állapotú helyzetet, a megcsonkított állampolgársági jogaikat a jogfosztottsággal párosulva elviselniük, a számuk nem tudható. Nagyon sok család ”kortyolgathat rá” a hideg ellen, fedél nélkül az utcán. Nagy az Állam erkölcsi felelőssége! Nagyon is nagy. Évekig, évtizedekig, az égadta világon semmi nem történik ezen ügyek rendezésében, az utcai élet jogorvoslatára. Pedig minden élet mögött meghúzódhat az a döntési morál mámor, mely a hatalmat jelzi, és mint a brutalitást tartalmazza. A diszkriminatív egyszemélyi döntésben jelen van, amely szerint a visszás törvénytelen jogi ügyletek eredményével szembesülhetünk. Nem is kevesen. Olyan döntések halmazával, ítélkezéssel, amely a teljes vagyonelkobzás szintjét generálja sokunkkal szemben. Csak éppen az, azok maradhatnak és lesznek vétlenek, büntethetetlen felelősség nélküliek, aki(k) ezeknek a sorsoknak a hatékony előidézői, de marad az Állami felelősség: 35§ (1) A Kormány , 35.§ (a) védi az alkotmányos rendet, és biztosítja az állampolgárok jogait, ” tkatalin
A cikkben tárgyalt hangfelvétel itt
meghallgatható - MP3
|
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |
 |
 |
Teljesen
Egyetértek!