 |
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
|
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
Az ügyvédi képviselet és a
bíróságok
2008-02-10.
Sajnos azok, akik a tehetnek a dolgok ilyetén alakulásáról és tehetnének valamit azért, hogy másképp legyen, közömbösek a [kiábrándító] társadalmi valósággal szemben. A dolog azzal indult, hogy a "rendszerváltást" követően az egyik hatalmi ág, a bíróság, hatalmának mértéktelen növelésébe fogott, a másik hatalmi ág, a törvényhozás [benne politikai pártok] asszisztenciája mellett. A végeredmény a bíráskodás elembertelenedése [dehumanizálódása] lett. Ennek a változásnak hosszú sorja és nagyon sok oldala van. Ebben a rovatban nem szándékozom a kérdés köré egy tanulmányt kerekíteni, de kötelességemnek tartom ügyfeleim pszichológiai előkészítését arra, ami reájuk [is] vár, ha a törvény elé lépnek, képviselőjükkel az oldalukon. Ha megteszik, lárosillúziók nélkül tegyék. Úgy könnyebb lesz ... Csak olyan jelenségekről írok, amelyekkel, ill. amelyek következményeivel az ügyfelek, több kevesebb valószínűséggel, találkozni fognak. A bíróság mindenekelőtt kivonta magát az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alól. Ez végzetes hatást gyakorolt a bírák és a bírói testület mentalitására. A minisztériumi "alávetettség" önmagában nem kérdőjelezte meg a bírói függetlenséget, mert többé - kevésbé sikerült elválasztania a bíró ítélkező tevékenységét, hivatali tevékenységének felügyeletétől. Ebben a rendszerben még a bíróság vezetője is felügyeletet gyakorol- hatott a bírák magatartása tekintetében. E felügyeleti jogosultságok csaknem teljes hiányától maguk a bírák is károsodnak, ha ez nem is válik bennük tudatossá. A szervezeti értelemben is függetlenné vált bíróság vezetője azzal a "jogos" kívánsággal állt elő, hogy a törvényhozás, ill. a kormányzat mégis hozzon létre egy felügyeleti szervet, nehogy szó érje a ház elejét. Megtörtént!
Létrejött az Országos Igazságszolgáltatási
Tanács és Hivatala (!), úgy, hogy a korábban már ketté osztott,
Pesti
Megüresedett helyén berendezkedett az új Intézmény csaknem akkora létszámmal és költségvetéssel, mint a Minisztérium ... [Honlapjukra ugrás a logo-ról.] A külső és belső pompa csak keveseket bosszanthat, hisz' ebbe a "hivatalba" nem járnak ügyfelek, nem látják ... Ami viszont sokakat meglepett, az az OIT szervezeti kialakítása volt. Az OIT, mint felügyeleti szerv, vezetője azonos személy volt [ma is az] a felügyelt bírósági hierarchia vezetőjével [a Legfelsőbb Bíróság elnökével]. Ezt a helyzetet fölösleges kommentálni. Az olvasók - jogi előképzettség hiányában is - megalkothatják véleményüket. Már e szervezeti konstrukció is érzékelteti, hogy a magyar állam ill. jogrendszerben addig teljességgel ismeretlen intézmény, ill. hatalmi koncentráció jött létre. Történelmi tapasztalat, hogy a túlhatalom többnyire torzulásokat eredményez a saját hatókörében. Sajnos így történt ebben az esetben is. "Újragondolták", és szabályozták, a bíróságok társadalmi funkcióját, feladatait. Addig a bíróság atyáskodó [paternalista] szervezet volt. Legfőbb feladata az "igazság" kiderítésére való törekvés. Ez az "officialitás" [hivatalbóliság] elve, ill. kötelezettsége segítségével valósult meg. A bíróságnak kötelessége volt ügyelni arra, illetve segíteni abban, hogy az ügyfelek jogaikat helyesen gyakorolják és kötelezettségeiket teljesítsék. Tevékenyen közre kellett működnie az ügy tényállásának felderítésében és ennek érdekében "hivatalból" intézkedhetett bizonyítékok beszerzése iránt, stb. Nos ez a "szociális" funkció csaknem teljesen megszűnt. A felekre van bízva, mit tesznek az asztalra és a bíróságra, hogyan turkál ebben a masszában. Ebből nem lenne olyan nagy baj, már ha a társadalom jóléte és kulturáltsága úgy fejlődött volna, ahogy azt a politikusok igyekszik elhitetni velünk. A számítástechnika ugyanis a szó szerint a jogkereső közönség kezébe adta a "jogtudományt" egy tenyérnyi CD lemez formájában. E lemezek tartalmához sokan hozzáférhetnek, bár még többen nem. A baj az, hogy gyakorlatilag hiába pörgetik a fényes korongokat a tehetősebbek is. A jogalkalmazás, ill. jogértelmezés ugyanis relativizálódott! Ez a következőket jelenti. A törvények jellege nem változott, a jogalkotás színvonala mit sem javult. A jogszabályok viszonylag kis terjedelműek. Szövegezésük elnagyolt, pontatlan, többféleképp értelmezhető. Ezen a bíróságok korábban úgy "segítettek" hogy eseti döntések keretében [e döntések hierarchiájáról, "rangsoráról" itt és most nem kívánok értekezni] értelmezték, ill. alkalmazták a jogot. Ha úgy adódott a döntésbe becsempésztek olyan rendelkezéseket is, amelyek voltaképp "kiegészítették" a jogszabály folytonossági hiányait. E "döntvények" annyiban segítették a jogalkalmazót, ill. jogkeresőt, hogy ha átböngészte a döntvény tárakat, nagyjából tisztába jöhetett azzal, mire számíthat. További segítséget jelentettek a különféle hivatalos, ill. félhivatalos magyarázatok [kazuisztikák]. Ezek tejedelme többnyire meghaladta a jogi szöveg terjedelmét, néha annak sokszorosát tette ki. Ezeket is ajánlatos volt átböngészni, mert egy bírói visszautasítás gyakran utalt az eseti döntések valamelyikére, ill. ezekre a szövegekre.
Ilyesmi manapság is előfordul, ha a bírónak
tetszik ami a döntésben, vagy a jogmagyarázatban áll. Ha viszont nem
tetszik kijelenti, hogy reá nézve sem az egyik, sem a másik nem
kötelező, ergo saját szája íze szerint értelmezi és alkalmazza a
jogot. A fentebb említett relativizálás folytán ezt meg is
teheti. A felsőbb bíróság előtt még arra sem hivatkozhat az ember,
hogy hasonló ügyben ugyanez a bíró alkalmazta, a most félretett
döntést, vagy jogmagyarázatot ... Régebben, amikor a bírákat még bizonyos etikai, ill. illemtani szabályok kötötték, tilos volt "prejudikálni", azaz a felekkel érzékeltetni a bíró velük vagy az üggyel kapcsolatos előzetes véleményét és a várható döntést ... Ma ez nem tilos, pontosabban az ügyfél tehetetlen e viselkedésformákkal szemben. A tárgyalási jegyzőkönyv ugyanis nem tartalmazza a bíró megjegyzéseit, fintorait. Elfogultságára hivatkozással az ügyből kizáratni tehát nem lehet. A kizárások joggyakorlat is olyan, hogy az elfogultsági panaszokra ügyet sem vet. A fentiek olvastán a tisztelt leendő ügyfél eldöntheti bizalmat szavaz nekem, vagy olyan ügyvédet keres, aki szebbet - jobbat igér ... Szeszák Gyula
|
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |
 |
 |
A
téma illusztrálására alkalmazható képek közötti válogatásánál
töprengtem azon, hogy a fenti - kissé morbid - képet felhasználjam
e. "Pozitív" döntésemet realitás érzékem diktálta.
