Emlékezzünk a múltra... vagy mire is...? - Biszku Bélák 1990-en innen és túl

2007-07-21.
A Szovjetunióról és a volt szocialista országokról számos könyv jelent meg, amely a felbecsülhetetlen mennyiségben pszichiátriákra és elmegyógyintézetekbe zárt politikai foglyokról szól, akiknek gondolkodásuk vagy tetteik nem feleltek meg a rendszer intellektuális sötétségének, a párt és a pártot szervilisen (szolgalelkűen) kiszolgáló média és "arisztokrácia" kegyetlen barbarizmusának. Az áldozatok száma tengernyi, de kártérítést sem Washington, sem Brüsszel nem követel azóta sem senkinek, sőt, mindent megtesz a túlélők és azok hozzátartozóinak elhallgattatására.

Legyen előttünk egy konkrét, megtörtént eset képe:
Egy életerős férfi fekszik egyik nagyvárosunk pszichiátriáján. Az eltelt fél év alatt a diktatúrákban oly népszerű elektrosokk terápiák (kúra, "altatásos kezelés") során szinte mindent elfelejtett azokról a pártállami bűnözőkről, akiknek bűntetteiről annyi mindent tudott. A helyi rendőrfőkapitány disznóságaitól kezdve a Belügyminisztérium legfelső vezetőjéig bezárólag. Szabad volt, most rab lett. Magyarul és oroszul beszélt, de ma már csak magyarul tud. Kiterjedt kapcsolatai voltak, de mióta bevitték, mindenki kerüli, aki pedig megszólal, hamisan tanúzik.

Csakhogy a most említett példa nem a szocialistának nevezett rendszer idején történt, hanem 2003 közepén.

Az illető egy cégben tevékenykedett, az új korszak ún. arisztokratái, más néven "újgazdag"-jai között. Az üzleti tevékenysége során személyesen megismerkedett Stadler Józseffel és a médiából ismertté lett számos emberrel, akikkel személyes kapcsolatokat ápolt. Bejáratos volt a gazdagok és a bűnözők társaságába, akik olajat szőkítettek, bort hamisítottak és/avagy különféle egyéb nemzetközi áruforgalmat bonyolítottak. Emberünk rendszeresen járt cégének eminenseként Ukrajna és Magyarország, valamint más országok között, és bonyolított áruforgalmat. Olyan világ ez - újságírók és más médiaemberek, hivatásos maffiózók, jogászok, magas rangú katonatisztek, orosz és ukrán gengszterek, izraeli fegyverkereskedő bűnözők, politikusok és más olajszőkítők -, ahol az állam teljességgel összegabalyodva rabol és fosztogat, egymás fején taposva befolyásért és pénzért, mások megint pénzért és hatalomért, ami magával hozza a bosszúálló erkölcstelenséget is, ahol politikus, főrendőr és médiagörény együtt osztja az ítéleteket saját riválisaik és teljességgel vétlen, bármibe is teljesen véletlenül csöppent civilek ellen. Az eredmény óvatos és beismert becslések szerint is, csak a '90-es években 600-800 halott Magyarországon. Ezen túl és ezzel együtt vannak a pszichiátriákra vagy hamis vádakkal börtönökbe zárt, illetve eltűnt vagy "öngyilkossá" lett rendőrök, főbe lőtt magas rangú katonatisztek, eltűnt vagy befalazott olajosok, drogárusok és fegyvercsempészek, "balesetben" meghalt országos hírű politikusok és más személyek.

Emberünk számos személyt, életutat megismert ezekből a sokszor bűnözői, az állam fedezékében dolgozó és működő körökből. Tudta, kik kikkel járkáltak, kiknek honnan lett a vagyonuk, kik kiket fedeztek, szóval annyi mindent, mint bármelyik valamire való újságíró, akiknek a maffia telefonszámai ott hevernek a noteszükben. Tevékeny részt vállalt az üzleti életben, nemzetközi vállalkozásai voltak, amíg "le nem húzták" a társai, és minden vagyonát elveszítve utcára nem került.

Azonban nem mindenkit lehet kiirtani.

Akik 1990 előtt a nehezék voltak, jobbára most is azok maradtak, csak egyik ilyen, másik olyan köpönyeget öltött: árulók, kapzsi rendszerparaziták, akiknek istene a párt és a pénz.

A mi emberünk története egy a sok közül. Egyik nagyvárosunkban, az államiakkal folytatott napi csetepatéit követően mobiltelefonján felhívta a Belügyminisztériumot, és fennhangon, a nyílt utcán "kikérte magának, hogy lehallgatót tegyenek a mobiltelefonjába", követelve, hogy a róla tudó és ellene cselekvő Lamperth Mónika azonnal tegyen intézkedéseket az állampolgári jogok érvényesítésére. Minthogy a telefon a leghivatalosabb közeget és személyt/személyeket, és közvetlenül egy minisztériumot ért, ahol a felvétel rögzítésre került, a hivatalokban "pánik" lett.

A telefonáló személy, az al- és a felvilág (és ez a kettő egy) számos befolyásos köreiben egykor kedvelt, mára kegyvesztett embere hirtelen rosszul lett.

Öntudatlan állapotát egy szokás szerint "arra járó" rendőrautó járőrei fékezték meg. Az emlékezetkiesés akkor szakadt meg, amikor áldozatunk - az egyik a sok ezer közül, és az egyik a 800 halottat túlélők közül - arra eszmélt, hogy a rendőrök rajta térdepelnek.

Kaiser Edét politikai utasításra csukták le a móri mészárlás vádjával, pedig Lamperth Mónika előtt ott hevertek a valódi elkövetők nevei

A mobiltelefonja - ahogyan oly sokakkal történt és történik: telis tele híres olajosokkal, milliomosokkal, befolyásos közéleti személyek telefonszámaival (azaz BIZONYÍTÉKOKKAL!) - eltűnt, és soha többet nem került elő. A takarítás rutinszerűen történt, de a médiahazugságokon nevelkedett analfabéták számára jobbára csak 2006 október 23-a óta ismeretessé vált módon: ahol a sértettek erdeje által megszerzett, a mobiltelefonokra rögzített (és más módon megszerzett) bizonyítékok tömkelegét maga az állam tüntette el, semmisítette meg, lopta el, dobta a Dunába stb. Ahogyan ez pl. a Kármán Irén, az azóta megvert és életveszélyes sérüléseket szenvedett újságíró által is ismertetett módon a móri bankrablást követően történt, amikor a kivezényelt rendőr törölte le az ujjlenyomatokat a gyilkos fegyverről, nehogy meg kelljen találni az elkövetőket, miközben - ahogyan Kármán Irén is állítja - Lamperth Mónika pár órával a történtek után már tudta, kik a móri tömeggyilkosság tettesei.

Ezután - esetünkre visszatérve - a szovjet gyakorlathoz hasonlóan "rosszul lett" áldozatunkat pszichiátriára szállították, ahol a régi jó szovjet-éra gyakorlatához méltó módon trükkel aláírattak vele egy papírt, amely egy hosszas elektrosokk terápiás kúrát indítványozott a károsult sérelmére. Azt persze még a butaság és butítás alapú társadalom legalacsonyabb-rendű értelemmel megvert kóklerei sem gondolják, hogy egy olyan személy, aki a saját szabadságáért telefonál, egyenesen Lamperth Mónika felé üzenve, nem sokkal ezt követően aláírja a saját kényszerbezárását és emlékezettörlő, valamint személyiségpusztító megsokkoltatását, azaz megcsonkítását. Nem kérdés - csak a hangsúlyozás kedvéért ismétlem -, hogy ez az illető nem sokkoltatta meg a saját agyát az emlékezettörlést vágyottan vágyva, ráadásul alig azt követően, hogy jogérvényesítő tevékenységének - Lamperth Mónika után telefonálva, hivatalos ügyeinek elszánt intézése közepette - "váratlanul" véget vetettek.

(A képen a rendszer értelmisége által gyűlölt nemzeti hős, Vlagyimir Bukovszki) Az atomtudós Andrej Szaharov Bukovszkival együtt 6 áldozatot vitt bíróság elé: egyszerre!

Fél év fogság következett. Megjegyzem: a szovjet rendszerből ismertté vált és világhírű Vlagyimir Bukovszki ugyanettől a pártegységtől 1 év pszichiátriai fogságot kapott annak idején (Szaharov abban az időben 5 másik személlyel együtt(!) vitte szovjet bíróságig(!) az ügyet, elmondván, hogy az általa összegyűjtött fél tucat személyt pártutasításra nyilvánították elmebeteggé és rendelték el kényszergyógykezelésüket egytől egyig, mert nem tetszettek a hatalomnak). Emberünk tehát "csak" fél évet kapott, azonban elegendő elektromos áramot az agyába ahhoz, hogy csak töredékesen emlékezhessen vissza az eseményekre, s hogy ismételgesse: többek között a Gergényi Péter ellen akart tanúskodni, de teljesen elfelejtette, hogy annak milyen bűncselekményei miatt, és hogy államilag elrendelt megfigyelés alatt állott, amit a Magyar Szocialista Párt illetékes minisztériumi vezetői írtak alá a hatályos törvények útmutatása szerint.

Gergényi Péterről, a sortüzes rendőrfőkapitányról, akiről egészen a párt kritikájáig "nem talált", mert nem akart találni a média semmi kivetni valót, jegyezzük meg, hogy a fent taglalt események idejében (2003-ban) még nem nevezték ki munkássága kiválóságát és egyedül méltó módszereit elismervén és jutalmazván Budapest sortüzes rendőrfőkapitányának, hanem ekkor Gergényi Péter még "csupán" Bács-Kiskun Megye legfőbb rendőreként díszelgett a média és a hivatalosan "alvilág"-nak nevezett alvilág apraja-nagyja előtt, mint olyan, akinek bács-kiskun megyei rendőrfőkapitánysága ideje alatt talán soha nem látott mértékben terjedt el a nyílt, a belváros központjában folytatott prostitúció, a mindent elborító kábítószer-kereskedelem, a rendőrségnek éppen csak nem az épülete mellett folytatott fegyverkereskedelem, melyek közül a drog és a prostitúció Igor Korol bérgyilkos bács megyei tevékenységénél is messze látványosabb utcai méreteket öltött: az alvilág a rendőrség orra előtt folytatta a kábítószer-kereskedelmet, és a prostitúciót a rendőrség megyei épületétől mintegy 150 méterre, az utcai díszkivilágítás kellős közepén, reflektorfényben gyakorolták, nehogy valakinek elkerülje a figyelmét.

Az e cikkben taglalt személy, aki az életben maradtak hazai titkos show-jának azóta, bizonyos körökben méltán népszerűvé lett áldozata - fél éves fogság után - nemzetközi akaratnak köszönhetően szabadlábra került, és egy részletesen biztosított személyi környezet "védelmébe" fogadta.

Kitalálom a sortüzesek és a bűnözésre váltig elszánt, másféle pártszolgálatosok szavait:
Írjuk ezt is a többihez. Volt, van és lesz belőlük elég.

M.F.Á.

Előző cikk:
Hívjatok még bűnözőket! - azaz lőni és vágni, mint a bolond és/valamint a bűnözők és a pártszolgálatos nemi erőszak védelmében

Következő cikk:
Texasban, csak az idén már 19 "törvényes"-nek nevezett állami gyilkosságot hajtottak végre elítéltek ellen - Koncepciós perek az amerikai politikai bűnözés mocsarában