Hívjatok még bűnözőket! - azaz lőni és vágni, mint a bolond, és/valamint cselekmények a bűnözők és a pártszolgálatos nemi erőszak védelmében

Mottó: "Egy (politikai) lobbi bírálata nem azonos a másik oldal elfogadásával."

2007-07-21.
A helyszín titok, a személy neve nem publikus. Azonban sokan rá fognak jönni, kiről van szó. Sokan, akik egy brancsba, egy bűnbandába tartoznak az úrral, aki keresztyének és egyszerű lakosok élete felett rendelkezik és ítél, és sokan, akik undorodnak attól a kavargó, örvénylő mosléktól, ami meghatározza és kitölti az úr életét.

Az illető sortüzes. Egy sortüzes a sok közül, a kór minden jellemző tünetével: bűnöző alkatú pszichopátia, aztán súlyos jellemgyengeség, erkölcstelenség, rosszindulat, úrhatnám arisztokratikus gőg és nagyképűség. A lakosság jelentős részeivel szemben nyers, lekezelő és radikálisan jogfosztó. Egy bűnöző a nyakkendős és öltönyös fajtából, aki sokat akar és sokat plántált, hogy minél nagyobb legyen a termés. Az ő termése a saját(maga) fajtájából, saját magának.

Az úr elkezdi monológját. Elkezdi azzal, hogy a médiában nem ismertetett, a média részéről politikai utasításra elrejtett politikai üldözöttek elleni bűncselekmények folytatására szólít fel, éppen csak nem teljesen nyíltan. Árad belőle az önimádat és a valamennyi előzetesen történt, felé mutatott jóindulattal és kímélettel szemben a saját fajtájából való nyilas típusú, pártszolgálatos kötekedés, tömegbutító és tömegpusztító rosszindulat. Azért jött, hogy botrányt okozzon, azért jött, hogy mocskolódjon, hogy saját pártszolgálatos, álbaloldali és álliberális förtelmét okádja fel. Azért jött, hogy ártatlanokon és üldözötteken, jogfosztottakon és megkínzottakon taposson. Így kezdi mondandóját, és aztán az egyik áldozat támadásáról - mikor arra felelet az üldözöttek részéről nem érkezik, mert a kesztyű fel nem vétetett - áttér más áldozat nyílt szapulására, megvetésére, 100%-os megbélyegzésére. Egyúttal teljes egészében felmenti és tisztává nyilvánítja a pártszolgálatos bűnözőtársakat, teljes szemérmetlenséggel áldozatoknak állítja be egytől egyig valamennyit, ahogyan egy igazi undorító, korabeli pártszolgálatos pártgörényhez illik. Teljes méltósággal, nem leplezve, hogy ő erre méltó. Környezetében - a disznók között - régóta nem titok a keresztyénellenesség és a keresztyének elleni radikálisan szélsőséges intolerancia, és régtől fogva nem titkolt, hogy jogai csak azoknak vannak, akik ütnek, akik erőszakolnak, akik lőnek-vágnak, mint a bolond. Az úr is, mint közülük kevesen, keresztyénellenességét kifelé igyekszik leplezni, azonban környezete és azok, akik nem tartoznak az ő fajtájához, tudják, hogy eme úr számára a párt mindennél előbbre való, és az úr maga a megtestesült förmedvény, maga a megdicsőített rosszindulat, állami önkény és állami borzalom, és maga a megtestesült bűnözés. Fehér gallérban, mert ez a kor szokása.

Több személy sérelmére elkövetett nemi erőszak: Az úr tud és cselekszik. Tudja ő, tud ő erről már régóta, és azt is tudja, hogy a párt, az ő pártja az, amelyik ezeknek azokban a közegekben, ahol kevés a titok és sok a bűn, a legnagyobb támogatója és elrendelője. A FELELŐS. A párt embere beszél, és mondandóját a megerőszakoltakkal kezdi, de ez titok. Azt mondja, azok a sötétek, azok a bűnösök, azok a megvetni és kivetni valók, akiket megerőszakolnak (a Biblia szerint az emberölés mellett a főbűn a nemi erőszak), akiket üldöznek városról városra, akiket meggyaláznak, akiknek élete az emberekért, az igazságért, a törvényekért vagy éppen magáért az Istenért naponként kockára téve. Bűnösök és megvetni, tovább és tovább ütni-vágni, üldözni és erőszakolni valók, vagy azért, mert nem vörösök, mint a Sárkány, amelyen a rendszer, a Nagy Szajha ül, vagy azért, mert vörösök ugyan, de túl kicsik, mint egyszerű adófizetők, egyszerű, a sötét pártmosléknak kiszolgáltatott civilek, tanárok és tanárnők, szakmunkások és hajléktalanok, akiknek ugyan mi jogaik lennének a párttal és annak megdicsőített szószólóival szemben. Arra vannak azok, akiknek bűne, hogy léteznek, hogy a pártszolgálatos söpredék rajtuk taposson, hogy rúgjon, aztán újra nagyokat és történelmieket rúgjon és rugdosson beléjük. Jó ez - gondolja az úr, miközben vigyora gyarapszik, zsebe tartalmát már növekedni látja -, hogy lőni és vágni, mint a bolond. Egyik személyről a másikra, nemi erőszakról megerőszakoltra halad, gondosan megemlítve egyik áldozatot a másik után, a látszatra sem ügyelve, hogy vannak célszemélyek, akikről mindent tudunk, mert minek egy disznóólba látszat, elég, ha az emberállat csak röfög. Arra már megkapja a plecsnit és felmarkolja a pénzt, de sokat. A sortüzes beszél, a vörös, aki liberalizmusról és szociális érzékenységről hazudik, és akit már régen lapátra tett az Igazság. A párt embere beszél, titkon szólva a szörny, mert aki ekkora sötétségben van, nem meri tetteit napvilágra hozni, nehogy kiderüljön, hogy azok a történelem legsötétebb eszméiből és cselekedeteiből valók. De odabent, ahol tud a jobb és a bal, s ahol a bal magának még több és még több vért akar, látványosan megelőzve a másikat, ott ez nem titok. Ott az úr zárt körben keres magának dicsőséget. Keres és talál. Jönnek az álliberálisok és az álszocialisták a trágyából, akik szintén eleget tudnak, de be nem áll a szájuk, hogy abban a - mitrohini kifejezéssel - örvénylő moslékban legalább meghúzódnának csendesen, a háttérben, míg a történelem legostobább és legbarbárabb bűnözői kilehelik az utolsó szuszt is romlott, ártatlanok és megkínzott keresztyének és nők vérével megtelt beleikből. A háború titkon folyik.

Magda Marinko jut eszembe az úrról, aki keresztyéneket üldöztet titkon, aki nőket rugdostat és élőket erőszakoltat alig leplezetten, aki köztörvényes, megszállott és notórius, mindannyiunk által köztudottan közveszélyes bűnözőket igyekszik makulátlan ártatlanokká nyilváníttatni. Hol titkon, hol egyes esetekben mindannyiunk orra előtt. Magda Marinko panaszolta, milyen csúnyán bánik vele a bíróság, hogy őt gyilkosként gyilkosnak, bűnözőként bűnözőnek, családok henteseiként családok henteseinek nevezi, hogy a bíróság - amely akkor törvényesen cselekedett - miért sugallja, hogy erkölcstelen, hogy gerinctelen, hogy tettei mögött a kapzsiság bűze és a rosszindulat, (s hogy szavainkat átvezessük most már egészen az úrra:) a kapzsiság bűze (oh, a pénz! a pénz és a pénz!), aztán megint a kapzsiság bűze és az örvénylőn undorító egománia, na meg a kapzsiság bűze és szemete, ahol - csaknem idézve a Marinko-perben a bíró indoklását - az emberéleteknek olyan mértékű semmibe vétele érhető tetten, ami fölött semmiképpen szemet hunyni nem lehet.

Az úr tettei méltók, valóban felelős és valóban felelős, aki a pártmoslék fröccsenésére indul, mint soha fel nem tápászkodott disznó a disznóólban, és a vér szaga hajtja előre, amikor szólítja a kötelesség, pártunk és kormányunk vigyorgó, kérő és kérő, és még és még kérő szava, mint befalazott disznónak, akinek konnektor-orrából szállnak a gázok és a gőzök kifelé.

Menj hát, vírus, menj és röfögj, menj és fröcsögj, hadd füstöljenek azok a három kémények. De tudd, hogy azokba a kemencékbe, ahová ártatlanokat és keresztyéneket vetettetek, mert bűnük volt, hogy éltek, a pártgörények is be fognak vettetni. De ők már törvényesen, akiken ember, majd pedig egészében Isten Hajtja Végre a Törvényes Büntetést.

M.F.Á.

Előző cikk:
Zsanett és a REBISZ, Popper és a szakértelem

Következő cikk:
Emlékezzünk a múltra... vagy mire is...? - Biszku Bélák 1990-en innen és túl