| |
|
Levelek B-nek
2007-11-23.
Ebergényi Németh Magda
Ugye emlékszel, hogy mint űzött vad jöttem el? Mint száműzött
hagytam ott a várost, melynek zegét-zugát ismertem. Kicsináltak
rendesen s még én szégyenlettem! Muszáj volt újra kezdenem. Most itt
vagyok megint a nagy igazammal és segíteni nem fog senki rajtam,
mert itt görnyednek a hátak, simulnak a nyelvek és nehéz találni
igaz embert! Inkább elkezdem. Tudod te is, hogy így ötvenesen már
nehéz elhitetned, hogy még van erőd és még nem vagy teljesen selejt.
Tanulnom kellett. Azt, amit a velem egykorú, bár nyugdíjasan is
aktív oktatóm előírt. Biztonsági őr lettem. Az igaz, választásom nem
volt. Az élet-diplomámat mindenütt lenullázták, a bennem élő
harmóniát meg már régen floppyra írták.
Szerencsém volt, a nyolcadik helyre ideiglenesen felvettek, de csak
három hónap után jelentettek le. Ez volt a próbaidő. A véglegesítés
után kiderült, hogy nincs szabadság. Arra nincs pénz! Ha mégis
pihenni szeretnék, akkor nincs fizetés! Kényszerből elfogadtam a
munkaszerződést, hiszen máshol meg csak úgy alkalmaztak volna, ha
kiváltom a vállalkozóimat. A szabadságot minden hónapban
rendszeresen kiírták. Hogy mi volt a dolgom? Én nyitottam a gyár
minden ajtaját, ellenőriztem a dolgozókat, átvizsgáltam a napi
átlagban húszas nagyságrendben érkező kamion-szállítmányokat.
Adminisztráltam, regisztráltam az eredményeket, a gyári postát
átvettem, eljuttattam a címzettekhez, a személyforgalmat
ellenőriztem, eligazítottam. Az üzem összes riasztórendszerét
felügyeltem, két óránként minden helyiséget végig kellett járnom az
épületben.
A 24 órás szolgálatnál törvényi előírás a 4 órás pihenő. Itt ilyen
hely nem volt, higiéniaként az egyetlen a toalett elérhetősége,
amit ha használni akartam, tisztítani nekem kellett. Nyáron a
tikkasztó forróságban nem hogy szódát, de vizet sem láttam.
A munkaruhámat kifizettették havonkénti levonásban. A gyári
kétműszakos munkarend miatt 23 óra után lehetett leülni a
monitorokat figyelni. Éjszaka meg jöttek a járőrkocsik ellenőrizni.
Mindezt 380Ft/órás munkabérért, útiköltség-térítés nélkül. Egy év
után már nem bírtam tartani a számat, szóltam a szabadság miatt. A
főnök behívatott, hogy ne lázítsak, mert elégedettek a munkámmal.
Már voltam orvosnál, mert a 48 óra szabadidőm alatt képtelen vagyok
kipihenni az állandó éjszakát, a zaklatott perceimet, a rettegést,
ami a munkanélküliség miatt a fejem felett lebeg. Tudod Barátom
rosszabb ez, mint a szeméttelep! Ott legalább tömörítenek! Ezekbe a
szolgálatokba meg beszivárog minden bukott és nyugdíjazott
katonatiszt, kirúgott rendőr. Mindegyik a múltjára való tekintettel
kinevezi magát hol szolgálati,- területi,- netán szakmai
igazgatónak! Akik meg nem férnek be ide, jó pénzen, fehér ingben
őrzik a jognak épületeit, miközben zsebre teszik a múltjukért kapott
nyugdíjakat! Ismerik, segítik, egymás érdekeit képviselik.
Hogy dolgomra visszatérjek: egy éjszakai ellenőrzés során ,
0.30'-kor jött az ellenőrző szolgálat. Meggyőződtem a beléptetés
lehetőségéről, utána az előírásnak megfelelően kimentem, beengedtem.
Már amikor kiszállt az idegen, azzal kezdte, hogy mit várakoztatom,
ez nem szolgálat-ellátás, ezért kirúgat. Letegezett, lekezelően
viselkedett velem ez az idegen. Kioktatott, hogy ő jogi végzettségű,
volt rendőrségi alkalmazott. Tudomására hoztam, hogy velem itt
másfél éve elégedettek, ő meg új dolgozó, tartsa magát az
etiketthez. Aztán kiabált, amit már én sem hagytam szó nélkül.
Jegyzőkönyvet írt, amit nem voltam hajlandó aláírni és kiutasítottam
a gyár területéről. A szolgálati naplóba rögzítettem az incidenst.
Másnap, a szolgálat vezetője felsőbb utasításra elvitte a szolgálati
naplót. Aztán ez a napló eltűnt. Két nap múlva hivattak és az
igazgató új jegyzőkönyvet vett fel. Ragaszkodtam az addig
közöltekhez és aláírtam, hogy nem fogadom el a vádakat. A fizetés
napján vettem észre, hogy levontak tőlem 5 ezret. Nem hagytam
annyiban és bementem az igazgatóhoz. Ott elém tett egy újabb
jegyzőkönyvet, amelyben megmagyarázza, hogy azért vontak le 5 ezret,
mert:
1. nem megfelelő etikai viselkedést tanúsítottam a felettesemmel
szemben,
2. egyoldali véleményemet bejegyeztem a szolgálati naplóba.
Ezt a jegyzőkönyvet sem fogadtam el!
Egy bukott rendőr próbál megalázni?
Nem ijedtek meg a Kamara említésére sem. Finoman célozva
megértették, hogy jobb lesz csendben lenni, vagy innen elmenni....
A Kamara ügyvédje, akit azért tartunk, hogy a tagokat védje, azt
mondta, ez polgári peres ügy, munkaügyi bírósági....
Nos,... ezeket ismerem..... Ők mindent rendben fognak találni,
hiszen a DR. Senkit nem lehet elítélni.
Mi, kisemberek keressük meg ezeknek a vérszívóknak a vagyont, az új
házat, a külföldi, tengeren túli nyaralásokat.
Mi, kisemberek fogjuk be a szánkat, mert bűnrészességgel
vádolhatnak, hiszen a kényszer szülte helyzet miatt aláírjuk a
minimálbért és mi válunk áldozattá a jogállamban.
Mi egy külön rassz vagyunk és sajnos egyre jobban szaporodunk......
Előző cikk:
2007-11-21.
-
Valamiért írom ezt
/Molnár F. Árpád/
Részlet: Ott folyt többek között a kábítószergyártás és tárolás
is, a heroinhígítástól
az extasy-gyártásig (melyeket mozgó laborokban, ugyancsak államilag
védett szakemberek
is szoktak gyártani), valamint az NBH által biztosított pénzhamisító
üzemek is ilyen helyeken tevékenykedtek. |
 |
Következő cikk:
2007-11-23.
-
HÍRHÁTTÉR RÁDIÓ:
Erzsébet híd: Feljelentés és
vádbeszéd a rendőrség és az áligazságszolgáltatás ellen
/Molnár F. Árpád/
Részlet: A hamis vádakat annak ellenére egytől egyig, az utolsó
pontig jóváhagyták és megerősítették, hogy ártatlanságomat filmfelvételekkel
szerettem volna alátámasztani, és bizonyítékaimat halmozottan a bűnöző hatóság
figyelmébe ajánlottam szóban és írásban egyaránt. A rendőrök ellen
feljelentéssel élek... |
|
|
|
