Tizenkét pont
Követeljük:

1.
A Gyurcsány-kormány azonnali távozását, az Országgyűlés feloszlatását.

2.
A „rendszerváltó” politikai pártok feloszlatását, az uralkodó politikai-pénzügyi elit és tanácsadóik leváltását, vezetőik tételes vagyoni elszámoltatását és – ha kell - büntető felelősségre vonását.

3.
Népszavazás azonnali kiírását a legitim államforma (demokratikus királyság) létrehozására.

4.
Alkotmányos (demokratikus) királyság kikiáltását a Szentkoronatan alapján, a történelmi alkotmány és jogrend helyreállításával. Magyarország – Szűz Mária országa – mindenestül (termőföldjével, összes vagyoni elemével, lakóival, stb.) a Szent Korona tulajdona.

5.
Legitim (bizonyítottan árpádházi leszármazású) magyar Király jelölését, erős prezidenciális (pl. törvényi vétó) jogkörrel felruházva.

6.
A Nemzetgyűlés azonnali összehívását, a Király megválasztását.
A kétkamarás parlament felállítása érdekében az országgyűlési választások azonnali kiírását a – visszahívható - egyéni képviselők megválasztására. A felsőház tagjait, képviselőit a Király jelöli.

7.
A független, szabad, önfejlődésre képes, önfinanszírozó Magyar-ország létét nem megfelelően szolgáló nemzetközi szerződések, politikai és hitelszerződések azonnali felmondását.
Ezen belül:

7.1. Az állami adósságszolgálat teljes és azonnali felmondását.
7.2. Kilépést a Nemzetközi Valutaalapból és a Világbankból.
7.3. Kilépést a NATO-ból.
7.4. Kilépést az Európai Unióból.
7.5. Kilépést az Atlanti Tanácsból.

8.
Az 1990. előtti „társadalmi (kollektív népi) tulajdon” – egyenlő (közös) használati jogként való – helyreállítását; közbülső lépésként a működéshez szükséges alapvető nemzeti vagyonelemek (termelőtőke, földtulajdon, közszolgáltató vállalatok, bankok, stb.) azonnali visszaállamosítását.

9.
A Magyar Nemzeti Bank, legfőképpen a jegykibocsátó monopólium visszaállamosítását. A MNB a magyar állam, a magyar nép bankja. Új, a kamatos-kamatoktól mentes magyar forint kibocsátását, amelynek kizárólagos fedezete a magyar gazdaság teljesítménye.

10.
A magyar állampolgárság feltétel nélküli azonnali megadását minden, a határainkon túl élő, magyar embernek.

11.
A külföldi katonák (fegyveresek) azonnal hagyják el hazánk területét, a külföldön állomásozó magyar katonák pedig azonnal térjenek haza.

12.
A HUN-ÚNIÓ létrehozását, amelynek természetes, teljes jogú tagja minden hun-magyar, aki él ezen a világon.


Vác, 2009. március 15.0,
Czike László


Tekintettel arra, hogy mi, magyarok - még a „nemzetiek” is -, igen különbözők vagyunk, eltérő genetikus adottságokkal, más és más családi és társadalmi meghatározottságba születtünk bele, sokféleképpen szocializálódtunk, majd a legkülönbözőbb iskolázottságot (általános műveltséget és szakképesítést) megszerezve kapcsolódtunk bele a társadalmi munkamegosztásba, még a legalapvetőbb világnézeti, történelmi és politikai fogalmakról is eltérően gondolkozunk, célszerű, hogy az általam 12 pontban összeállított stratégiai posztulátumokhoz rövid magyarázatot fűzzek, annál is inkább, mert az avatatlan olvasó – ki avatott? – számára több, talán meglepő logikai fordulat is szerepel…

Sorsfordító időkben – remélhetőleg most éppen ilyen időket élünk! -, amint a sorsfordító történelmi esemény évfordulója, március idusa dátum szerint elkövetkezik; az írástudók legott a klaviatúra fölé hajolnak s nekiállnak „spontán tizenkét pontot” írni, hogy így vessék papírra mindazon legsürgősebb kívánalmakat, melyek teljesülése/teljesítése jobbra fordítaná a fokozódó magyar balsorsot.

Az ilyen „pontgyűjteményekkel” az alábbi „gondok” fordulnak elő:
A/ A „stratégiai” pontok között nincsen logikai összefüggés
B/ A tizenkét pont nem körvonalaz konzisztens koncepciót
C/ Az író eltéved, elvész a másodrangú fontosságú részletekben
D/ A 12 pont nem épül egymásra, nem képez „zárt” rendszert
E/ Nem elégíti ki a legkisebb közös többszörös követelményét
F/ Nem ad sem minimális, sem maximális cselekvési programot
G/ Inkább megosztja az olvasókat, mintsem integrálná őket
H/ Sem követhető stratégia, sem taktika nem olvasható ki belőle
I/ Tértől és időtől elrugaszkodott, önkényes ideákat fogalmaz meg
J/ Megfeledkezik a történelem Istentől eredő konvergenciájáról
K/ Megfeledkezik az adott történelmi és geopolitikai realitásokról
L/ Szűk, „elit”-csoport érdekeit fejezi ki, hímes álruhába bújtatva

Nos, ez a 12 pont – reményeim szerint – nem esik a fenti hibákba. Tizenkét pontot csakis olyant szabad, érdemes írni, amely minden „meglepősége” ellenére megvalósítható, mi több az egyetlen valós reménysugár – amellett, hogy egyesíti a nemzet legjobb erőit olyan magasabb célért, mely közös nevezőként, esélyt ad a megújulásra.
Fogjuk hát meg egymás kezét, és figyelmesen gondoljuk át! Ez a liberális áldemokrácia, ez a szemfényvesztő ragadozó kapita-lizmus nem felel meg a magyar léleknek, sőt, a normális emberi élet nélkülözhetetlen feltételeit sem biztosítja, mi több: kiirtja a magyart.

Vissza kell térnünk a gyökerekhez; olyan történelmi alapokhoz, társadalmi rendszerhez, amelyben rombolás helyett békés építés folyt, társadalmi béke uralkodott: működött az ország. (Mert ma semmilyen rész-vonatkozásban sem működik. Csak vonaglik, halódik, agonizál.) Ám mégsem térhetünk vissza Ádámhoz és Évához – habár jól tudjuk, a Kígyó (vö.: Trianon) megjelenésekor romlott el a számunkra minden -; így egyelőre most egy olyan történelmi „etalont” kell választanunk, amely még aktuálisan helyreállítható.

A pontokhoz az alábbi, rövid magyarázó megjegyzéseket fűzöm:

ad1.
Ennyi, és nem több. A magyar nemzet megújhodása csak keresztény erkölcsi alapokon képzelhető el, s nem a talmudista – szemet szemért, fogat fogért – elvek alapján. Jézus Krisztus soha nem állna „bosszút” a bűnösökön, csupán igazságot tesz. Az anyagi elszámoltatás természetesen egy másik ügy (lásd: lejjebb).

ad2.
A magyartól alapvetően idegen a Háttérhatalom által ránk erőltetett „többségi” – valójában bolsevik – áldemokrácia, amely a társadalom elektronikus agymosó-tudatmódosító „megdolgozása” után „demokratikusan” közhírré teszi az Országgyűlés „többségi” döntéseit, hogy a Föld márpedig egy lapos tányér, és egyébként „Fűre lépni tilos!”. Francis Fukuyama tanaival szemben: „Eppur si muove!”. A hamis rendszerváltás – amelyben valójában csak az ilyen–olyan titkos ügynökök tökéletes és maradéktalan hatalom-átmentése valósult meg, más semmi – pártjait fel kell oszlatni, mert ezek képezik a hatalomátmentők újjászerveződő, titkos búvóhelyeit.

ad3-4.
A királyság visszaállítása csak népszavazás útján lehetséges. Az „alkotmányos” jelző itt/most azt jelenti, hogy formálisan visszatérünk az alkotmányos királyság – ez volt az utolsó, még jól működő államformánk – államformájához; ámde azzal a lényegbevágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szentkorona-tan alapján ezúttal a valódi demokráciát fogja megvalósítani, melyben a Király nem egy újabb teljhatalmú diktátor, hanem a parlamenti demokrácia rendeltetésszerű működtetésének szakrális felettese, legfőbb egyszemélyi ellenőre. Olyasvalaki, aki a megfellebbezhetetlen származásánál fogva garancia arra, hogy Magyarországon soha többé nem valósulhat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz istentagadó, igazságtipró rémuralma.

ad4.
Államalapító királyunk, (Árpádházi) Szent István halála előtt Szűz Mária tulajdonába – személyes oltalmába – ajánlotta hazánkat.
Az ő – Jézus édesanyja – oltalmát szentnek tekintjük.

ad5.
Az Árpád-ház családfája nem halt ki. Ellenőrizd pl. az interneten. A „szakmaiságot” illetően itt jegyzem meg, hogy a Királytól „csak” azt várjuk el, hogy a leszármazása (a vérvonala) bizonyítottan árpádházi legyen, és ő maga vállalja, hogy mértéktartó és igazságos lesz; hogy méltó folytatója legyen árpádházi királyaink szakrális hagyományának, vagyis a magyar nép, a magyar nemzet szakrális szolgálatát tekintse élete céljának, égi küldetésének. Nem „szükséges”, hogy történész, ügyvéd, közgazdász, bankár legyen a magyar királyi trón várományosa. Reformközgazdász ellenjavallt…

ad6.
A Királyt csak a Nemzetgyűlés jelölheti, s a Nemzetgyűlés javaslata (jelölése) alapján kiírt népszavazás választhatja meg. A Nemzetgyűlés maga a magyar nemzet legelismertebb, feddhetetlen képviselőiből, köztiszteletben álló személyekből áll össze. Ügynökök, az ál-rendszerváltás bárminemű szereplői, megvalósítói, haszonélvezői és titkos társaságok tagjai természetszerűleg nem lehetnek a Nemzetgyűlés tagjai. A kétkamarás parlament összetételét, működési rendjét megválasztás után a Király és a Nemzetgyűlés együttesen dolgozzák ki, határozzák meg.

ad7.
Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életét gúzsba kötik a különböző nemzetközi szerződések, amelyek felmondása nélkül Magyarország haldoklása a végtelenbe nyúlik, és amelyek alapján az ország gyarmatosító célú felszámolása folyamatosan zajlik, és záros határidőn belül elkerülhetetlenül végbemegy. Ezért az alapvetően és meghatározóan előnytelen (egyoldalú) szerződéseket fel kell mondanunk. Ki-ki magában döntse el, hogy az alpontokban említett szervezetektől, szerveződésektől Magyarország és a világ magyarsága eleddig mi jót kapott, s perspektivikusan még mi jót kaphat. Véleményem szerint semmit. Sőt, az ezen szervezetekben való tagságunk mostanáig csupán hatalmas gazdasági (pénzügyi) és politikai tehertételt jelentett Magyarország számára, mivel ezek a szerződések „észre-vétlenül” mindenestül elvették Magyarország teljes függetlenségét, zenés kísérettel biztosították kifosztásunkat.

ad8.
Az Antall és a Horn érában 80 %-ban megvalósult, és a mai napig meg nem szűnő kampányszerű állami privatizáció alapvetően törvénytelen, nyilvánvalóan elképesztő jogtiprás (volt). A leváltott Kádár-rezsim elvitathatatlan vívmánya volt pl. a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a teljes foglalkoztatottság (a létbiztonság), az ingyenes állami oktatás és az ingyenes és általános társadalombiztosítás (orvosi ellátás). Ezeket a szerzett vívmányokat meg kellene őrizni, ha nem is maradéktalanul abban a formában, ahogy’ 1990 előtt volt. A társadalom kollektív tulajdonát képező működő tőkét a (hamis) „rendszerváltó” kormányok egy tollvonással, bármifajta felhatalmazás nélkül ellopták, s egy tál lencséért „eladták” a multi nagytőkéseknek, amely tőkés társaságok tartják fenn és el a gyarmatosító világállamot (olvasd: Korten). Ma semmink nincs, amiből pl. az állami adósságszolgálatot s emellett az ország gazdasági növekedését, a megélhetésünket ki lehetne termelni, mert már minden haszon a nemzetközi nagytőkéé. Kamatos kamat és profit formájában évi min. 15 milliárd USD összegű haszon áramlik ki az országból, amelynek teljes egészében a magyar jólétet, a magyar fejlődést kellene (kellett volna) szolgálnia. Az „ál-rendszerváltás” fő célja épp’ az volt, hogy a magyar termelőtőke, a magyar piac megszerzésével végleg eladósítsák Magyarországot, hogy azután fel is számolhassák. 1990-ben Magyarország rendelkezett a teljes nemzeti vagyonával (cca. 100 milliárd USD), és emellett „volt" 22 milliárd USD kitalált (papíron kreált) adóssága. Ma semmi vagyonunk nincs, és mintegy 250-300 milliárd USD értékű az a nemzetközi tőke, amely évente átlagosan 6-8 % átlagprofitot realizál nálunk. Az országos közüzemek és a bankok horribilis árakkal működnek és az élen járnak Magyarország kifosztásában.
Vissza kell őket államosítani!

ad9.
Ma a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok – fiktív – külföldi hitelpénzből finanszírozzák a magyar állami költségvetést, a teljes magyar gazdaságot, a lakossági hiteleket (tehát mindent!); a kamat azonban, amit kőkeményen beszednek, valóságos pénz. Magyarország erősödő kifosztása éppen a külföldi hitelek kamatmechanizmusán alapszik. A MNB, működésének lényegét tekintve ma a nemzetközi bankok, bankárok – Világbank, IMF, London, Wall Street, Basel, Frankfurt, stb. – leánybankja, s nem hazánké. „Vissza” kell tehát államosítani, vissza kell venni a kamatmentes magyar valuta kibocsátásának a monopóliumát, majd új, kamatmentes forintot kell kibocsátani. Az állami hitelekkel pedig tőzsdei spekulációk helyett a magyar produktív termelést kell finanszírozni.

ad10.
Egyrészt jóvá kell tenni a 2005-ös bűnös mulasztásunkat, más-részt ugyanolyan jogokat kell adni a trianoni békeszerződés miatt a határainkon kívül rekedt magyaroknak, mint a határokon belül élőknek. Természetes joguk, hogy részt vállalhassanak az ország jövőjének aktív megteremtésében. Ők a mi géntartalékunk…

ad11.
Magyarország népe békét akar. Békés életet, békés önfejlődést.
Semleges állam akarunk lenni, kívül a nemzetközi viszályokon.
Saját, országvédő, nemzetvédő hadsereget akarunk, külföldiek jelenléte, és külföldi hódító „feladatvállalások” nélkül.

ad12.
A hun-magyarság világméretű összefogását, fokozatos gazdasági, lelki és szakrális egységesülését akarjuk – függetlenül attól, hogy nemzettársaink most épp’ melyik országban élnek, vagy kényszerülnek élni. A szétszóródott világ-magyarság szakrális küldetése a rokon népek lelki integrációjának elősegítése Jézus Krisztusban, s nem pedig a Lucifer „pénzuralmában” tobzódó világkáosz növelése egy központi világkarám felépítésével. Mi magyarok ebből nem kérünk! Sem a világkarám építői, sem haszonélvezői, sem egyszerű lakói, vagy a (kamat-, bedolgozó) rabszolgái nem kívánunk lenni.
A hun-magyar nép az égi béke követe, s nem a (világ)háborúságé.

„Miért fáj neked az, hogy én jó vagyok?”
Mondta Jézus Krisztus, az Őt bántónak.

Szakrális királyunkkal Őt követjük.


Vác, 2009. március 15.
Czike László