|
|
Munkapárt
Javaslat
2008-04-07.
Szeszák Gyula (olajügyész)
Bevezetés.
A Gyurcsány kormányzat, a saját titkosszolgálata által szervezett
provokációk útján kialakított, "veszélyhelyzet" kínálta
"felhatalmazás" alapján modern terrorgépezetet épített fel. Tette
ezt oly módon, hogy annak szervezetét és ténykedését eleve kivonta
minden alkotmányos ellenőrzés alól. E zsoldos magánhadsereg létezése
folytán (is) egyre jobban hasonlítunk a dél-amerikai típusú
diktatúrákra - az ú.n. "banánköztársaságokra". Az ilyen rendszerek
többnyire idegen hatalmak zsoldosai maguk is. A szociális kérdések
iránti közömbösségük azon alapul, hogy a nemzetközi tőkés
kizsákmányolás zavartalanságát kell szavatolniuk, minden egyéb érdek
rovására.
A szociál-liberális koalíció súlyos népszerűség-vesztése a
"jobboldali ellenzék" számára reális esélyt nyit arra, hogy
felálljanak a kispadról és tovább folytassák - a bukott (?) rivális
népelnyomó politikáját.
A terrorapparátust természetesen Orbán [vagy helyette más] is be
fogja vetni, ha a nemzetközi tőke, vagy [ami majdnem ugyanaz] a
honi, ill. a "honfoglalásra" készülő zsidóság érdekeit veszély
fenyegeti vagy ennek látszatát keltik.
Lehetséges, hogy a [valóságban igenis létező] háttérhatalom a
kormányváltás mellett dönt. Ez számára azt az előnyt biztosítaná,
hogy a Fidesz vezette pártszövetség olyan támogatókra számíthatna,
mint pl. a Római Katolikus Egyház és más olyan szervezetek, amelyek
tömegbefolyásukat eredményesen kamatoztathatják az elégedetlenkedők
lecsendesítésére. [Ebben nálunk a Katolikus Egyháznak évezredes,
bevált gyakorlata van.]
Ez a helyzet a radikális nemzeti jobboldal szerepében tetszelgő
tarkabarka pártocskáknak, szervezetecskéknek, népboldogítóknak és
néptanítóknak nem nyújt olyan lehetőséget, hogy bármiféle
alternatívát kínáljanak. Ehhez ugyanis valamilyen szinten ill. módon
össze kellene fogniuk. Ez azonban teljességgel elképzelhetetlen.
Elképzelhetetlen mert, paradox módon, épp e kis csomócskák az
individualizmus hordozói.
Ők az igazi individualisták, azaz liberálisok!
Ezen erő- ill. nemzetközi viszonyokból következik, hogy
szociál-liberál-terrorista hatalom külső erőszak útján nem dönthető
meg. A "nemzeti radikalizmusnak" pedig elvi lehetősége sincs arra,
hogy a parlament falai közé jutva, belülről demokratikus
módszerekkel befolyásolja, az egységes elnyomó rendszert alkotó,
váltópártok [koalíciók] politikáját.
A megoldást egy [nem választási, hanem] valódi tömegpárt, egy
"MUNKAPÁRT" kínálhatja.
Előbb a névről.
A modern társadalomtudományok körében lassan elfogadottá válik, hogy
egy szónak [kifejezésnek] olyanféle mágikus hatása lehet, mint az
egykori sámánok által mormolt varázsigéknek. Egy szó [kifejezés]
jelentéstartalma mind pozitív irányban [definíció], mind negatív
irányban [disztinkció] köteteket helyettesíthet. Ilyen a "munka"
kifejezés is.
Korunk a munka és a tőke kibékíthetetlenül ellentmondásos
[antagonisztikus] viszonya kiéleződésének időszaka.
A tőke, mint mint társadalmi mozgató, ill. szervező erő, pusztító
folyamatokat indított el és táplál. Az elfajulás lényeges ismérve,
hogy a tőke funkcionálisan ill. mentálisan összeforrt a bűnözéssel.
Ez utóbbi jellemzője, hogy a profitéhség minden racionális belátást,
gátlást kikapcsol. Az önpusztító folyamatok felismerésére,
kiküszöbölésére vagy hatásuk enyhítésére is képtelen. Katherine Anne
Porter világhírű regényében a földet a "bolondok hajójához"
hasonlította, amelynek utasai vidám tudatlanságukban gondtalanul
sodródnak végzetük felé. A hasonlat már túlhaladott. A világ mára
olyan járműhöz hasonlít, amelyet őrült gengszterek vezényelnek a
pusztulásba, mit sem törődve a remegő nőkkel, gyermekekkel.
A munka az ön és fajfenntartás eszköze. A munkához való jog ennek
folytán alapvető jog, a létfenntartás joga [lenne]. A kapitalizmus
éppen ettől fosztja meg az emberek milliárdjait. Ennek folytán a
munkás már nem "szabad" tulajdonosa saját munkaerejének, mert
munkaerő piaci értékét a tőke leszorítja, ill. az árutulajdonosokat
kiszorítja a piacról, a pusztulásba. Önmaga válik áruvá, mint
gyermekrabszolga, szexrabszolga, saját szerveinek [nem önkéntes]
donorja, stb. A kapitalizmus válik a "modern világ" legkegyetlenebb
rabszolgatartó társadalmává. Úgy alakítja ki a "fogyasztói
társadalmat", hogy elfogyasztja, tönkreteszi a fogyasztóit is.
Nem mellesleg, pusztítja az ökoszférát is. Jellemző, hogy épp a
legnagyobb környezetpusztító, az USA évekig nem volt hajlandó
parafálni semmiféle emissziót korlátozó nemzetközi egyezményt sem.
Az ókori nagy kultúrák, ill. civilizációk, annak ellenére
pusztulásra ítéltettek, hogy szellemi arisztokráciájuk [papságuk]
évezredekben gondolkodott. Szemléletük a szó szoros értelmében
kozmikus volt. Ma, amikor az ember lassan kijut a kozmoszba, az
"arisztokrácia" évi profitban gondolkodik. Olyan gépkocsivezetőhöz
hasonlít, aki még a tompított fényszórók által bevilágított terület
határáig sem hajlandó előre nézni, miközben padlógázzal száguld.
A másik nagy, az előbbinél is katasztrofálisabb "összenövés" a
pénztőke és a cionista világuralmi törekvések egyesülése, amely
egyfajta lézerfegyverként párhuzamosítja és nyalábba gyűjti a tőke
gyilkos racionalitását a zsidó őrülettel. Azzal az őrülettel, amely
a huszonegyedik században az Ószövetség, mint hatályos törvény,
rendelkezései alapján pusztítja az embereket világszerte, de
különösen Palesztinában, ill. Libanonban.
A "kultúrnépek" Izrael állam hadviselési módszereit mégsem minősítik
háborús bűntetteknek és arra sem törekszenek, hogy a háborús
bűnösöket a bitóra juttassák [tizenhárom csomós vastag
kínzókötéllel, ahogy a nácikkal szemben tették].
Lord Russel, ill. híres Bizottsága most hallgat, mint egy ágyba
szart vénember.
Mondják, mondjuk, a hitleri téboly jegyében fogant III. Birodalomnak
azért kellett elpusztulnia, mert népek, népcsoportok hóhérává vált
és a "szabad népek" összefogtak ellene. Lehet! Az egyik ilyen
"szabad nép" a Szovjetunió volt... Mindenestre feltűnő, hogy Hitler
az első diktátor a világon, akinél az áldozatok számát számát
évtizedek óta számlálgatják.
Ki vette számba, hányan pusztultak Nagy Sándor, Caesar, vagy
Napoleon hódításai miatt. Sztálin és Mao Ce Tung, nem vitásan, több
embert pusztítottak, mint Hitler. Nevükhöz mégsem társítja az utókor
sem az őrült, sem a gyilkos jelzőt.
Ami Hitlert és rendszerét illeti, agyamba fészkelt egy sanda gyanú.
Valóban a Holocaust a legnagyobb bűne, vagy a harmadik út: a nemzeti
szocializmus járhatóságának bizonyítása? A magam részéről az
utóbbira tippelek. Mindjárt mondom, miért.
Hitler rövidlátó volt. Hiúságból azonban nyilvánosság előtt nem
viselt szemüveget. Inkább nagy betűkkel gépeltette le, amit fel
kellett olvasni. Úgy gondolom, amikor magában volt, mégiscsak
használt egy különleges szemüveget. Olyat, amelynek egyik lencséjén
keresztül a "Nemzetközi zsidót" [Ford], a másikon "Cion bölcseinek
jegyzőkönyvét" olvasta, sőt, látta maga előtt folyamatosan.
Közgazdasági elméleteire szerintem az utóbbi gyakorolt döntő hatást.
Abból értette meg a gazdaság működésének törvényszerűségeit.
Napoleonnak volt egy kedvenc mondása. Eszerint a politika nem más,
minthogy az ember kigondol valamit, belevág, azután majd meglátja...
Ezt a kártyában és a politikában egyaránt "va banque" játéknak
nevezik. E mondást emlegette Hitler is. Játszott is ilyen módon,
kivéve a gazdaságpolitikát. Ott tutira ment, mivel a
"Jegyzőkönyvekre" támaszkodhatott!
A jogi egyetemen és később a "Foxi Maxin" feszt' sulykolták a hülye
fejünkbe, hogy a gazdasági törvények ától - cettig objektív
törvényszerűségek. Azok áthágása voluntarizmus, ami csak kudarccal
végződhet.
Hát Hitler pont nem így gondolkodott, ill. cselekedett. A "Mein
Kampfon" kívül nagyon sok könyvet olvastam róla. Most kettőt említek
[nem először] az egyik Rauschning: "Hitler bizalmasa voltam", a
másik Öhquist: "A Führer birodalma" c. könyve.
Az első arról szól, hogy gondolkodott és nyilatkozott Hitler, a
második pedig arról, hogyan szervezte meg a III. Birodalom
gazdaságát, ezen belül a "szociális védőhálót".
Ide tartozik még, hogy Hitler nagyon szerette az okkult tudományok
művelőit, a mágusokat. Köztük is dédelgetett kedvenc volt a pénzügyi
mágus: Hjalmar Schacht pénzügyminiszter. [Érdekes módon õ volt az
egyetlen vádlott a nürnbergi kirakatperben, akit zeneszóval
felmentettek.] Nos, egész biztosra veszem, hogy Hitler semmi olyat
sem mondott vagy tett, amiről a mágus azt mondta, hogy nem lehet
kimondani, vagy pláne megtenni. Azt hiszem, Schacht tudománya is a
"Jegyzőkönyvekből" táplálkozott, legalábbis részben, már ami a
lényeget illeti...
Hitler közgazdasági nézeteit a jegyrendszer [újra]bevezetésére
vonatkozó javaslat kapcsán fejtette ki, talán a legplasztikusabban.
Először is azt mondta, "nem egyezem bele". Hogy miért? A magyarázat
kézenfekvő. A jegyrendszer a német népben az első világháború
megpróbáltatásainak emlékét idézné fel, amikoris a spekulánsok miatt
kellett bevezetni. Aztán kijelentette, hogy a rendszer állóképessége
a munkásság hozzáállásán múlik. A munkás rendszerkritikája pedig a
konyhában alakul ki, mikor a felesége a kosárral hazajön a piacról,
kipakol és elmeséli a bevásárlással kapcsolatos élményeit, kifejti
véleményét. [Ki kíváncsi ma erre? Tán Gyurcsány (?) Orbány (?), vagy
Erdõ Péter (?).]
Az ellenvetés az volt, hogy mindez szép, de miből lesz finanszírozva
a piaci kínálat és a kereslet [vásárlóerő]? És most következik egy
jellegzetes hitleriáda. "A pénzt, amennyi kell, Schacht majd
előteremti, ha ráparancsolok. És hogy mi ennek a pénznek a fedezete?
A német munkásság! A német munka!"
Hitler gazdaságpolitikája persze két lábon állt. Az egyikről az
imént szóltam. A másik a "nemzeti (!) tőke" volt. Hitler és a
nemzeti tőke sokat köszönhettek egymásnak, pontosabban mindent
egymásnak köszönhettek! E sajátságos egymásra utaltság keretében a
diktátor egyvalamit kivágott a zsugori tőkésekből: a munkásság
szociális helyzetének gondozását. Lentebb következnek majd az
adatok, a tények.
Itt és most két rövid kitérő következik.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kína, amely cca. négyezer éves kultúrával
büszkélkedhet, mindig építhetett politikusai bölcs pragmatizmusára,
legyenek azok császári eunuchok, vagy kommunista
pártfunkcionáriusok. [Az utóbbiak archetípusa Teng Hsziao Ping, aki
nyolcvanéves nyugdíjasként is Kína legfőbb ura és parancsolója
volt.] Kínában látták be, némi lenini utánérzéssel [NEP], hogy
tőkések nélkül nem megy a verkli. Megalkották tehát a nemzeti
burzsoá és az idegenszívű "komprádor burzsoá" fogalmát. Eszerint
sorolták osztályba a tőkéseket és az utóbbiakat vagy kizavarták,
vagy kiirtották. A verkli így is ment.
A másik Putyin cár. A minap hallottam egy szerfölött tanulságos
tévébeszélgetést őfelségéről. Arról volt szó, hogy neki is meg
kellett küzdeni a komprádor [zsidó] burzsoáziával. Az iskolapéldát
Hodorkovszkij kicsinálása szolgáltatta. Ez az úriember mint a JUKOSZ
tulajdonosa milliárdokat harácsolt a nemzeti olajvagyonból [mert
ugye, a föld méhének kincsei hivatalból az államot illetik]. Ám nem
tudott ülni a seggén, a milliárdjain, illetve a babérjain. Két
tervet szövögetett. Az egyik, hogy "magán olajvezetéket" épít Kína
és Oroszország között és a kínaiaknak adja el "magánolaját". Az így
remélt zsozsóval is volt elképzelése. Be akarta vezetni a JUKOSZT az
amerikai tőzsdére, hogy még spekulálhasson is a lopott népvagyonnal
és mellesleg döntő befolyást szerezzen az USA-nak Oroszország
fölött. Ezért vágták sittre. Van egy olyan tippem, hogy onnan nem
fog élve kisétálni...
A beszélgetésben arról is szó esett, hogyan sáfárkodott Putyin a
keselyű karmaiból visszaragadott nemzeti vagyonnal. Az interjúalany
beszédes számokat mondott. Az orosz középosztály létszáma kb.
tízmillió volt, mikor Putyin hatalomra került. A létszám mára
harmincmillióra emelkedett (!!!). Másik számviszony. A szegények
"osztályába" ötvenmillió ember tartozott. Ezek száma
harmincmillióval (!!!) csökkent, már "csak" húszmilliónyian vannak,
de csipás szemük előtt már kezd felderengeni az alagút vége. Ez se'
semmi!
Erre Jelcin idején nem kerülhetett volna sor. Az interjúalany azt is
elmondotta, hogy a legválságosabb időkben Oroszország nyugati
bankoktól többmilliárd dolláros rapidhitelt vett fel. Putyin derék
kágébései kissé utánajártak a dolognak és feketén - fehéren
megállapították, hogy e hiteleknek mintegy nyolcvan százaléka pár
napon belül svájci magán bankszámlákon landolt.
Erre mondják dísz-közgazdászaink, közöttük Kornai János, hogy az
állam nagyon rossz gazda. Ezért kellett ill. lehetett a magyar
nemzeti vagyont szarért - húgyért elkótyavetyélni, illetve
magánosítani.
Kérdés, mit gondolnak a felelősök: Fekete János, Sárközy Tamás és
társaik? Megúszhatják a következményeket?
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A III. Birodalom társadalompolitikáját
[szociálpolitikáját] igazolta az idő. Más kérdés, hogy erről
úgyszólván hallgat a gazdaságtörténelem.
Az alábbi tényeket nehéz lenne letagadni. Németország hódító háborút
viselt és képes volt előteremteni az ehhez szükséges három dolgot: a
pénzt, a pénzt és a pénzt. A háború második felében pusztító
légitámadások érték az ipart, a közlekedést és a városokat.
A szociális háló ennek ellenére kitartott, egyetlen szeme sem
szakadt el.
[Igaz, hogy azokat, akik az inflációt gerjeszthették, a
hadiszállításokon meggazdagodhattak, a hadseregnek papírtalpú
bakancsokat szállíthattak, végül a harcoló hadsereget
"munkáslázadásokkal" hátba döfhették volna ("dolchstoss"), ekkorra
elnyelték a koncentrációs táborok, also a krematóriumok.]
Nem volt infláció! Nem voltak ellátatlanok, éhezők, hajléktalanok!
És - itt a poén - Németországnak a nyugati tőkésekkel szemben nem
keletkezett államadóssága, olyan adósság, amelynek tőkeösszege
folyton emelkedik, minden törlesztés dacára.
Ha az állam rossz gazda lett volna, a bombázott Németország
tervezőasztalain nem születtek volna olyan tervek, amelyekből a
"művelt" Nyugat és a barbár Szovjetunió évekig futtatták a
fegyverzetfejlesztési programjaikat.
2008.04.06
Sz. Gy.
Szeszák Gyula
A teljes méretért kattintson a képre!
Előző cikk:
2008-04-07. -
HÍRHÁTTÉR TV:
A Magyar Gárda elnöke
Simon Peresz szavairól, Palesztináról és a titkon szervezett
"rendszerváltásról" -
Két rövidfilm Vona Gábor
Kecskeméten tartott beszédéből
/Készítette: Molnár F. Árpád/
(Videó+kép) |
|
Következő cikk:
2008-04-08. -
Stoffán György: „Április 4-ről szóljon”…
avagy az elvarázsolt ország
/Stoffán György/
Részlet:
Az is érdekes volna, ha Dachauban, vagy
Auschwitzban zenés táncos mulatságot tartanának az egykori őrök, kápók és más
alkalmazottak áldozatos munkájának emlékére. Azért ezek a dolgok jutnak az
eszembe április 4-e körül, mert Magyarországon ez történik a megszállás
évfordulója napján. |
|
|
|