Ides Jó Lakótársak Hunniában! Ilyetén Származású Honfitársaink! 

(Kiknek ősei kóborlásaik során erre vetődtek, a Kárpát-medencébe s eleink rajtuk keresztül HAZÁT adtak Nektek s Ti még mindig csak lakhelynek tekintitek a szülőföldeteket!)

Idő hiányában viszonylag röviden, csupán nagyvonalakban kifejtett történelmi áttekintéssel kezdem mondandómat. Jertek közelebb.

A közéleti -véleményem szerint, szándékosan szított- perpatvarok okán, amiket régóta tapasztalunk HAZÁNK-ban, szeretném felhívni minden olvasni tudó figyelmét az alábbiakra.

A történelem évezredes viharait átélve, azt nem könnyen túlélve, a magyarság is megtalálta helyét a FÖLD nevű bolygón, annak is az EURÓPÁRA elkeresztelt térségében, ippeg annak közepén. 

Gyengébbek kedvéért, 896-ban, Árpád Apánk irányításával, aki fejedelmi tisztséget viselt, megtörtént a HONFOGLALÁS. Majd ezt követően nem sokkal, 1000 (1001-ben) az államalapítás, Szent István királyunk koronázását követő uralkodása idején. A magyarság habitusáról köztudott, a segítőkészség, a hagyományos vendégszeretet, az elesettek, a rászorultak gyámolítása, segítése, egyszóval a keresztény könyörületen alapuló befogadó készség. 

Most pedig legyetek éberek, nyissátok ki a fületek, a szemetek, mer’ most jön a lényeg. 

Őseink nagylelkűségének eredményeként, ezen fent említett vándorló népek szórvány csapata, brigádjai, alkalmanként szólóban zarándokoló egyéniségei, váltakozó létszámban, erre vetődtek, akik szálláslehetőséget kaptak, hol itt, hol ott. Ha nem volt szerencséjük, akkor a települések szélén sátrat verve, vagy a szabad ég alatt eltöltve napjaikat, a szebb jövő reményében. A határaink az államalapítástól számítva, időközönként változásokon estek át. Hun kisebbek vótunk, hun nagyobbak. Telt, múlt az idő s a mai napig mindenféle fajta, ismert és kevésbé oly népcsoport tagjai lepték el az országot. A mára kialakultak alapján, ezek sorából két ú.n. „problémás” népcsoport helyzete ad okot aggodalomra. Az egyik a kb.6-800 ezres létszámot adó cigányság, a másik a százezres nagyságrendű zsidóság.

Hitelesen felmért, pontos adat, manapság, egyikükről sincs. Előbbiek jelentősebb számban -egyes kutatók, történészek szerint- a török uralom idején érkeztek magyar földre, mint a szultán janicsáregységeinek segédcsapatai, akiknek az elsőrendű feladata, a lakosság megfélemlítése, a rablás, fosztogatás, gyújtogatás, a települések elöljáróinak lekaszabolása, röviden a megtámadott honunkban leigázottak minél nagyobb mértékű kiírtása volt.

A zsidóság nagy része keletről érkezett és igyekezett a mindenkori lehetőségek mértékében asszimilálódni, a gazda ország társadalmi rendjébe. Ki-ki egyéni képességei, tehetsége, kapcsolatai, erőszakossága, rámenőssége, ravaszsága, stb-stb. függvényében.

A cigányság már kevésbé volt képes erre, elsősorban az elszigeteltsége, a saját szokásai és a korabeli állami és helyi törvények következményeként. A kölcsönös kirekesztettség állapotát előidézve ezzel. 

Ugorjunk egy nagyot és beszéljünk a relatíve közelmúltról és a máról. Az emberi természet tökéletlenségéből fakadóan, többek között az EGO, a nagyravágyás, az egyéni és csoportérdekek dinamizálódása okán, a világon permanens összeférhetetlenség alakult ki, a legkülönbözőbb népek, népcsoportok, fajok között. Magyarul, valakik mindig többet akartak annál, amennyiük van (volt) és ennek során a vezetőik megkörnyékezésével, végeredményben rossz útra terelésével, azok egyetértésével,  háborús viszályokat robbantottak ki. A múlt század elején kitört az I. világháború. (1914-18). Voltak győztesek, voltak vesztesek. Sajnos mi az utóbbiak közé kerültünk. A háborúkra mindenkor jellemző volt a halál, az emberi veszteségek nagy száma. Mindkét oldalon, vagy ha többen is „beszálltak”, valamennyi érintett fél részéről. A legváltozatosabb formában.  

Telt múlt az idő, újra működésbe lépett az emberi természet és a REVANSPOLITIKA. A vesztesek nem nyugodtak bele a történtekbe és mozgolódni kezdtek, hogy veszteségeiket visszaszerezzék. Ha kell, bármilyen áron. 

Így voltak ezzel a németek is. Hitler hatalomra került, elindította a II. világháborút. (1939-1945). Az emberiség történelmének legnagyobb pusztulása ment végbe, a legrosszabb elképzelést is fölülmúlóan. Több, mint 50 millió ember esett áldozatul. Katonai egységek és civil lakosok együttes adatait ide számolva. Ezek sorába tartozott a náci birodalom eltorzult eszmerendszeréből adódó holokauszt végrehajtása is, amely ártatlan emberek, zsidó és nem zsidó üldözöttek intézményesített elpusztításával járt. A pontos számadatok máig nem tisztázottak, de mindenképpen milliós nagyságrendűek.  

A németek oldalán, Trianon következményeként, hazánk is belekeveredett e borzalomba. Kényszerhelyzetben lévén, nem volt más választása az akkori vezetőinknek. A lehetőségeik maximumát kihasználva, hazánk, Svájc mellett, EURÓPA „OÁZISA” volt, az üldözötteknek. Lengyelek, franciák s nem utolsó sorban a hazai és más országokból hozzánk érkezett zsidóság jelentős számarányban élte napjait, vagy menekült tovább másik, az Őket befogadó országokba. Így jutottunk el 1944. március 19-ig, amikor a németek megszállták, az I. (1938) majd a II. bécsi döntés (1940) eredményeként hozzánk visszacsatolt területekkel együtt, az akkori Magyarországot. Sakk-matt helyzetbe kerültünk. A túlerővel szemben nem volt apelláta, ettől függetlenül, amit lehetett, minden eszközt igénybe vett a Horthy vezette legitim hatalom, hogy mentse, ami menthető. A budapesti gettóban lévők is neki köszönhetik életüket. A kormányzó erőszakos eltávolítása és a nyilas uralom után, minden a német hatóságok akaratán múlott. Ettől függetlenül, a vidéki lakosság döntő hányada is, szolidaritásáról tett tanúbizonyságot és akit csak módjukban állt, származásától függetlenül, menekíteni, bújtatni igyekezett. 

Ennek ékes bizonyítéka az IGAZAK elismerése Izrael állam részéről, amely dokumentált és igazolható, más népekkel együtt, a magyarok kiállásáról egyaránt, az üldözöttek mellett. 

A II. VH-t is a vesztesek oldalán éltük meg. Jött a részben felszabadításnak nevezett, ám a maga otromba valóságában bekövetkezően, vörös diktatúraként beágyazódott szovjetizálás. Gyakorlatilag csöbörből vödörbe estünk. 

Újra megosztottá vált a társadalom. Kialakult az új elit, ahol igen sok vargabetűs figura került a legkülönbözőbb beosztásokba, igen „színes” múlttal a háta mögött, vezető tisztségekbe. 

Könyvek tucatját lehetne megírni ezen személyiségekről, jellemük változatosságáról. A sors kiszámíthatatlansága, az emberi tulajdonságok változatossága, a személyes kapcsolatok révén, az új nomenklatúra emberei, zömében a korábbi üldözöttekből került ki. Magyarul a zsidó származásúak köréből. Akik jól felfogott egyéni és csoportérdekeiktől vezérelten, rögvest tabusították e fogalomkört, s 40 éven át a zsidóságról nyíltan, szinte semmit nem lehetett beszélni, hallani. Max. családi körben vetődött föl, hébe-hóba, egy-egy kirívó eset kapcsán, munkahelyi konfliktusok okán, ott is igencsak szőrmentén. Hivatalosan nagy csend vett körül, minden ehhez közeli témakört. 

Most érkeztünk el az érem másik oldalához. Miért alakult ki az emberekben, bizonyos fokú ellenérzés a zsidóság egyes tagjai iránt? Ezt külön ki kell hangsúlyozni és nem szabad általánosítani. Minden embert a maga közvetlen egyénisége és tettei alapján érdemes, tanácsos megítélni. Csak így maradhatunk a tárgyilagosság talaján, amely nélkülözhetetlen a TÉNYEK alapos feltárásához. Nos, ez az a pont, ami a legérzékenyebben érint egyes zsidó származású egyéneket, a hozzájuk tartozó köröket, amelyek valamilyen formában érintettek az elmúlt 40-45 év történéseit illetően.  

A tagadhatatlan való tények sorába tartozik tehát, hogy 1945 után, a vezető tisztségek jelentős hányadát, zsidó származású honfitársaink töltötték be. Az élet majd minden területén. A maguk szemszögéből nézve, érthető okokból, hisz Ők is gyarló emberek, igyekeztek kihasználni minden eshetőséget a boldogulásukhoz. Úgy a sajátjukéhoz, mint az ismeretségi körükben lévőket, az általuk támogatottakat illetően. Bármennyire is hihetetlen ez némelyek számára.  

Gyakorlatilag rejtőzködő magatartást tanúsítva, amit csak maguknak köszönhettek, mert Ők alakították ki ezt az állapotot a közéletünkben, az egész társadalmat átszőve. Aki nem szólt

róla, akár évtizedeken át élhetett így együtt a munkahelyeken, kollégáikkal, senkiről nem tudtuk, tudhattuk, ki kicsoda, milyen vallású, nemzetiségű. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is érdekelt ez senkit, a normálisan gondolkodó emberek között, a lényeg az volt, hogy rendes, tisztességes ember legyen. A többségükkel nem is volt gond. Ám mindenkor léteztek közöttük „viszkető fenekűek”, akik állandóan nyüzsögtek, nem ritkán keverték azt a bizonyos kását a munkatársaik között. Minden lében kanálként okoskodtak, pápábbak akartak lenni a pápánál. 

Persze erre csak utólag jött, jöhetett rá az ember, amikor emlékei tárházát föllapozta. Hosszan lehetne elemezni ezen honfitársaink jellemgörbéjét, meg az őseikét, ami sajnos részben okozója annak, ami az Ő történelmük során velük történt, végbement.  

OK NÉLKÜL UGYANIS NINCS OKOZAT!!! 

Minden magyar felelős, minden magyarért!- mondta egyik jeles gondolkodónk, Szabó Dezső. 

Nos, ezt a mondást hasznosíthatnák a zsidó népcsoporthoz tartozók is, magukra nézve, meggyőződésem, nem válna a kárukra. Persze utólag mindig könnyebb okosnak lenni. A tekintetben, hogy az egyes népek, népcsoportok, mennyiben tartoznak felelősséggel saját sorsukért, a hozzájuk viszonyuló más identitásúak őket megítélő álláspontjáért, ez nagy kérdés. Igen komoly elemzést igényelne, kötetekre valót tenne ki, ha a részletekbe belemennénk.  

Ezen írásomnak nem is ez a fő célja, hanem az, hogy önvizsgálatra késztessem a manapság -elsősorban a fővárosban- pánikoskodó, mesterséges vihart keltőket, élen a miniszterelnökkel és holdudvarával. Mert szomorúan kell leírnom, annyira átlátszóan kilóg a lóláb e tevékenységük mozgatórugóit illetően, hogy hétköznapi nyelven szólva:  

CSAK A VAK NEM LÁTJA!- mire megy ki a játék!

„Őnagyságuk” és bel- valamint külhoni támogatóik, „serkentőik” részéről. Aminek az égadta világon nincs semmi, de semmi értelme! Ugyanis akkora ÖNGÓLT lőnek vele, folyamatosan, mint ide Lacháza! Egyszerűen azért, mert ezen műbalhéknak nincs semmi alapja. Esetleges néhány zavarkeltő miatt, országos méretű „RASSZIZMUSRÓL”, „ANTISZEMITIZMUSRÓL” károgni, vaklármát kelteni, több, mint oktalanság, önbecsapás, SZÍNJÁTÉK!!! MESE HABBAL! Megemlítve, a jóhiszeműeket megtévesztő, a tömegekbe beépített provokátoraik harciasságának látható jeleit. Mint a TV SZÉKHÁZ előtt is lezajlott, gátlástalanul túlteljesítő rongálókról szólván, akiket máig nem talált meg a rendőrség. Tisztességes magyar ember gyermeke, aki családban nő fel, még ha szegénységben is, úgy nem viselkedik, mint ahogy azok a fogadott, felbérelt „díszpéldányok” cselekedtek. 

Aki nem tudná, azokat most felvilágosítom, a magyar nép évezredekre visszamenően bizonyítani tudja, hogy született és képzett KULTURNEMZET, komoly történelmi múlttal, hagyományokkal, az egész világot jó irányba befolyásoló alkotókészséggel, tehetséggel. Gyökereit, alaptulajdonságait tekintve, a humanizmusra épülő lelkületével, szellemi nagyságával, érzelmi gazdagságával, kreativitásával, magas művészi színvonalú alkotókészségével, emberi tisztaságával, lovagiasságával, szava tartásával. Összességében példaadó, irigylésre méltó habitusával.  

Ez nem tetszik egyes embertípusoknak, amely származástól függetlenül mindenkiben ott lakozik, kinek-kinek milyen mértékben uralva belső tulajdonságait?  Ha túlteng rajtuk e negatív kicsengésű motiváltság, akkor bizony féltékenyek ránk. Nos, ez is hozzájárul ahhoz, hogy ott igyekeznek kisebbíteni bennünket, ahol csak tudnak s ahol nem szégyellik ezt megtenni. De el kell őket keserítenünk, KÁR A GŐZÉRT! Bárkik is igyekeznek és kísérleteznek ezzel, jobb, ha tőlem tudják meg: A MAGYAR NÉP LEGYŐZHETETLEN! TALPRA FOGUNK ÁLLNI ÉS RÖVIDESEN ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS KEZDŐDIK NEMCSAK A MI ÉLETÜNKBEN, HANEM A VILÁG MEGMENTÉSÉNEK GÖRÖNGYÖS ÚTJÁN IS, A FÖLD LAKÓI SZÁMÁRA! NÉLKÜLÜNK UGYANIS NEM LESZ ÚJJÁSZÜLETÉS AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELMÉBEN! SEM A KÁRPÁT MEDENCÉBEN, SEM A KÉK BOLYGÓN! AZ IDŐ NEKÜNK DOLGOZIK S AZ ÓRA RÖVIDESEN ÜTNI FOG! 

Ígérem, erről mindenki értesülni fog, kellő helyen és időben. 

Mondandóm végén közösen elfogadva, zárjuk le TÉNYKÉNT a kendőzetlen valóságot:  

Hazánkban NINCS számottevő nácizmus, fasizmus (nem is volt soha) és az ehhez hasonló, badarságot kijelentő fogalmaknak táptalaja, amit felelőtlen műpolitikusok, bértollnokok, médiacsontvázak, hétről-hétre felkapnak és önmaguk lejáratásával harsognak a legkülönbözőbb helyeken, szálláscsinálóikkal.  

NE TEGYÉTEK, FIÚK, LÁNYOK! SE ÉGEN! SE FÖLDÖN! Nagyot buktok vele, ha tovább erőltetitek az átlátszó léggömberegetést. Hisz előbb-utóbb úgyis szétpukkad s TI a FÖLDRE vagy orra ESTEK! Nem rejtem véka alá: NAGYON FOG FÁJNI! S nehéz lesz felállnotok! 

Kézfogással: 

/Péteri Attila Árpád/

       népművelő