Ments meg Uram!

Ments meg Uram a gonosztól!
Éjszákokon át miatta nem alszom
Megbocsátok ellenem vétkezőknek
Lélek ne csüggedj, nézz fellegekbe!

Könyörgök hozzád, lelkemben béke,
Örök fény ragyog ott fenn az égben,
E földön csak egy kisember vagyok,
Láz gyötör, sír a szó, munkám-vesztettem,
Lakásomat hazug szóval, utolsó kincsem!

Becsületem, hitem maradt e gyarló világban
Ember- ember ellen küzd, gyűlölettel támad
Szegénység nő, mint a bolond gomba
Éhbért sem kap milliók sora!

Hová vezet az út?
Uram!
Szabadíts meg minket a tomboló gonosztól!

Mikor hitted, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik,
Lakásod hatalmi szóval megszerezik,
Mikor cserepes az ajkad, könnyed nyeled
Mit kell tenni,
Mégse pusztulj bele
Uram!
Ments meg, amíg lehet!


Győr, 2009. február. 26.
 

Holnapért sír a harang

Uram! -látod a fényes gömböt kezemben?
Zsarnokság lánca, húsba vágott sebek
Nem gyógyítja semmi, elme el nem feledte,
Határ nélkül gaz, szemét,
Országunkban ne teremjen!
Fagyott a gondolat, lélek,
Álmok nélkül nem lehet élet!

Nem kértünk új ruhát, -Nekünk jó a régi
Száműzött hazát, hontalan éjt,
Táncát ne járják idegen szellemek égig
Fagyos gyűlölet könnye se peregjen!
Igaz szó légbe száll, emlékezet kihagy,
Fentről látod mindezt, Istenem,- itt vagy?

Harang sír az éjben, holnapért Neked üzen!
Remény, erő el ne hagyjon,
Segíts meg minket!
Gyűlölet gyógyír nem lehet,
Összetartó szeretet ereje segíthet!
Féltjük hazánkat, védjük rendületlenül
Bíztatjuk egymást, -ne feledd Magyar!
-Isten mindent lát, most is velünk van!

Alszik égen a sok kis csillag,
Fagyos szelek álmot dúdolnak
Jégvirágok sóhaja nyílik hó-paplan alatt
-Isten most is lát, mindig velünk van!


Győr, 2009. január 31.

A sors

Parányi csillagok burokszirmába
Zárt titkos jelek most is üzennek,
Kezem mégis féltőn megremeg.

Erőtlenség feledteti, dédelgetett,
Féltve őrzött vágyakat,- végtelen
Időből kiszakított fájó korlátokat.

Elérsz, ha földig lehajolsz értem,
Jelem még ismered, - ha akarsz,
Érinthetsz, láthatsz, szerethetsz!

Cseppkövekké dagadt emlékek,
Boldogság-félelem súlya alatt,
Lelkemig ér, a rejtőzködő csend.

Elűzném a ködöt, felhőket égről,
Szabadság tiszta fénye erőt ad,
Nap még beragyogja utunkat.

Zápor-villámok lassan csitulnak,
Ringatózó reményekkel sorsomat
Boldogan viselem, nem cserélem,

Enyém lett, - Már mindörökre!


Győr, 2008. december 25.

Igazság arca!

Láthattam volna,
de csak ma látom,
földek, rétek virága,
nem terem holnapot!

Hallhattam volna,
de csak ma hallom,
meghallani nem akartam,
nincs igazság,
demokrácia
hatalomé az uralom!

Érthettem volna,
mit hinni soha nem akartam,
álarcban öltött testet,
erőszak, közöny, mocsok,
aljas tettek!

Tudhattam volna,
vakon hittem,
jövőben bíztam,
égre nézek,
szó kevés, mit látok,
fényre, napsugárra vágyok!

Érzem bőrömön,
mit gondolni sem mertem,
anyagi jólét,
tűzhöz közel adatik,
évszázados veríték munkája
kezek közt tűnik el!

Lélek el nem viseli,
fel nem dolgozza soha,
testi fájdalmat bőrömön érzem,
kevés egy élet, mostoha a sors,
külön békét kötöttem
magammal, és az Istennel!

Tudhattam volna,
már pontosan tudom,
igazság arc nélkül jár,
évszázadok hazug fátyla
álarcokra égett,
senkit nem érdekel a kor,
szívet tépő szenvedés, fájdalom!
 

Győr, 2009. február 16.