Tartalom:
P.B. 10 éve kőrözés alatt állt, amit most visszavontak, de az ügy elévülését nem mondták ki. Jelenleg külföldön él. Ügye a strasbourgi bíróság előtt hever. Történetét elküldte a Hírháttér szerkesztőségének, megjelentetési célból.

 

Tisztelt szerkesztőség, Kedves olvasók!

Történetemet azért szeretném megosztani veletek, és a kedves olvasókkal, mert újabb bizonyíték arra hogy Magyarország nem jogállam, nincs jogbiztonság, nincsenek emberi jogok és bárkit elítélnek ártatlanul aki útban van a cionista nagyhatalomnak, de ott és akkor demokráciának még csak halovány látszata sincs! A bizonyítékokkal maximum a seggüket törlik ki! (Lásd Tánczos ügy vagy Mór stb.) Az írott tőrvényeket, melyeket korrupt bűnöző politikusok saját kedvük szerint módosítgatnak saját előnyükre, csak a polgárokra kívánják ráerőszakolni. A bíróságok, ügyészségek, és természetesen a „szemorvos” ÁVH „a magyar rendőrség” pusztán egy önkényuralmi diktatórikus rendszert alkotnak ma Magyarországon, teljes jogtalanságban, rettegésben és elnyomásban tartva a népet, és pont ők azok, akik folyamatosan és szándékosan megszegik a törvényeket.

Tekintettel arra, hogy életem hátralevő részét sem MIZRAELBEN sem Cigányországban nem kívánom le élni ezért a történet nyilvánosságra kerülése nem okoz hátrányt majd számomra.

Magyarországon kétféle ember létezik. Akit már ért jogsérelem az “idegen” önkényuralmi bűnöző hatalom részéről, és akit fog!

Figyelembe véve a statisztikákat, amit úton útfélen reklámoznak, a vádemelések 90 egynéhány százalékában elmarasztaló ítélet születik. Ebből egyenesen következik az új Btk., azaz mindenki bűnös, akit az ügyészség megvádol.

De akkor miért is kell az adófizetők pénzén fenntartani annyi bíróságot és “bírót”? Elvégre az ügyész már el is ítélte a pácienset egy előre lezsírozott „perben”!

Társaimmal nem voltunk szentek, minthogy senki sem az, de bűnözők végképpen nem vagyunk!

Történetem még 1999-re nyúlik vissza, amikor is Május 04-én Mezőkövesd térségében autóztunk két társammal. Én vezettem az autót. Az útszélén megláttunk egy prostituáltat. Undorító cigány kurva volt, de miután az egyik társamnak egy kis sexhez támadt kedve ezért megálltam, az üzlet megköttetet, szóval a nőt felvettük. A nő mutatta az utat egy kissé félreeső helyre ahol az „üzleti ügyeit” intézni szokta. Az eldobott óvszerek és papír zsebkendők tisztán mutatták, hogy az a hely volt a „munkahelye”. Először az egyik társam próbálkozott a nővel, de miután „undorítónak” találta ezért „dolga végezetlenül” befejezte a sexet. Utána a másik társam próbálkozott szinten sikertelenül mivel a nő szakmai tudása kevésnek bizonyult. Mivel nem kívántam nézni az „aktust ezért félrevonultam. Tekintettel a szeles időre már fázni kezdtem ezért társam „kínlódása” közepette én feltettem egy kérdést a nőnek „miért nem csinája úgy hogy nekik (a társaimnak) is jó legyen”, és ezzel hamarabb végeznek, melyet a bíróság az ítéletében fenyegetésnek minősített. Én semmilyen kontaktust nem létesítettem a prostituálttal pusztán jelen voltam.

Részemről nem került sor fizetésre mivel nem voltam a része az „üzletnek” és nem vettem igénybe e gusztustalan prostituált szolgáltatásait. Társaim pedig azért nem fizettek mivel nem voltak megelégedve a szolgáltatással és tulajdonképpen a nő nem végezte el a „munkát”.

Miután a nő nem kérte, hogy visszavigyük a „felállítási helyére” kívánsága szerint gyalog távozott ezért ott hagytuk és elhagytuk a helyszint.

Egy este 1999. Május 10-én társaimmal kissé felöntöttünk a garatra majd az Aphrodité bárban kötöttünk ki további italozásra. A további eseményekről csak másnap értesültem mivel a túlzott alkoholtól sajnos nem emlékeztem szinte semmire. A bárban a nálam lévő, nem engedélyköteles Flobert pisztollyal, állítólag hadonásztam és állítólag fenyegető kijelentéseket tettem. Itt szükséges hozzátenni, hogy a bárban dolgozó lány, akit állítólag fenyegetőileg ért a viselkedésem később azt nyilatkozta a rendőrségen, hogy abszolút nem félt mivel régóta ismer és tudta, hogy pusztán „viccről” van szó.

Az esetről igazán másnap értesültem, amikor felhívtam a taxis barátomat, aki fuvarozott minket, és elújságolta, hogy mi történt az este. Ekkor derült ki az, hogy rendőri intézkedést kértek, a rendőrök hazaküldtek ezért fizetésre nem került. Később felhívtam a bárban dolgozó hölgy ismerősömet és elnézést kértem a kellemetlenségért majd néhány nap múlva rendeztem a tartozást is.

Ezután egy másik helyszínem, ugyan azon az éjszakán, a nálam lévő, akkor még nem engedélyköteles, üzletben vásárolt Flobert pisztollyal hadonásztam és egy parkolóban, hajnalban, kinyúlva a taxi ablakából belelőttem egy kisteherautó oldalába. A sérülés jelentéktelen volt csak megnyomódott egy picit az ajtó mivel ez egy gyenge szobai “játék”pisztoly volt. A 6000 Ft-os kár is az “óriási sérülést” bizonyítja. Értelemszerűen ugyanazzal a Flobert pisztollyal, amivel kis idővel ezelőtt hadonásztam a bárban.

A kurva két héttel később, addig tovább dolgozott, egy cigány rendőrhaverjánál, aki feltehetően több mint haver, tett feljelentést melyszerint megerőszakoltuk, ráadásul óvszer nélkül, állította. Pfuj. A rendszám alapján persze meg is találtak minket. A szokásos kihallgatás házkutatás stb. A házkutatás során összeszedtek egy csomó mindent, többek között egy doboz nem engedély köteles Flobert lőszert és hozzátartozó szintén nem engedélyköteles Flobert pisztolyt. (Azóta már ezek engedélykötelesek lettek) Két társamat meggyanúsították kajakkúrással ahogy a zsaruzsargon nevezi, engem tanúként hallgattak ki.

A kihallgatáskor kértem az ÁVH elvtársait hogy menjünk el a helyszínre, gyűjtsék be az ott található óvszereket így a szakértő könnyeden meg tudja állapítani, hogy a társam óvszerrel próbálkozott. De ki hallott már olyat, hogy valakit óvszerrel erőszakolnak meg. Miután így összeomlott a nevetséges vád, így természetesen erre nem voltak hajlandóak.

Teltek múltak a hetek hónapok eseménytelenül, amikor is egy napon meggyanúsítottak lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel. Hmmm terrorista lettem. Ezt annak ellenére meg mertek tenni, hogy a saját barom szakértőjük azt nyilatkozta, hogy Megemlítem, hogy a vevőknek, ill. még az eladók nagy részének sem volt tudomása arról a tényről, hogy a töltények lőport tartalmaznak és jelenleg árusításuk hazánkban be van tiltva, de régebben beszerezhetőek voltak.” (Engedély nélkül teljesen legális úton) Kizárólag akkor szereztem tudomást arról, hogy “lőszerek” birtokában voltam, amikor a hiányos és felületes szakértői vélemény elkészülte után, ebben a bűncselekményben is meggyanúsítottak.

Ez után felkerestem az üzletet ahol ezeket a lőszereket vásároltam és érdeklődtem arról, hogy miként minősülhetnek ezek lőszernek. Txxx Jxxx a “Gxx fxxxx Bt.” (Miskolc, xxxxxx u. xx) tulajdonosa ekkor mutatott egy BM körlevelet, amely rögzíti, hogy ezeket a töltényeket lőszernek minősítették és árusításukat azonnali hatállyal betiltották. Természetesen, mint ahogy már említettem ezen irat jóval később (1998. November 2) született, mint ahogyan a töltényeket a fegyverüzletben megvásároltam. (BAZ megyei RFK Ig. Rend Osztály 1259/1998 ált.) Továbbá említette ez az irat azt is, hogy a vevőkre nézve nincs beszolgáltatási kötelezettség, mivel nem tudhatták, hogy ezek a töltények lőportöltettel rendelkeznek. Amikor ez a tiltó rendelet született már a fél ország birtokában voltak ilyen töltények. Természetesen erről a tényről a vevőket semmilyen formában nem értesítették. (sajtó, közlöny, stb.) Mivel ezen töltények vásárlása nem volt engedély köteles ezért semmilyen nyilvántartás nem készült a vevőkről. Mindezekre tekintettel nem lett volna kivitelezhető a töltények, ill. a töltényeket birtoklók felkutatása illetve ezek begyűjtése.

A makacs tények ellenére, amik az ártatlanságomat bizonyítják, a bíróság bűnösnek talált, elítélt, ami egyértelműen azt jelenti, hogy például ha egy szakértő felfedezi, hogy a tejből robbanó anyagot lehet készíteni, akkor attól a ponttól mindenki terroristává válik, aki tejet tart vagy annak birtokában van vagy volt.

Az csak hab a tortan, hogyha ezek tényleg lőszerek illetve az említett Flobert pisztoly lőfegyver, akkor hogyan adhatták vissza a lefoglalásból? Most lőfegyver vagy nem? Ha visszaadtak, akkor ezek szerint nem!

A bíróság pofátlanul kijelentette, miszerint a lőszerek nagy számára (1 doboz) való tekintettel a tévedés nem lehetséges, tehát tudtam, hogy lőszerek birtokában vagyok. Ez a pofátlan kijelentés még a szakértőnek is ellentmond!

Továbbá szeretném leszögezni azt, hogy Flobert töltényeket csak is és kizárólagosan dobozos kiszerelésben lehetett vásárolni. Darabonkénti megvásárlására nem volt semmilyen lehetőség. Hangsúlyozom, hogy kizárólag dobozban és nem darabra. Ez azt jelenti, hogy igenis tévedésben voltam ezért a bíróság rágalmazása felháborító miszerint „lőszerek nagy számára (1 doboz) való tekintettel a tévedés nem lehetséges”.

Időközben meggyanúsíttok bűnségedként elkövetett nemi erőszakkal. Ez tényleg beszarás! Ezek szerint, ha busszal mennek, akkor a sofőrt szedik elő, vagy a mozdonyvezetőt?

A kurva annyira megrendült és megtört hogy őt megerőszakolták hogy még hónapokkal később is a felállítási helyen kínálgatta undorító cigány bájait. És lám-lám egyszer arrafelé autózván mit látnak szemeim. Az egyik bokorban egy rendőrautó vigyázott a kurvára. Én hülye barom, ezt jelentettem a rendőrségen. Arra gondoltam, hogy később illetve a következő napokban visszamegyek egy kamerával és megörökítem a strici kopókat. Bejelentésem eredményeképpen 6 hónappal az állítólagos elkövetés után az ügyész elrendelte az elővezetésünket így meghiúsította a készülő kisfilmemet.

Mivel eszem ágában nem volt sitten rohadni ártatlanul ezért természetesen olajra léptem. Az egyik társamat sikerült megfogni a disznóknak és 2 év két hónapig tartották túszként előzetesben.

A tárgyalások a távollétemben folytak ahol lényegében semmi nem történt a már előre lezsírozott perben. Egyszer az újságon keresztül ugyan sikerült „vallomást” tennem de bírónak nevezett rohadék ezt 8 év 6 hónap fegyházzal díjazta. Ez sem semmi! Emberölésért nem adnak ennyit.

A másodfokú bíróság ebből lecsípett 5 év 6 hónapot, így 3 évre csökkentette a büntetést. Fegyház helyett már a börtönnél is megelégedtek volna. Most már nem voltunk erőszak tevők, csak személyi szabadságot sértettünk. A bíró ismét megálmodott egy verziót melyszerint, a “sértettet akarata ellenére a gépkocsiba beültetik”. Az pedig egyenesen röhejes hogy “akarata ellenére mutatta meg a törzshelyét ahol közösülni szokott”. Hogy tud egy  bíró ilyen nevetséges kijelentéseket tenni?

Ezzel szemben vádlottak teljesen egyforma vallomást tettünk - már a rendőrségi kihallgatáson is - amelyet az elsőfokú ítélet is megemlít. (8 oldal 4 bek) “egyezően vallottak arról, hogy Sz. A. önként szállt be az autóba” Mivel a begyüjtés tényét nem közli előre a szerv, ezért még össze sem tudtunk beszélni.

Továbbá a tárgyalási jegyzőkönyvekben – egy kivételével – nem találkoztam arra vonatkozó kérdéssel, illetve válasszal, hogy a „sértett“ Szalmási Anikó, hivatásos prostituált, hogyan került be az autóba. Pedig ezen „bűntettnek“ ez lenne az alapja.

A „sértett“ szerint B.A. a vállánál fogva megemelte és betette az autóba. Ez az életben fizikailag kivitelezhetetlen. A többi közvetett tanú, akik a vád tanúi, (a kurva barátai akiknek állítólag elmesélte a történteket) nem nyilatkozik arról, hogy hogyan került be a “sértett“ az autóba. Sőt Seres Marian, a sértett barátnője, a következőket nyilatkozza: (2001.04.25 tárgyalási jegyzőkönyv 3 oldal lap közepe)

“Úgy volt, hogy Anikó elmegy velük, de pontosan hogyan és miként, arról nem beszéltünk. Anikó egyébként beszállt az autóba”

Ezen kijelentés abszolút nem támasztja alá a “sértetti” vallomást. Bizonyára a Bíró szépet álmodott.

Dr. Bárándy György kérdésére úgy nyilatkozik, hogy: “ nem tudom megmondani, hogy Sz. A. önként szállt-e be az autóba.” (4 oldal lap alja)

Ha csak ezt a két vallomást összevetjük, már akkor kiderül, hogy a tanúnak vagy fogalma sincs, a valós eseményekről vagy nem meri azt hazudni, esetleg amit a “sértett” elvárna tőle. Mindenesetre egyik kijelentése sem támasztja alá a “sértett” vallomását és ebből kifolyólag a bírósági állásfoglalást sem.

A Btk. 175§ egyébként az elkövetési magatartást úgy jellemzi, hogy az aktív magatartás legyen. „lefogás, lekötözés, bezárás, megbilincselés”. Ezek jelen esetben egyáltalán nem fellelhetőek az ügyben. A következőket szintén kimondja: (BM 1996.348)

„Erőszakos közösülés bűntette kísérlete helyett személyi szabadság megsértése aljas indokból bűntettének minősül, ha az elkövető a sértettet közösülésre irányuló szándékkal a gépkocsiban visszatartja”

Először is, azt nem találom az eljárás során, hogy ez az én részemről bármikor is megvalósult volna. Másodszor azt sem találom, hogy valaki más esetleg visszatartotta volna. Ráadásul erre vonatkozólag senki nem tér ki az eljárás során!!!

Ezen felül itt „erőszakos közösülés bűntettének a kísérletéről” beszél a törvény. Jelen ügyben a Bíró szerint előkészületről volt szó, ami ő szerinte nem büntethető. Itt nem teljesen világos az összefüggés, hogy akkor miért vagyunk „bűnösök”??? Olvasva a Btk. 16§ 1. bekezdését, valóban csak maximum előkészület lehetne, ha lett volna egyáltalán bűncselekmény. DE NEM VOLT!!! A Btk. 175§ pedig nem tesz említést előkészületről.

Mindezek figyelembevételével az első és másodfokú ítélet teljesen megalapozatlan, primitív és hazug álmokon alapszik!!!

Azt a tényt már meg sem merem említeni, hogy az állítólagos tanúk ugyebár nem voltak jelen, csak a „sértett” Szalmási Anikó, hivatásos prostituált, elmondására hagyatkoznak!!!

Így tákolnak össze ítéleteket álmokból a „Magyar Bíróságok”!

Tekintettel arra, hogy felmentő ítélet nem született így nem maradt más csak a bujkálás vagy a börtön. Én inkább a száműzetést választottam érthető okokból.

Ha a hatályos magyar jogot vesszük figyelembe, amit minden hatóság magasról leszar, akkor öt évig kellet volna felszívódnom, mert azután az ítélet végrehajthatósága elévül. Igenám, de mint már említettem Magyarországon senkit sem érdekel a törvény, az alkotmány, sőt a Római Emberi Jogi egyezményről még csak nem is hallottak. Így az öt évből majdnem tíz évi bujkálás lett.

Fontos leszögezni az elévülés tényére vonatkozó jogszabályokat és alkotmánybírósági határozatot, amit egy demokratikus jogállamban be kellene tartani.

Figyelembe véve a Btk. rendelkezéseit az ítélet végrehajtatóságának 2007. április 03-án el kellet volna évülni. Ezzel szemben 2009. április 20-án még mindig nincs jogerős végzés, ami az elévülés bekövetkezése miatt az eljárást megszüntetné, hiába az elévülés bekövetkezett.

Az állam különböző nevetséges indoklásokkal nem hajlandó tudomásul venni a törvényben meghatározott elévülés tényét és szándékosan tovább késlelteti az elévülést ezzel törvénytelenül, jogalap nélkül megfoszt a személyes szabadsághoz való jogomtól.

A BAZ Megyei Bíróság belföldi elfogatóparancsot bocsátott ki 2002. április 04.-én anélkül, hogy minden egyéb, törvényes intézkedést megtett volna előtte, ami szükséges a felkutatásomra.

A Bíróság 2002. április 04-én megálmodta előre, hogy a Polgármesteri hivataltól negatív eredmény fog visszaérkezni a lakcím megkeresésre 13 nappal később 2002. április 17-én.

Továbbá az eljárási iratokból egyértelműen megállapítható, hogy megtalálható tartózkodási helye: Miskolc xxxxx utca, ennek, ellenére oda sem idézést nem küldtek sem pedig nem kerestek! Ez más mint az állandó lakhely.

A BAZ Megyei Bíróság 2004. február 16.-án nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki, amelyet a bíróság szakmai „hiányosságai” miatt kell megismételnie 2004. április 13.-án. A bíróság mind február 16-án mind pedig április 13-án légből leírta, hogy 8 illetve 5 hónappal később 2004. október 05.-én az Igazságügyi Minisztérium által írt közlés szerint „a nevezett a megjelölt címen tartózkodott“. Vajon ezt honnan gondolta, milyen kézzel fogható bizonyítéka volt a tisztelt bíróságnak, mert X városában minden harmadik lakos magyar! Erre vonatkozólag semmilyen irat nem lelhető fel sem az külföldi sem a Magyar hatóságok részéről.

“Megelőlegezni” elfogatóparancsokat anélkül, hogy a tartózkodási helyem beigazolódna, minden törvényes alap nélkül vajon nem sérti-e az egyezmény 5, 6-ik és 17-ig cikkelyét? Egyértelműen sérti.

A bíróságnak nevezett romhalmaz 2004-ben, amikor kiadta a nemzetközi elfogató parancsokat, újraindította az 5 éves elévülést. Legalábbis az ő rohadt álmuk szerint.

2004-ben az elévülés lehetséges újraindításával kapcsolatban kizárólag az akkor hatályos jogszabályok, határozatok és természetesen az alkotmány figyelembevételével lehet döntéseket hozni:

2004-ben, amikor az elévülést újraindították, az elévülésre kizárólag a következő szabályok vonatkoztak:

“Btk.67§  (1) A főbüntetés elévül;

                (d) öt évet el nem érő szabadságvesztés esetén öt év.”

“A jogerős büntetés kiszabása és a végrehajtás megkezdése közötti, a törvényben meghatározott idő eltelte kizárja a kiszabott büntetés végrehajthatóságát”

“Btk.68§ (1) A főbüntetés elévülésének határideje a büntetést kiszabó határozat  jogerőre emelkedésének napján kezdődik

 Az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés.”Pl. a törvényesen kiadott elfogatóparancs

Nos, mivel a fenti jogszabály nem szabályozza a büntetés végrehajtása végett tett intézkedéseket, melyet az AB szintén kifogásol, továbbá a Be. nem tesz különbséget elfogatóparancsok között ezért szükség volt egy állandóan követett egységes bírói gyakorlatra, amely során a BH 2000/188 és BH 1999.194 határozatokban került megfogalmazásra tisztán és érthetően a törvényesség, az alkotmány, a demokrácia alapelveit figyelembe véve.

“BH 2000.188

A büntetés végrehajtását kizáró okként figyelembe jövő elévülést kizárólag az olyan hatósági intézkedés szakítja félbe, amelyet az arra illetékes hatóság a büntetés végrehajtásának az érdekében tesz”

Vajon a jelenlegi társadalmi viszonyok között, egy erősen vitatott állítólagos telefon tanú bejelentésére alapozott, minden bizonyítékot nélkülöző elfogatóparancs hathatós intézkedés-e a büntetés foganatosítására? Nem! Hathatós intézkedés csakis olyan intézkedés lehet, amit eredményesség követ tehát lehetővé válik a büntetés foganatba vétele.

“BH 1999.194           

Az elfogatóparancs kibocsátása után tett intézkedéseknek – általában és konkrét esetben is – csak akkor lehet elévülést félbeszakító hatásuk, ha ennek eredményeképpen lehetővé válik a büntetés foganatba vétele, mert ellenkező álláspont szerint nyilvánvalóan ellentétben állna az elévülés intézményével. Utal a megyei bíróság az alkotmánybíróság 11/1992 (III.5.) AB számú határozatának indoklásában kifejtett jogi álláspontra is”

Minthogy a Be. nem tesz különbséget elfogatóparancsok között ezért az első elfogatóparancs az irányadó, ami jelen esetben a 2002. április 04.-én 5378/2001/8 szám alatt került kiadásra mellesleg szintén törvénytelenül.

Ezt a tényt miszerint Be. nem tesz különbséget elfogatóparancsok között egyébként az első és másodfokú bíróságok által makacsul hivatkozott, de jelen ügyben törvénytelenül alkalmazott 1/2005 BJE is leszögezi.

A Be. vonatkozó rendelkezéseiből megítélhetően /73.§ (1), és (3) bekezdése, 281.§ (6) bekezdése, a Be. XXIV. Fejezete/ nem különbözteti meg az elfogatóparancs egymástól eltérő formáit, hanem az "elfogatóparancs" általános fogalmat használja.

Ugyancsak hosszú ideje egységes a gyakorlat abban is, hogy az ismételt, de hatókörét tekintve tartalmilag megegyező intézkedések már nem szakítják félbe az elévülést. /vö. BJD 2493./

Ezért az elsőfokú bíróság álláspontja, amelyet a másodfokú bíróság is jóváhagyott mely szerint a BV Bíró helyesen döntött úgy, hogy a nemzetközi elfogatóparancs “erősebb intézkedés” egyenesen nevetséges és felháborító! Ilyen jogi meghatározás a büntetőjogban nincs ezért ilyet alkalmazni sem lehet!!!  

Nem csak a puszta józan tiszta eszet figyelembe véve, vajon mi az elévülés intézményének az alapja az alkotmánybíróság 11/1992 (III.5.) AB számú határozata szerint?

“A törvény szövegezésének határozatlansága és bizonytalansága sérti a jogbiztonság követelményét” ezzel alapjaiban rengeti meg a demokrácia egyik alaptételét.

“Az elévülés intézményének az alapja összefüggésben áll a büntetés céljával. Könnyen belátható hogy a büntetés akkor éri el leginkább a célját, ha minél rövidebb idő alatt követi a tett elkövetését. Az idő múlásával a büntetés egyre inkább távolodik eredeti céljától és egyre inkább csupán megtorló jelleg dominál.

Az idő múlásával a büntetés egyre jobban elveszti a büntető hatását és a bűncselekmény elkövetőjének a társadalomra veszélyessége is jelentősen csökken.”

Vajon miért állapították meg, az 5 évet jelen esetben? Azért, mert 5 év elteltével már a büntetés nem éri el a kívánt hatását.

Ezek alapján miért hiszi, úgy a bíróság, hogy törvénytelen időhúzásokkal, mint megtorló intézkedésekkel 8, 9, 10 esetleg 15 év elteltével el fogja érni a kívánt hatást?

A bíróság ezen viselkedése jelen ügyben is tisztán és érthetően megtorló jellegű, mivel nem tudták foganatosítani a büntetést és ezzel megsérti az egyezmény 5-ik cikkelyét.

2007 év végén, amikor kérelemmel éltünk az elévülés megállapítás iránt. Azt már mondanom sem kell, hogy ezt elutasították. A  „bíróság már megint összetákolt egy álmot, ami mind az alkotmánynak, mind a hatályos jognak ellentmond és pofátlanul leírta a jogszabályokkal ellentétes baromságait. Egyszerűen nem értem! Minek kell törvényeket alkotni ha azt, ezek a rohadékok nem tartják be?

Szóval a bíróság szerint 2004-ben helyesen indult újra az elévülés mert azt egy 2005-ben, egy évvel kesébb született Legfelsőbb Bírósági Jogegységi határozat kimondja. A bíróság megint tanú bizonyságát tette mágusi képességeiről, hogy 2004-ben megálmodta a 2005-ös szabályozást. Az csak hab a tortán hogy visszamenőleg ezt alkalmazni több mint jog és alkotmányellenes! De természetesen ezek mindent meg akarnak magyarázni, gondolván hogy minden goj hülye és senki nem érti a magyarul leírt törvényt.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság 2005. év március hó 7. napján kihirdetett 1/2005.BJE. számú jogegységi határozata nyilvánvalóan csak a kihirdetéstől alkalmazható.

A határozat alkalmazásának a büntetőeljárásban visszaható hatálya nincs. Itt szeretnek utalni a Btk. 2. §a-ban foglaltakra mely szerint:

§ A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.

A bíró szerint a visszamenőleges hatály kizárólag a bűncselekményekre vonatkozik.

A bíróság álmait egyértelműen cáfolja a büntető törvénykönyv is!

A fejezet címe: „A Büntető Törvény Hatálya”!!! Ez magáért beszél! A büntetőtörvény magában foglalja, és ebből a törvényből indul ki a vétségekre, elévülésekre vonatkozóan minden rendelkezése. Pl. Btk. 67 §, 68 § ugye ami az elévülésre vonatkozik!

A Btk. 2. §-a tisztán, érthetően, magyarul rendelkezik a következőképpen:

“A büntetőtörvény időbeli hatályán azt a meghatározott időtartamot kell érteni, amely alatt az állam büntetőigénye érvényesül.”

Tehát nem csak kizárólagosan “bűncselekményről” és “alapeljárásról” beszélünk, mint ahogyan a bíró ezt állította hamisan, hanem mindenről, ami a büntetőtörvény hatálya alá esik. Ilyen az elévülés is!

A jelen konkrét ügyben a 1/2005.BJE. határozat nem alkalmazható, mert nincs visszaható hatálya.

Ezen kívül az Alkotmánybíróság tisztán, érthetően rendelkezik a 11/1992 (III.5.) AB számú határozatában:

“ Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása alkotmányellenes.

“ Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különbséget tenni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntető igényét”

Az első és a másodfokú bíróság határozatai minden jogi alapot nélkülöznek, iratellenesek, súlyosan jogszabálysértők, alkotmány és maximálisan törvénysértők.

A hozott határozatok megalapozatlanok, törvénytelenek, és a korábban keletkezett, de a mai napig fennálló törvénysértő állapotot „legalizálták”.

A döntések meghozatalakor figyelmen kívül hagyták a 2004.-ben hatályos jogszabályokat, a Btk. 67 és 68 §, a BH.1999.194, BH, 2000.188, 11/1992 (III.5.) AB számú határozatokat melyek értelmében az elévülés 2007. április 04.-én bekövetkezett.

Szóval az elévülés újraindult törvénytelenül! Az új időpont szerint, amit jogerősen megállapított a Bíróság, az elévülés 2009. április 13-án bekövetkezik. Akár tetszik akár nem.

Ehhez képest április 20-án a bíróság még mindig nem hajlandó kiadni, az elévülés folytán, az eljárás megszüntetésének tényét megállapító jogerős végzést. Újabb bosszú, nevetséges indoklással, de ebből már büntetőfeljelentés is született. Természetesen a kártérítés perek sem fognak elmaradni.

Az elévülés tényét, amely 2009. április 13-án bekövetkezett, egy jogerős bírósági végzés már kimondta.

Ennek értelmében 2009. április 13 napjával, az összes elfogatóparancsot vissza kell vonni és jogerős határozatban rögzíteni kell az elévülés tényét. Bármilyen intézkedés esetleg időhúzás elkövetője, aki akadályozza ezen jogerős végzés kiállítását illetve az elfogatóparancsok visszavonását, elköveti a személy szabadság megsértésének bűntettét. Tekintettel arra, hogy ezt hivatalos személy követi el ezért a Büntetőtörvény (Btk.) 225. § -ba  ütköző és aszerint minősülő és büntetendő hivatali visszaélés bűntette, a Btk. 228. § (2) bekezdés c./ pontjába ütköző és a 228. §  (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő jogellenes fogvatartás bűntette valósulhat meg!

Végül is az elfogató parancsokat visszavonták!

Meghatalmazott védőm levélben kérte a Bíróságot, hogy a jogerős határozatok 2009. Április 14-én átvehetőek legyenek személyesen. 2009. április 10-én felhívta a Bíróságot és közölte velük, hogy amennyiben akár agy percet is késik a határozatok kiadása az több mint jogsértő.

Dr. Horváth Mária BV Bíró ígéretet tett a tőrvényes útra mely szerint a határozatok kiállításra fognak kerülni (amennyiben addig az elfogás nem történik meg) ami még nem lesz jogerős mivel az ügyészségnek “véleményeznie” kell 8 napon belül és csak ezután emelkedik jogerőre. Dr. Czibrik Attila Bíró egyszerűen csak lecsapta a telefont. Ezzel a cselekedettel kellőképpen kimutatta a foga fehérjét és olvasók az interneten majd könnyedén kifogják találni az intelligencia hányadosát, ami ezek után nem kérdéses!

Tekintettel arra, hogy a Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Bíróság már egyszer megállapította az elévülés bekövetkezésének idejét jogerősen, ezért az ügyészség nem hogy 8 napot, de 8 percet sem várhat, a határozatuk kiadásával mivel akkor bűncselekményt követnek el, továbbá megsértik az emberi jogaimat is habár hangsúlyozom, hogy az ügyészség semmilyen befolyással nem bír az ügymenetre! Akkor miért is kell várni rájuk?

A további jogi csaták, feljelentések és bűncselekmények elkövetésének elkerülése érdekében meghatalmazott védőm 2009. április 10-én felhívta a miskolci ügyészséget és pusztán jóindulatból kérte, hogy 2009. április 14-én, ez az egész herce-hurca az iratok kiadása és jogerőre emelkedése körül elintézésre kerüljön, ellenkező esetben az “sérteni fogja a személyiségi jogaimat” A pökhendi beképzelt bunkó vezető ügyész közölte, hogy “akkor nem sérültek a személyiségi jogai, amikor nem vonult be?” Továbbá közölte az ügyészség éppen költözködik stb. és ezért 14-én elintézni az iratokat nem fogja, amire egyébkent is 8 napjuk van. Továbbiakban közölték, hogy ha már kibírtam tíz évet, akkor az a nyolc nap már mit számit nekem. Ez király. Új meghatározás a Btk.-ban. „Költözködés” mint halasztó hatály.

Ilyen “rendkívüli” esetben, mint amikor például halaszthatatlan nyomozati cselekményt hajtanak végre, azonnal cselekedni kell a további jogsértések elkerülése végett, és nem megengedhető egy jogerős határozat esetleg elfogató parancsok visszavonásának késleltetése mellyel szabadságomtól törvénytelenül megfosztanak, pusztán azért mert egy pökhendi bunkó paraszt, aki ügyésznek nevezi magát, felsőbbrendűségét és hatalmát fitogtatva kéz a kézben Dr, Dórika elvtársnővel nem hajlandó ezt tudomásul venni. Ráadásul a Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Bíróság már egyszer megállapította az elévülés bekövetkezésének idejét jogerősen, amit el is fogadott az ügyészség..

2009. április 10-én Dr. Horváth Dóra “bíró” által kiállításra került egy végzés, amely nem jogerős annak ellenére, hogy az ügyészégnek nincs fellebbezési joga, és az elévülés bekövetkezett, továbbá én lemondtam a fellebbezés jogáról jogi képviselőmön keresztül már kétszer is.

Tekintettel arra, hogy az ügyészség, sem befolyással nem bír ügyre, sem pedig fellebbezési joga nincs ezért a jogerős végzés kiállításának elmulasztása jelentős érdeksérelmet okoz számomra.

2009. április 15-én ügyvédem faxon juttatta el észrevételeit és aggályait a jogsértés miatt, és ismét, már hatodik alkalommal is kérte a jogsértő állapot megszüntetését és a jogerős határozat kiállítását.

2009. április 16-án pedig felhívta Dr. Horváth Dóra bírót, aki elfogadta az érveket mely szerint az ügyészség semmilyen befolyással nem bír az ügyre, de ennek ellenére közölte, hogy nem hajlandó a nyolcadik napnál hamarabb kiállítani a jogerős végzést. A beszélgetés, (jogtiprás) azóta már az interneten is halható!

Sajnos levelem már inkább egy könyv, de muszáj volt leírni az érthetőség kedvéért. De a későbbiekben azért még szeretnék szólni pár szót, hogyan hazudozott a bíróság a határozatokban, ezzel bizonyíthatóan rágalmazóan és becsületsértően súlyosabbnak tűntette fel a történteket és személyem részvételét az eseményekben.

Az ügy jelenleg a Strasburgi Emberi Jogi Bíróságon van, A teljes kérelem a www.magyarallamidiktatura.com weboldalon megtalálható a teljes iratanyaggal együtt mely fűszerezve van és lesz nemi botrányos hangfelvétellel is.

Így kell valakiből bűnözőt csinálni. Gratulálok rohadékok! És ezek után csodálkoznak, hogy ámokfutók repkednek meg lövöldöznek? Ezek gyártják őket! Az ilyen szemetek akik ártatlan emberekből csinálnak bűnözőt és idegroncsot.

Vigyázzatok magatokra emberek, és remélem, végre felnyílik a szemetek, és mindenki feljelenti azt az ügyészt bírót és rendőrt, aki tönkre tette az életét.

Szebb rohadék mentes jövőt kívánok mindannyiunknak.

P.B