A kifejezés, bármilyen hihetetlen, Herdertől származik, ugyanattól a gondolkodótól, akitől az elhíresült jóslatot is idézik. Herder nemzethalál jóslata elferdítve, a zsidóság élősdiségéről szóló leírása pedig nem is épülhetett be a köztudatba. E tények ismerete annál is inkább fontos, mert pl. a Herder-díj kitüntetettjei, Glatz Ferenc történész, Heller Ágnes filozófus akadémikusok is ugyanezt erősítik. Idézik Herdertől a hamisat és elhallgatják az igazat, aminek éppen napjainkban vannak észlelhető és látható jelei.

 

            Magyarország évszázadok óta idegen érdek és kényszer szülte változásokon megy keresztül, ami az utóbbi másfél évszázadban és főleg napjainkban felgyorsulni látszik. Herder (német gondolkodó, meghalt 1803-ban) sehol nem írt magyar nemzethalálról! Az irodalmi és történelmi köztudatban mégis az ő nevével jövendölik a magyar nép kihalását. Két évszázad hazugsága úgy ivódott be a közgondolkodásba, hogy manapság Herder idézése szinte egyet jelent a nemzethalál rémével. Herder könyvtárnyi írásainak mindössze egy félmondatában van olyan utalás a magyarokra, amely szerint „félő, hogy maga a nyelv is eltűnik”. Még ez a megállapítás sem Herder sajátja, hanem egy Mária Terézia korabeli Habsburg-barát jezsuitától származott, alapja a Kárpát-medence történelmének és etnikumának félreismerése, amit később maga Herder is beismert. A herderi jóslatnak nevezett valótlanságot, a magyar nemzethalál programszerű terjesztését az évszázados Habsburg, pánszláv és zsidó (értsd: magyarsággal szembeni) érdek táplálta és a jelek szerint ezt teszi ma is.

 

            Ugyanekkor elmarad a zsidó történelem idézése Herdertől, pedig az „Eszmék az emberiség történetének filozófiájából” című műve 12. könyvének terjedelmes fejezetében foglalkozik vele. Ezt írja: „úgy adom elő a héberek történetét, mint ők maguk.”, „Az Izraeli Királyságnak tulajdonképpen nem volt törvényes alkotmánya.”, „…egy ország, amelynek berendezkedése sem a belső, sem a külső feltételekkel nincs összhangban, a világnak ezen a táján nem lehetett életképes.”, „…vallásosságuk képmutatássá vált, tanultságuk egyetlen könyv szőrszálhasogató magyarázatává, patriotizmusuk szolgai ragaszkodássá a félreértett régi törvényekhez, olyannyira, hogy a szomszédos népek megvetették vagy kigúnyolták őket.”, „ Isten népe, mely valaha magától az Égtől kapta hazáját, évezredek óta, úgyszólván születésétől fogva, élősdi növény más nemzetek törzsén, ravasz alkuszok nemzetsége majdnem mindenütt…”

 

             Karácsonykor persze e gondolatokat félre is lehetne tenni, de ez a karácsony most nem magyar. A karácsony a szeretet ünnepe, emlékezés, de eszmélés is. Ma annak a felismerésnek lehetne az ünnepe, amikor az emberek végre kinyitják a szemüket. Pesten zsidó karácsony van. A köztéri vásárok és sütödék, a külsőségekben tobzódó díszvilágítás, a harsogó reklámok, az üzletvilág csábításai terelik el a figyelmet a karácsony lényegéről. A Vörösmarty téren (és sok helyen másutt) ott áll a hanuka-gyertya. Igaz, a tér másik sarkában kereszt is van, az elosztást akár kiegyensúlyozottnak is mondhatnánk. De kell-e a közterekre fele-fele arányban keresztény és zsidó jelkép? Ebben pedig a jelek szerint a hanuka-gyertya van a tűzhöz közelebb, értsd szemet szúróan a színpad mellett, a kereszt pedig eldugottan a tér másik sarkában. Tehát még a színlelt egyenjogúságban is van különbség a zsidók javára. Megjegyzendő: a karácsonynak nem jelképe a kereszt sem, a köztéri keresztállításokat a köztéri hanukázás provokálta.

 

            Nem ez az első zsidó karácsonyunk. Debrecenben 2001 óta, jelkép értékűen a XXI. század kezdetétől a történelmi Piac utcán hatágú csillagok sorakoznak a villamosvonal mentén, senki látóteréből nem eshetnek ki. Sem a város, sem az egyház nem szólt ellene. A hallgatás beleegyezés, ez évben a korábban egységes fényű díszkivilágítás kék-fehérre változott. Zsidó kékre, láthatóan. Mi jöhet még ezután? Például egy hódoló újévi köszöntő Sólyom Lászlótól. Az elhangzott évek beszédeit bárki újraolvashatja a köztársasági elnök hivatalának honlapján, melyek jogos kritikát kaptak. Ezek alapján akár meg is jósolhatjuk, milyen lesz az idei. A fenti tényekről valószínűleg nem szól majd. A lényeg elhallgatása pedig mellébeszélés. Az elnök szájába mások adják a szót, ettől lesz kínosan semleges. A beszédben fő szempont: nehogy mások érzékenységét sértse.

 

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró