|
Zsigai Klára
Oly korban
élünk... ezen a földön
Oly korban élünk... ezen a földön,
ahol szembe nem néznek,
bánat, megbántás,
szívekben megforgatott kések,
sokan tetteikben már nem éreznek,
számukra ez a természetes!
Életformává vált a
megbecsülés, őszinteség, megalázás,
emberséges igaz szó hiánya,
emberhez nem méltó
gondolkodás!
Igazság soha nem lehet már
ezen a földön?
Hibát belátni, helyrehozni nem lehet?
Csak szembe hazudni?
Mindent, ami tisztességtelen?
Generációk életét tönkretenni?
Azt lehet?
Könnyem végigcsordul az arcomon,
a tehetetlenség könnyei!
Szomorúan megállapíthatom,
csupán tűrni van jogunk,
sírva elmesélni derékba tőrt életeket,
mely ellen egyedül küzdeni lehetetlen.
Közösen fentről példát mutatva,
végre tenni kellene!
Zsigai Klára
Igaz barát
Tudod ki az igaz barátod?
Kitől kérsz, nem csak ígér,
Nem mondja neked soha,
Sajnálom, együtt érzek,
Szólj csak, veled vagyok,
Pont most, rá nem érek!
Igaz barát őszinte veled,
Mindig kitart melletted,
Szemedből mindent lát,
Lelkednek balzsamot ad,
Kimondatlan szavat érez,
Szótlan tettei követnek.
Könnyed törli, veled sír,
Bajban kezed megfogja,
Utolsó falatját is osztja,
Őszintén figyelmeztet,
Hibát ne követhess el,
Melletted, soha ellened.
Elfogad, amilyen vagy,
Rajtad nem változtat,
Tanulsz tőle, jó vele,
Erősít szava, hitele,
Szeretet mellé mindig,
Kedves, őszinte a szava.
Nem hagy faképnél,
Mint egy nyűtt cipőt,
Látszatra sosem ad,
Háttérből is figyel,
Kezet nyújt, adni úgy,
Hogy elfogadhassad!
Nem kérdi azt, miért?
Nem egy Nagymenő,
Gazdag szájhős!
Kincsét belül érzed,
Minden egyes tette,
Sugároz igaz szeretetet.
|
Zsigai Klára
EGYETLEN HAZÁM!
Utolsó remény?
Újév reggelén,
Mit mondhatnék igazat és szépet?
Legyen hit, szeretet,
Boldogság, béke,
Világon, a Földön minden embernek!
Kiáltanám, ahogy torkomon kifér,
Boldogságtól eltorzult fejjel üvölteném...
Valótlanság mit mondanék,
Mikor sír, még kér a nép!
Megállok, szívem elszorul,
Istenem most segíts nekem!
Hazudni nem akarok...
Országom, kis hazám,
Drága Magyarország!
Határodon meg kell állnom,
Bizalom és hit csak egy dolog,
Már az év elejét hazugsággal
Hogyan is kezdjem én?
Elmondom hát, mit kívánok,
Mi az, amire nagyon vágyok:
Szeretet, békesség,
Boldogság, egészség,
Elviselhető élet,
Jog, igazságon alapuló ítélet,
Korrupció nélküli országot,
Nem egy valótlan... valóságot,
Bejelentett munka, és bér,
Igaz vezető, ki népéhez őszintén beszél!
Erőlködés szintjén el nem akad,
Erősödjön, szaporodjon ez az ország!
Életemet adnám, érte mindent megtennék..
Könnyes szemmel csak ezt mondanám,
MERT EZ AZ ÉN EGYETLEN HAZÁM!
Valóság a népnek nagyon más,
... siralomház, erőtlenül küzdő...
Tűrés, megalkuvás, kihasználás,
Szenvedés, kényszerű lemondás,
Kátyúba kergetett elnyomás....
Kenyér sem kerül családok asztalára,
Sorra csak nő a kukázók száma,
Generációk pusztulnak halomra,
Orvoshoz elmenni sem mernek,
Kiszolgáltatottság, megalázás, pénzhiány,
Kit érdekel mindez, érték még az ember?
Többre vágyni, reménykedni, rémálom...
Mit elloptak, hozzák vissza!
Vágyad lehet, álmodhatsz szépet,
Ha van még hol fejed, lehajtsad,
Lelked már nem érez,
Zsigeredig fagyos késsel nyúlnak, utolérnek!
Ezek után tudod még hol, és ki vagy?
Mersz hinni az újév hajnalán, apród nép?
Talán?
2008. január
|
