HÍRHÁTTÉR |
|
A jog mint fegyver -
Megdönthető-e "parlamenti
demokrácia"?
2008-02-22. Most akadt a kezembe, isten tudja hányadszor, a "Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület" 2003-as kiadványa. Címe: "Történelmi alkotmányunk jogán." A könyvecskét még azelőtt olvastam, mielőtt Gyurcsány választási hazugság, azaz választási csalás, révén újra hatalomra került volna. Mielőtt a tüntető tömegbe lövetett volna. Mielőtt megdicsérte volna az anonym, szadista martalócokat. Ezen "sajnálatos események" ismeretében, illetve a könyv tükrében, egész másképp fest a "törvényesség", mind a hatalom, mind az ellene lázadók szempontjából. [Közbevetve: épp ezen írások tükrében válik világossá a "törvényes keretek" mögé bújó Orbán gyávasága, árulása.] "Törvényes", illetve "alkotmányos" rend alatt Gyurcsányék is az Alkotmány és a hatályos jogszabályok által szabályozott közállapotokat értik. Gyurcsány még hivatkozhatna a jogi ismeretek hiányára, de a Soros ösztöndíjon nevelődött "jogász" - Orbán - semmiképp. Persze a jog nemtudása nem mentsvár Gyurcsány számára sem.
Ha az írott [egységes
szövegbe foglalt] és a parlament által törvényerőre emelt törvény
léte a jogállamiság feltétele, akkor joggal kijelenthetjük, hogy
magyar jogállamiságot, magát a jogállamot Rákosi és bandája hozta
létre, a sztálini típusú "alkotmány" törvénybe iktatásával. Ma azt mondják, főleg a parlamenti ingyenélők, hogy a parlamentáris demokrácia a közjó alapja és legfőbb biztosítéka. Ennek működési formája az a majomparádé, ami a "patkóban" folyik. [De hát, minden idők egyik legnagyobb orosz szeszkazánja, Borisz Jelcin kivezettette az utcára a legfőbb ügyészt, szétzavarta az Alkotmánybíróságot és becsukta utánuk a kaput, majd szétlövette a Parlamentet is. És mi dőlt össze? Az égvilágon semmi!] Ott van a bibi, hogy a valódi alkotmány egészen más, mint amit Gyurcsány és Orbán annak mondanak, ill. Szili Katika annak hisz. Minden emberi tudás legfőbb forrása, a Wikipédia, a fogalmat az alábbiakban határozza meg. "Az alkotmány [latin eredetű szóval konstitúció] általában egy adott állam alaptörvénye, amely az állam jogrendjének alapvető jogforrása." A Wikipédia szerkesztőinek jogfelfogásáról sok mindent elárul az, ahogy a fogalmat "megmagyarázzák". "Az első 'kartális' alkotmányt az Amerikai Egyesült Államokban fogadták el 1787-ben. Ezt a rövid ideig érvényes lengyel alkotmány követte 1791-ben, valamint a francia alkotmányt is 1971-ben fogadták el. Magyarországon 1919-ben kísérelték meg kartális alkotmány bevezetését, azonban erre csak 1949-ben került sor." Azaz, ha '19-ben létrejön a "magyar" alkotmány, megalkotása Kun [Kohn] Béla nevéhez fűződött volna. A '49-ben létrejött pedig Rákosi [Rosenfeld] Mátyás nevéhez fűződik. Bravó Wikipédia! Ez az igazi politikamentes és pártsemleges tájékoztatás. A Sulinet-nél is megállná a helyét ...
A szerkesztők azért voltak
olyan fineszesek, hogy a fogalommeghatáro- Nos a fent hivatkozott könyvecske alkotói - alkotmányjogban járatos, tisztességes emberek - egyáltalán nem mosták össze az "alkotmány", ill. az "alaptörvény" fogalmakat. Sőt, közülük többen követelték, hogy töröljék az "Alkotmány" 77. § (1) bekezdését, mert szerintük ez a paragrafus hazudja alkotmánynak a szovjet megszállás sztálini alaptörvényét. Nyertek, mert a paragrafust kimiskárolták a szövegből. Vesztettek, mert az alkotmánnyal kapcsolatos szoclib "jogfelfogás" mit sem változott. Sőt! A hatályos szöveg még mindig a következő rendelkezéseket tartalmazza.
2. §
(1) A Magyar Köztársaság
független, demokratikus jogállam.
Tehát a néphatalom közvetlen gyakorlása, meghatározottság
hiányában üres! A népet nem jogosítja semmire [az utcai
ordítozáson, zászlólengetésen, petíciók benyújtásán túl]. Ebben a helyzetben válik igazán jelentőssé, valójában mit is tartalmaz a magyarság valódi alkotmánya? És annak tartalma, rendelkezései valójában mire jogosítják a népszuverenitás letéteményesét, a népet. Mit is jelent a közvetlen hatalomgyakorlás? Először is szögezzük le: egy adott társadalom rendje, ezen belül jogrendje, semmiképp sem lehet azonos egyetlen törvénnyel, nevezzék azt akár alaptörvénynek, akár alkotmánynak. A rend, illetve jogrend [a továbbiakban jogrend] felsőbbrendű "intézmények" mindenfajta paragrafushalmaznál. A jogrend egy nép - évezreden át formált - együttélési, vagy inkább megmaradási [!] normarendszere, valóságos "modus vivendi"! Hogy ez a rendkívül bonyolult, azaz könnyen sebezhető rendszer jól vagy legalább elfogadhatóan működjön, folyton vigyázni kell rá. Messzemenő tévedés azt hinni, hogy ez a "vigyázás" csak a parlamentre, a kormányra ill. ezek szerveire, vagy pláne a legfőbb ügyészre lenne bízva. Bármikor adódhat - és éppen most adódik - olyan helyzet, amelyet Vörösmarty "Országháza" c. versében ekként jellemzett [1846].
"A hazának nincsen háza, Magyarország tehát ezer évig jól megvolt "kartális" azaz [egybe]írott alkotmány nélkül, mégis volt alkotmánya írott és íratlan törvények formájában, azaz "vegyesen". Annyira mégse' lehettek hülyék jogászaink, hisz II. András már 1222-ben kiadta az Aranybullát, amely I. István törvényeinek megerősítését és a népszuverenitás gyakorlása tekintetében kiegészítését [!] tartalmazta. Az angolok 1915-ben kiadott "Magna Charta Libertatum"-ukkal csupán röpke hét évvel előztek meg minket. [Az a sanda gyanú is elhárult, hogy a Charta szövegéből plagizáltunk volna.] Az Aranybulla iktatja törvénybe a királlyal szembeni ellenállás jogát! [Gyurcsány se' több mint egy király ...] Aztán rágódtak ezen a jogászok eleget. Ezt a jogot azonban híres-hírhedt "remekjogászunk" Werbőczy István sem kérdőjelezte. A magyar jogrend alapintézményének ismerte el. Mondják, hogy egy jogszabály elenyészik - elévül, ha a gyakorlatban nem alkalmazzák. De hát a mi ezeréves történelmünk másról se' szól, minthogy alkalmaztuk emberül! Mivel az alkotmányjogászok java az eleközi alkotmányig megy vissza, nyilvánvaló hogy a pogánylázadások is az ellenállási joggal élést manifesztálták, mielőtt e jogok az Aranybullában leírásra kerültek volna. De azután következett Bocskai István, a Wesselényiek, Thököly, Rákóczy, Kossuth és nem utolsó sorban az '56-os "pesti srácok" ellenállása, vagy ha úgy tetszik, forradalma. Ezeket - a hatalom általi eltiprásuk ellenére - a történelem és a jogtörténelem szabadságküzdelmeknek tekinti, nem államellenes bűncselekményeknek. A nép1956-ban ugyanazon "alkotmány" rendje ellen lázadt fel, amely toldott-foldott formában ma is hatályos. És most, ha röviden is, vegyük sorba mit biztosít számunkra az igazi alkotmány, amit az "Alkotmány" egyáltalán nem szavatol. Ha előre, egy szóval akarjuk megragadni a lényeget, azt mondhatjuk, az alkotmány a nemzet életlehetőségeit szavatolja. Először a nemzetről. A nemzet nem puszta biológiai massza, hanem jogi státussal bíró emberi közösség. Elsődleges a nemzeti azonosság [identitás] megtartásának joga és mindazon jogok, amelyek ebből következnek. Ugyancsak elsődleges jog a nemzeti tulajdonlás joga. Itt említendő az ú.n. "szentkorona tan". E cizellált eszmerendszer még vázlatos formában is meghaladná e kommentár kereteit. A lényeg azonban tömören leírható. E szerint a haza földje a szentkorona, mint jogintézmény tulajdona. A föld vonatkozásában minden más szervezet vagy személy csak használati jogosultság alanya lehet, függetlenül attól, hogy a telekkönyvben "tulajdonosként" van-e bejegyezve. E tulajdon oszthatatlan és elidegeníthetetlen! Minthogy a szentkorona az állam és főleg az éppen regnáló kormányzat fölött álló, attól külön álló jogintézmény, ezek nem vindikálhatják maguknak azt a jogot, hogy a szentkorona egy és oszthatatlan földtulajdona felől rendelkezzenek. Ez vonatkozik a "föld méhének gyümölcseire", azaz az ásványkincsekre, a vízkincsre stb. A szentkorona jogállásából következik, hogy rendelkezési joga kiterjed mindazon javakra, amelyeknél a tulajdonból fakadó jogosultságok: a birtoklás, használat, ill. haszonszedés joga, e jog mikénti gyakorlása, a nemzet életlehetőségeire közvetlen hatást gyakorol. Csorbítatlanul megilleti ez a jog a "szentkoronát" abban az esetben is, ha a kérdéses jószág állami vagy magántulajdonban van. "Stratégiai" jelentőségű iparág vagy üzem értékesítését állami tulajdon esetén egy besorolási kataszterre támaszkodó, egysoros jogszabály megtilthatja. Magántulajdon esetén pedig az államnak [államkincstárnak] elővételi jogot kell biztosítani. Ez a biztosítéka annak, hogy mindazon javak hasznát, amelyeket az emberi munka megteremtett ill. felhalmozott, a tulajdonos és a nemzet egésze élvezhesse. Az utóbbi abban a formában, hogy - termelővagyon esetén - munkahelyeket teremtsen ill. tartson fenn. A vállalkozás hasznából pedig méltányos részesedést biztosítson az állam számára a közfeladatok ellátása költségeinek finanszírozására [honvédelem, közszolgáltatás, szociális ellátás, stb.] Mindez antagonisztikus ellentétben van mindazzal, amit a "rendszerváltás" utáni kormányok egymással cinkosságban véghezvittek. A nemzeti vagyon csalárd privatizálásáról és hazánknak az Európai Unióba történő - ugyancsak csalárd - "becsempészéséről" van szó. Csatlakozásunk azt jelenti, hogy Magyarországot, vagyis a haza földjét és népét eladták-eladják a globális rablótőkének. A tanulmány szerzőinek egyike kifejti, hogy David Ricardo minden értéket a gyáriparosok profitszerzése szolgálatába kívánt állítani. "Tanait" John Maynard Keynes fejlesztette tovább. Ma már szó sincs gyáriparosokról. A Világ a spekulatív nemzetközi tőke profitját termeli.
Ebből egyenesen következik, hogy hazugság mindaz, amit Gyurcsány a
reformokról és annak üdvös hatásairól: a terhek jövőbeni
csökkentéséről fecseg. Épp a profitmaximalizálás vastörvényéből
adódik, hogy az ország kiszipolyozásának rátája csak folyamatosan
növekvő mértékű lehet. Az adó és árprés most a "legtömegesebb vállalkozás": a család utolsó tartalékait préseli ki, tekintet nélkül a szörnyű következményekre. És most következik a "feketegazdaság", vagyis a termelő, szolgáltató, kereskedő szektor azon része, amely létezését csak úgy tudja biztosítani, hogy jövedelmét vagy annak egy részét elrejti a fiskus elől. Egyáltalán nem biztos, hogy a korrupt kormányzat korrupt hatóságai ezt a bakkecskét alaposan meg tudják majd fejni. De ha sikerül is, nem a felhalmozás növekszik, hanem a nyomor halmozódik.
[A "reformok" természetesen nem tesznek féket a kormány esztelen
költekezéseire.] * * * Summa summárum: minden ok és jog adott az ellenállásra. A történelem során ennek a következő fokozatai vannak.
Az első három fokozaton "szerencsésen" túlvagyunk. Ezek semmit sem hoztak a konyhára, hála a kormányzat őrültséggel határos makacs pökhendiségének és annak, hogy az ő töküket is fogja valaki, odaátról ... A negyedik fokozat olyan lépcső, amelynek szintén több grádicsa van. Ezek rosszabbak, mint az inka áldozati piramisok lépcsői, mert azok csak egyenletesen meredekek voltak, ezek a lépcsők viszont fokról - fokra magasabbak, meredekebbek. A piramis tetején pöffeszkedő hatalom afelől teljesen nyugodt, hogy a "nemzeti ellenállás" jelenlegi erői [a "gárdákat" is ideértve] nem fognak nekiveselkedni ...
Ezt hitték Palesztina meghódítói is ... Ez persze a magyar jövő bizonytalan zenéje. A harcosok, ha lesznek, egy dologban lehetnek biztosak: ők állnak majd az alkotmányosság talaján! 2007.09. 22. Sz. Gy. /http://harcos.cwi.hu//
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |