Minden tisztességes ember rokonszenvez azzal a gondolattal és megoldással, hogy a kimagasló érdemeket felmutató személyeket megkülönböztetett tisztelet övezze.  A tisztelet - egyik – kifejezése, hogy az arra érdemesek kitüntetést, oklevelet, emléktáblát, szobrot vagy utcanevet kapnak, illetve (különféle) iskolák, intézmények, szervezetek, építmények stb., vegyék fel a nevüket.   A Yad Vashem  kitüntetést azok a személyek kapták (kapják), akik segítettek az üldözötteken és (gyakran) életük  kockáztatásával is  védelmezték az elesetteket.

I.

            Király Béla több változatban előadott nyilatkozata alapján megállapítható, hogy  vezérkari századosként, 2-3 alkalommal (néhány hetes időtartamra),  frontszolgálatot is teljesített, alapvetően ellátási (gazdálkodási) feladatok végrehajtására.

            Ebben a minőségében került kapcsolatba zsidó munkaszolgálatos katonákkal Proskurowban, akikkel (elmondása szerint) emberségesen viselkedett,  gondoskodott arról, hogy friss szalma legyen a szalmazsákjukban és  azt is elrendelte, hogy 24 órán belül mindenki viseljen sapkarózsát, mert észrevette, hogy sokak sapkájáról  hiányzott ez a díszítő elem.

 A munkaszolgálatosoknak azt tanácsolta, hogy gyűjtsék össze a zsoldjaikat,- vásároljanak szekereket és lovakat, azzal jöjjenek haza, megkönnyítve a gyalogolással járó fáradalmakat.

Egy másik nyilatkozatában azt állította, hogy kétszáz főt segített haza, gépkocsival biztosította azt útjukat, hogy ne érje őket atrocitás, és ne kallódjanak el a hosszú úton.  Megállapítása szerint, a század  teljes létszámmal, veszteség nélkül hazatért.

Király  Béla  százados mérhetetlen nagy hatalommal lehetett felruházva, mert még egy hadsereg parancsnok sem volt abban a helyzetben, hogy a német frontparancsnokság engedélye nélkül,  akár egy szakaszt is kivonjon a hadműveleti területről.   A kitüntetést osztogatók és az olvasok azt sem tudják, hogy Király  Béla miért kerülte meg a  századparancsnokot az intézkedésével, és miért nem  azt vonta felelősségre a hiányosságok miatt, illetve miért nem a  század  kinevezett vezetőjét bízta  meg a munkaszolgálatosok hazakísérésével? 

Annak ellenére, hogy Király állítását 2-3  munkaszolgálatos (a kétszázból?)  tanúsította, mégis  megkérdőjelezhető a Jad Vashem Bizottság  döntése, mert a tanúk csak arról beszéltek, hogy Király százados rendesen viselkedett velük szemben. Talán a Bizottságnak fel sem tűnt, hogy az egyik tanú azt  igazolta, hogy Sztanyiszlauból tértek haza, Király viszont azt állította, hogy Proskurowban volt a „század” … Az már - talán – említést sem érdemel, hogy  két tanú Király „földije” volt, egyben testvérek voltak.

PACAL SPORTPÁLYÁJA

EMLÉKEZŐK  

Kleisz János özvegye 1985-ben szóban és írásban is elismerte, hogy tudomása volt Pacal tevékenységéről, de ő is a kitaszítottak pártján volt, és „hallgatásával” fedezte  Csikágó hősét.

Kariskó Tibor cipészmester 1987. április 13-án  írásba adta, hogy Pacal nem csak kenyeret, hanem lóhúst is juttatott a rászorulóknak, amit csak azok tudtak igazán értékelni, akik a szőnyegbombázások időszakában  (majd pedig  Budapest ostroma alatt) legfeljebb a húsjegyüket süthették meg a petróleumfőző lángján, ha  volt  petróleumuk. Pacal a bombázás vagy a tüzérségi tűz  áldozatául esett lovakat  szeletelte fel, és  egy  15-20 literes  vájdlingban cipelte a gettó kerítéséhez, valamint a  pincékben (óvóhelyeken) lévő idős  - magatehetetlen – emberekhez.

Arnold Antal szabómester (1987. februárjában) írásos igazolást adott arról, hogy ún. SAS behívóval a zsebében bujkált a budapesti VII. kerületi István út óvóhelyein (pincéiben) 1944-45-ben, és Pacal segítségével vészelte át a vészterhes időket.

Ramos Aviva izraeli lakos 1967. január 12-én levelet küldött a Magyar Izraeliták Országos Képviselete Irodája címére (Budapest, VII. Síp u. 12.), amelyben ecsetelte Fehér Lajos tevékenységét és többedmagával javasolta, hogy az igaz embereknek járó YAD VASHEM  kitüntetésben részesítsék.

            Szántó Imre, a Ferencvárosi Torna Klub ökölvívó edzője 1987. február 21-én  írásos igazolást adott arról, hogy Fehér Lajost mindig türelmetlenül  várták a  edzőteremben, mert  a sütődéből hozott  pékárukkal  segítette, a fűtetlen  teremben,  „mezítláb” edző ökölvívókat.

            A Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete 1996. február 22-én  levélben kérte Joél Aron  urat, Izrael Állam Budapesti Nagykövetét, hogy a mellékelt dokumentumok alapján  terjessze fel Fehér Lajost a Yad Vashem kitüntetésre, mert a vészterhes korszakban számtalan zsidó  életének megmentője volt.

            A MUSZOE levelére válasz nem érkezett…

FEHÉR LAJOS /PACAL/ EMBERMENTŐ TEVÉKENYSÉGÉT ISMERŐK, ÉS A  YAD VASHEM  KITÜNTETÉS ODAÍTÉLÉSÉT TÁMOGATÓK JEGYZÉKE

1/ Salgó László főrabbi, 2/ Sárközi József előadóművész, 3/Sebes Gusztáv labdarúgó mesteredző, 4/ Barabás Mihály  artista művész, 5/ Szabados Márton boksz-tréner,  

6/ Ádler Zsigmond boksz-tréner, 7/ Metlesz Mihály   nyugdíjas,  8/ Kálmán Györgyné,   9/ Harangi Imre olimpiai bajnok,   10/ Gábor Rezső MÖSZ. bíró,  11/ Bende István színház szervező, 12/ Szántó Imre boksz-edző, 13/ Bácsovics Dezsőné szőnyeges, 14/ Keller László (USA) főpénztáros, 15/ özv. Fehér Istvánné szőrmés, 16/ Sárosi Imre úszóedző,  17/ Fürzt Ferencné a pékmester leánya,  18/ László György  Magyar Rádió,  19/ Salgó György  esküvői tanú, 20/ Kariskó Tibor cipész, 21/ Kazimir Károly színházigazgató,  22/ Kertész Alíz  olimpiai bajnok, 23/ Rutka Ferenc festőművész,  24/ Paraczky Sándor ökölvívó, 25/ Bondi Miksa ökölvívó,  26/ Énekes Rózsi, 27/ Kőnig Miklós OTSH, 28/ Léner Péter színházi főrendező, 29/ Sermer György MÖSZ elnök, 30/ Unger László rendőr tiszt, 31/ Kővári László  klub-vezető, 32/ Hemz György cirkuszigazgató,  33/ Papp László   háromszoros olimpiai bajnok, 34/ Kabos László színművész, 35/ Borszéki Zoltán követségi dolgozó, 36/ Ösztreicher Emil labdarúgó vezető, 37/ Kárpáti Rudolf  többszörös olimpiai bajnok, 38/ Hoffman Gábor  boksz-intéző, 39/ Baron  László  ökölvívó,  40/ Arnold Antal szabómester, 41/ Fábián  Jenő kenyérgyár vezető,  42/ Mérei Vilmos kereskedő, 43/ Jeles Ferenc villanyszerelő, 44/ Albert Ferenc kultúrmunka-szervező, 45/  Fóti  András rendőrtiszt.

EPILÓGUS

             Aligha vitatható, hogy 45 személy szava talán nyom annyit a latba, mint 2-3  személy (pontatlan vagy semmitmondó) tanúskodása.  PACAL is mondhatta volna az üldözötteknek, hogy gyűjtsenek pénzt, és vegyenek azon kenyeret vagy húst. Ő viszont  élete kockáztatásával  ingyen adta azt, amiért akkortájt az aranyat sem sajnálták az emberek.

            TISZTELT MAZSIHISZ és YAD VASHEM BIZOTTSÁG! A Fair Play játékszabályokat betartva, már sokan szóvá tették Önöknek Fehér Lajos történetét.  Senki sem kapott választ!

             Ezek után számomra és sokunk számára,- a Jad Vashem Bizottság munkája és az általa adományozott kitüntetés  értéke a nullával egyenlő. PACAL pedig az Önök elismerése nélkül is   IGAZ EMBER!  Magyar emberhez méltó módon  viselkedett.   Elesettek sokaságát támogatta, miközben maga is szűkös körülmények között élt: dolgozott, sportolt, tanult,  az életét kockáztatta  másokért,-  és életfilozófiája  alapján: „ Jobban szeretett adni, mint kapni”.

                                     Eredeti dokumentumok alapján összeállította:

                                                                                                                     Prof. Dr. Bokor Imre

                                                                                                                     a Justitia Bizottság elnöke