 |
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
|
HÍRHÁTTÉR |
|
|
|
|
A Röpülő szék,... ? Igazság
? Hm...
2008-01-13. Magyarországnak is kijár azaz apró kövecske, …. az elveszett lelkek emlékére. De, kijárna a meggyötört és törvénytelenül az alkotmányos jogaiktól megfosztott, vagyonuktól megkímélt családoknak is, amelyet egy – egy vagy több kijelölt bíró(k), okoz(nak), egyedüli döntéshozóként, úgy, mint a törvényt megszentesítő alak(ok) ” Isteni” szerepkörben érezvén magukat. LENNE MIT, és ITT . Ebben az országban is rakosgatni, lenne mit sürgősséggel a helyére helyezni, tenni. A helyére visszarendezni, a sok fals és törvénytelenség fátylát hordozó ítéleteket, amelyet oly szeretettel hűen megmagyarázgatnak, s próbálnak óvni, védelmezni. Rakosgatnak ide-oda, félremagyarázva a meglévő valóságot, a fordított dokumentációk és a valóságot elferdítő szemléletet tartalmazó indokokkal. Vélelmezésként tüntetik fel tényként amit kitalálnak, amit csak ők gondolni merészelnek, ami a válóságtól nagyon messze, de elvan, el az igazságtól, de még a jogszabályoktól is kirándul sokszor.. Tehát távol el, a kívánt megrendelés szerint. A kitalált ítélkezés a részrehajlás, a diszkrimináció addig-addig borzolja a kedélyeket, hogy már egy polgári peres eljárásban is a vasszékek röpdösnek a bíró felé. Már erre a szintre jutottunk. Nem mintha ez helyes lenne, de jelenleg olyan ítélkezések láttak napvilágot, amelyen nem is lehet csodálkozni. Döntéseiket, a kreálmányaikat, a fikciós fals ítéletekkel próbálják törvényes szintre emelni adott esetben, vagy esetekben, amely kiveri az ügyfélnél a biztosítékot. Nem csak sötétség dúl az ügyekben, de az emberi tűrőképességet is meghaladó mérték szintjére emelkedett, túlszárnyalva azt. A torz elképzeléseiket csűrik csavarják évekig, a kihalásos módszerben reménykedve, bízva a megmásíthatatlan csodában. A többire meg ki figyel oda…,? Legfeljebb ha nem ”sikerál”, akkor pedig elévül, a nyomuló aktahegyek egyik helyről a másikra, vonszolva a rohanó időt, vándoroltatva a dolgot évekig, a hosszú végtelennek tűnő véget nem érő úton. Egy –egy ügyben diszkriminatív módon teszik mindazt amit tesznek, amely megrendelési alapon, már-már minden napos esemény. De tehetik is gátlástalanul, határtalan embertelen módon. Hiszen, mint tudjuk a bírók büntethetősége kizárt. Mondja ezt és állítja az, akinek a feladata lenne a problémás belső dolgoknak a felgöngyölítése, a felülvizsgálata, és annak hatékony megakadályozása. Felülvizsgálni? Na meg még hatékonyan is? Majd persze! Még a válaszra sem méltatja azokat, akik hozzá fordulnak panasszal. Így a mesterkélten kitalált módszerekkel, elévültethetik a folyó ügyeket, a megrendelt színházi műsort pedig előadják, és azt, kívánságműsorként szervírozzák. Többször az évek alatt voltam kénytelen a visszás diszkriminatív eljárások miatt kérelmezni az ingatlan és lakásmaffiás ügyekre vonatkozó vizsgálatot, de mély csönd és sötétség környékezte be mind a mai napig. A megkapott választ, válaszokat, a nagy semmit tehát, azt, ami soha de soha nem érkezett meg. A vizsgálat, mint olyan elmaradt, elmaradtak. Természetesen, ugyanúgy történelmet írt és maradt el a válaszadás is. Hellyel – közzel, ha érkezett egy is egy másik hivatalból, az meg épp az összevissza kavarásról, az elferdített nem a valóságnak megfelelő tényekről hordott össze vissza mindent. Ez lett a jellemző az összes érintett ügyben, ügyekben, és az, hogy soha semmi, de semmi bűncselekményre adó okot nem találtak. Nem találtak……. (Vagy nem akartak találni.) Aki pedig kérelemmel próbált az ügyében az illetékes hivatalhoz fordulni, azt hatékonyan kivágták. Ott nem a szék repült, ott ő repült a székkel 70 évesen. ( Ez utóbbiról, hamarosan beszámolok a tényekkel alátámasztva) Tehát LENNE MIT, és ITT, ebben az országban is rakosgatni, lenne mit sürgősséggel a helyére helyezni, a dolgokat. az emberi sorsokat. S lám, a szék röpült. Útjára indult valami, valami más, ami valakinek beakadt. Útjára indult a repülő szék esete, a ahova a XXI. századra az igazságszolgáltatás keretein belül érkeztünk meg. Olyannyira a ”magas nívós elegáns” szintre jutottunk az ügyeknek a lerendezésben, hogy nem csak egy széknek, vagy pár széknek kellene sok esetben röpülnie, de nem ám! Én mondom. Több esetben a bírónak kellene startolnia messze, de nagyon messze. Nagyon, nagyon messze. Minimum, legalább Mekkáig. Ha tisztességes vezetés lenne ma ebben az
országban, akkor számtalan sok törvénytelen ítélet amelynek
közvetetten, és közvetve is rengeteg káros és tragikus hatása van, -
sok esetben halállal végződő -- ma nem szabadna a jogerős jelzővel
illetni. Inkább jellemző lenne rá: A Megrendelt Ítélet
szóhasználat. Tudja -e Kedves Olvasó, hogy hány embernek
nyomorították meg és taposták az életkörülményeit a családját a
mocsokba, fosztották meg a jogaitól törvénytelenül? Csupán csak
azért, mert maga a Leg. Bíróság Elnöke úgy nyilatkozhatott, hogy a
bírói téves értelmezése nem szankcionálható. (?) Nem büntethető. (?)
J))))))) Ugyanakkor meg, családok életét, egzisztenciáját, a gyerekek jövőjét, a múltját, tönkre bazilikázhatták, és azt folytatólagosan teszik a mai napig. Jogaikat a mocsokba, a sárba taposhatják, Mindent? Életeket tehetnek egy örök életre tönkre, a szűkebb és tágabb környezeti életükkel együtt? Csak mert a bíró? A BÍRÓ? Felsőbbrendű? Istenek? Vagy mi? Mindent büntetlenül tehetnek? Éppen ezekre épül fel remekül a maffia. Azért maffia!!! A hivatal tejes lefedettség mellett védelmet élvez, és pont azoktól, akiknek független tárgyilagosan kellene az ügyekben eljárni. Pont tőlük. Aztán, osztanak szépen. Lefele, meg felfele. Pénzt is…, na meg mást is. Le is, meg fel is. Aki viszont ettől az osztástól a legalulra kerül, annak meg már nincs mit kérni. Megszűnt ügyfélnek lenni. Megszűnt ügyet meg... nem kell tárgyalni. Hány gyerek él az intézetekben ezen ügyek kárvallottjaiként, és hány anya került a zárt osztályra vajon miatta. Hány felmenő szülő meg alulról ”élvezheti” egy-egy döntés remekre sikeredett diszkriminatív voltát, csak, mert nekik már semmi nem fáj. Tudja - e Ön azt, hogy akkor amikor felháborodik valaki ezen az eseményen mint tényen, mint a realitáson, hogy röpül egy szék, ott már komoly érdeksérelem merülhet fel az ügyfél részéről? Mert az van bőven. Sok esetben van érdeksérelem. Hány család ment tönkre, mert évekig a beadott kérelmére nap mint nap várt, remélt a nagy semmire? Aztán lelketlenül, még csak nem is méltatják a válaszadásra sem? Analfabétának hülyének tekintik, tekintették azt a másikat? Az időseket is? Fektetik aberáltan az ügyeket minősíthetetlen ideig, koholt kifogásokkal? Esetleg kirúgják a hivatalból a problémájukkal panasszal érkezőket? Csak a bíró(k) feszíthet(nek) ? Annyira FELSŐBBRENDŰ LÉNYEK? (Tisztelet a kivételnek, mert olyan is van.) Ha ma Magyarországon a törvénytelen ítéleteket mind felülvizsgálnák, - elhiheti - annyi van, hogy talán nem lenne az, aki tudna ítélkezni. Nem lenne rá ideje. A bírói karnak vagy a hivatalokban a hatalommal fölruházottak, a döntéshelyzetben levőknek pedig a nagy része, nem ott ülhetne ahol jelenleg trónol, hanem kívülről nézegethetné, élvezhetné, ízlelgethetné csak a bíróságot, vagy a hivatalát. Épp az általuk megengedett módon, a ”félreértelmezések”” okán virulhat, a rendkívül gazdaságos maffia hálózat tevékenysége. Na nem kell hozzá más, mint kézi háttérvezérlés, aztán jöhet az átverés műsora. A félreértelmezési szindróma. A végrehajtók meg remekelhetnek, a szó szoros értelmében. A leszerződött ”bírósági”” végrehajtók is, na
meg a bűnözőkből fölfogadott végrehajtó banda hálózat is, mint
”hűséges” kiszolgálóik. Ma már egyre többen leszünk, akik nem hagyják a
vagyonukat, a munkájukat, az életüket megtaposni. Ha meg, még is
megtörténik, jogainkért pedig kiállunk, -- bármennyire is szajkózzák
, hogy a törvénytelen ítélet is tisztelni kell --, hát tisztelje az,
aki ezt hirdeti. Aki pedig ilyet hirdet a mai világban, ezt fújja,
szajkózza, annak az elmeállapota kérdőjelezhető meg. Majd kíváncsi lennék, ha egy bírói tévedésből eredő halálos ítéletet végrehajtanák, mennyire tisztelné az áldozat, vagy épp a hozzátartozó a rossz értelmezésből eredő ítélet megalkotóját. Érdekes tisztelet lehetne, de nem visszafordítható. Mint az sem, ha az emberi életeket sorsokat teszik tönkre téves értelmezés okán. A szék pedig az útjára indult, útra kelt, hisz minden törvénytelenség elindít valamit, valakiért. Reméljük egyszer nem üresen fog szállni az a szék, de legalább Mekkáig tartson a repülős útvonala.
Ehhez képest hol is tartunk? Magyarország aláírta, majd 1992.november 5-én ratifikálta az európai szabadságjogok alapját adó 1950-ben Rómában kelt egyezményt, Ez az egyezmény 13.cikke, mely kimondja, hogy akinek az egyezményben foglalt jogait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóságok előtt, a jogsérelem hatékony orvoslását kérje, abban az esetben is, ha a jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. Maga az egyezmény azt a kötelezettséget rója az államra, hogy csak úgy értelmezheti az egyezményben foglaltakat, ahogy Strasbourgban teszik. T. Katalin
|
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |
 |
 |
