A címbeli fogalmak ritka, mégsem erőltetett párosításban kerültek egymás mellé. Önmagában nehezen érthető az autó és villamos társítása, mindkettő más energiát használ, az egyik egyéni, a másik tömegközlekedési eszköz. Napjaink hangos és elhallgatott hírei okán kerültek párba: a média ugyanis zajos a pénzügyminiszteri autóvásárlástól és többnyire hallgat (vagy félretájékoztat) a debreceni villamos-panamáról. A médiabeli megjelenés pedig fordítottan arányos a járművek értékeivel: a botrányos autóvásárlás mindössze 22 millióról szól, a nevezett villamosprojekt pedig nagyságrenddel nagyobb, nevezetesen 18 milliárdos. Mi  a helyzet a kultúrával? Ennek folyamatos tönkretétele zajlik, az okozott kár pedig a milliárdos nagyságrendet is felülmúlja, felbecsülhetetlen értékű. Erre is megvan a heti példa, a magyar kultúra hilleri bemutatása New Yorkban, ami mindennek nevezhető, csak nem annak, amire a jelző utal. Mivel az ígéretek szerint a tengerentúlon 120 ilyen esemény is lesz az idén, ennek bővebb elemzése, példátlanságokkal és tanulságokkal későbbre marad.

E cikk a kultúrával oly módon is kapcsolatban van, hogy gondolatmenetét debreceni irodalmároknak szántam nyílt levél formájában. Az ajánlás különösképp szól annak a három debreceni akadémikusnak, nevüket nem most említem, akiktől a leírtak tényszerű megerősítését is várom (még). Ők nem mondhatják, hogy nem ismerik Jókai Anna: Ima Magyarországért c. versét, egyikük tudományos munkásságában ugyanis maga a költőnő szerepel. Annak is el kell végre dőlnie, hogy ők, irodalmár akadémikusok látják-e és akarják-e láttatni azt a valóságshow-t, melyben a „hóhér a halottal cinikusan békül”, vagy pedig ahhoz a réteghez tartoznak, akiről a költőnő írta: „mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!” További részletes elemzés nélkül, Jókai Anna imája azért szívet szorongató, mert a való életből fogant és elgondolkodtatásul oda is tér vissza. „Shoppingcenter országszerte” – ezek közül is a legnagyobb éppen Debrecenben éktelenkedik a városközpontban, és a „mocskos pénznek nincsen szaga, gaztól rabolt s gaz lett maga” főhőse ki is lehetne más, mint pl. Debrecen polgármestere. Katasztrófahelyzetben ismert, nem az van életveszélyben, aki jajveszékel, hanem aki hallgat. Ma nem azok a főbűnösök, akikről a média terjeszti, hanem a csendestársak, a titkos méreggel ölők. Bár a bűnösök száma végtelen, mégis a debreceni helyzettel kell foglalkozni, mert itt mintaértékű a félrevezetés. A város sorsa Jókai Mór óta éppúgy útmutatója a magyarságnak, amint a Szent Korona helyzete, rejtegetése vagy éppen elrablása is mindig hű tükre volt az ország állapotának. Ezért kell örülni annak, hogy most napvilágot látott, a Szent Korona akár árúba bocsátható, elzálogosítható. Nem tévedés, az öröm nem a helyzetnek szól, hanem a tény ismeretének, amit mindenkiben tudatosítani kell: amilyen a Korona helyzete, olyan az országé is! Bármi megtörténhet, ha… a mértékadó értelmiség is rábólint.

            Autó és villamos, a miniszteri autó visszaéléseit ismeri az ország, a debreceni villamosét kevesebben értik. Ki ne látná az aljas időzítést? Ahogyan az izraeli háború kerülhetett karácsony közelébe (gondosan kitervelve), ugyanúgy karácsony előtt lett kihirdetve a debreceni villamos EU-s pályázatának eredménye, a nagy beetetés ismert taktikájával. Már alig kérdezik, honnan is a pénz, fő a 18 milliárd és a város gondtalanul építkezhet, épp akkor, amikor az ország többszörösen csődközeli állapotban van. A miniszteri autóügyben is az a kellemetlen, hogy az ország jelen helyzetében került nyilvánosságra a pazarló költekezés. Debrecen is fényes városi bált rendezett, amikor a munkanélküliek és az éhezők száma soha nem látott mértékben nő. A gázhiány és az ország gazdasági összeomlása pedig kellőképpen kiemeli: éppen most kell a korrupció újabb diadalaként megkezdeni egy sokmilliárdos villamostervet? Korunk fő ellentmondása, mondhatnánk ősi marxista alapon. Tudjuk, a debreceni 2-es villamos a pesti 4-es metró párja, módszerben, útvonalban, mindenben. De a pesti már csaknem megbukott, a debrecenit pedig a csődhelyzet ellenére mégis szemérmetlenül sínre akarják helyezni. A látványos (külföldi) beszerzések, pályázatok máris beindultak. Még csírájában lehetne elfojtani mindent, vagy legalább jobb útra terelni. A kitervelők ma azt sem tudják, mit hazudjanak. Az eredendően rossz nyomvonal mellett mára a napnál is világosabb: a villamossal nem a város tömegközlekedését akarják javítani, nem az iskolába és munkába járás a cél, hanem az üzletközpontok megközelíthetősége. Aki eddig nem értette: a 2-es villamosnak ezért kell érintenie a Debrecen Plazát, és kell a most felépült multicentrum, a Fórum közelébe jutnia, hogy akadálytalan legyen az üzletvilágba való bejutás, és ugyanez az indok az elővárosi közlekedés fejlesztési terveinél. E legújabb felismerés megértéséhez csak a várostérképet kellene kézbe venni.

            A helyzet nem rózsás, de nem is reménytelen, csak mértékadó értelmiség kellene. Érdekel-e valakit éppen a debreceni villamos? Ha két év alatt nem sikerült a kormányváltás, ha látványos „európai tervek” föld alatt és föld felett akadálytalanul burjánozhatnak, megvan az ország bebetonozásának, a kultúra gúzsbakötésének terve, miért épp a debreceni lopott milliárdok útját kell figyelni? Valahol pedig el kell kezdeni, és ennek megértetéséhez Debrecenben Jókai Móron és Jókai Annán át vezet az út. Az országtól pedig nem a gázcsapokat, hanem a piszkos euromilliárdok útját kellene elzárni. Megoldás van, de csak tiszta gondolattal.

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró