HÍRHÁTTÉR |
|
Az elhagyottak, és akikből
még lehet valaki
2008-01-05.
A
baloldalnak nevezett oldalon kétféle blokk létezik: A jobboldalnak nevezett oldalon ellenben nem kettő, hanem szinte annyiféle blokk létezik, ahány emberből a jobboldalnak nevezett halmaz áll. Ha a Fidesz szavazótáborát nagyjából egynek nevezzük, akkor az egy jó nagy állampárti és cionista előre törést segítő és garantáló blokk (a politikusok szintjén ez az - hadd nevezzem így: - államgörénylét 100%-os arány, a hívek legtöbbje pedig azt sem tudja, mire szavaz), a többi ún. jobboldali blokkocska pedig kvázi ahány emberből áll, annyi irányba húz, és alapvetően látható, hogy mindenki az ellensége. A Jobbik pl. ellensége a Kurucinfonak és fordítva, és mindezek ellenségei a PPSZ-nek és fordítva stb. Mielőtt azt gondolná bárki, hogy személyre szabom ezeket a szavakat, közlöm: tévedés: mert az egész nem baloldali blokk ilyen. Ugyanakkor megint leírom, hogy valódi rendszert váltani akarók összesen akadnak a magyarságból néhányan. Azok, akik csak mímelik a rendszerváltás igényét, megismerszenek arról, hogy ha bármi konkrét üggyel keresik meg őket - tekintettel a jól tájékozottságukra, és az államhatalom javarészt látens erői felé való örökös hajlongásra és engedelmességre -, úgy tesznek, mintha nem tudnák, miről van szó. Ismeretségeiket letagadják, és gondosan ügyelnek arra, nehogy olyan kijelentéseket tegyenek, amikkel az államhatalmat véletlenül magukra haragíthatnák. Kifelé persze játszák a bátrat és a hőst, a rendszert váltani akarót. Nemcsak az országgyűlési politikusok és a média java, azaz elitje miatt halt meg 1990 óta több ezer ember. Miattuk is. Ők azok, akik félnek, ezért politikai gyilkosságokról nem mondanak el semmit, a titkosszolgálatokról - amelyek számos módszereiről, struktúráiról és gyakorlatáról tudnak - nem mondanak el semmit, és úgy tesznek, mintha nem értenének a témakörhöz. Ők azok, akik miatt - ha rajtuk múlt volna, bátorságukon, hazafiasságukon, hősiességükön - nekem is már régen halottnak kellene lennem. Azonban Istennek Kegyelméből nem a nesze semmi, fogd meg jól szájhősöké ez a bolygó, legyen az bármilyen katasztrofális szellemi-erkölcsi hanyatlás alatt. Vannak a frekventált személyek között véletlen elszólók is, amilyen pl. a Juszt László esetében történt még abban az időben, amikor még csak annyit tudott az egyszerű ember, hogy léteznek titkosszolgálatok, és azt hitték róluk, hogy az valami olyan rejtélyes dolog, ami olyan emberekből áll, akik nagyon titkolóznak, a politikusok és a média nem tudja, hol vannak, hogyan dolgoznak és mit csinálnak, általában senki sem tud róluk szinte semmit, és lehet, hogy nagyon veszélyesek. Azt, hogy ezek a titkosszolgálatok át-, meg áthálózzák a bal- és a jobboldalt, a gazságszolgáltatás szerveit és személyeit, a vállalkozókat, a médiát a televízióktól a Népszabadságon át a hazafiasságot és a rendszerváltás akarását megjátszó Für Lajosig és Bencsik Andrásig bezárólag, nem tudta senki. Ahogyan akkoriban lapítottak, és félrevezették az egész országot, úgy lapítanak most is. Akkoriban, mikor az emberek messze kevesebbet tudtak a világról, mint most, jelentette be pl. Juszt László - elszólván magát -, hogy: "Kupleráj van a titkosszolgálatoknál". Azóta sem kellett megmagyaráznia, miről beszél és honnan a pokolból tudja ezt. Nem kérdezte senki, nem forszírozta senki. Mert mindenki tudta, hogy miről beszél. A jobboldal, a baloldal, a pártok képviselői és a média. A véres szájú álliberálisok, és a hazafi hősöket játszó ún. jobboldaliak. Kéz a kézben hallgattak, egy közös sötét lélekből, miközben nemzetünk valódi java elhullott, hogy ők kényelemben zsírosra kereshessék magukat, és jól élve tobzódhassanak. Mindenki tudta, miről beszél.
Cssst! Titok: a Nagy Babilon, a Föld paráznáinak és utálatosságainak anyja. Nehogy valaki elszólja magát! Ahogy az NBH írja honlapján: "Őrizzük meg titkainkat!" És meghajol Gyurcsány, és kézen fogva őt meghajol Orbán, és meghajolnak mind a nevükben bal- és jobboldali demokraták, mert kell a zaj a szabadságról, kell a zaj a demokráciáról, vannak csip-csup semmilyen ügyek is, mint a cigánykérdés és a vizitdíj, demokráciánk legfőbb veszélyeinek kikiáltva a semmit, de azért mondjuk és tegyük együtt, hogy: "Cssst! Titok! A Nagy Babilon! "Őrizzük meg titkainkat!" Mi meg azt üzenjük nekik: A klotyón, ahol ültök, ott húzzátok le magatokat. Miután leírtam az Interneten, hogy a Magyar Gárda nem rendszerváltó, hanem államgörény, aminek a feje fölött nemcsak elrepült az a moslék vérgőzös NBH-madár, de még csak fészket sem rakott a Gárda fejére, mert mindig is rajta tanyázott, megláttam a Gárda demonstrációján azt a mocskos, moslék és förtelmes NBH-s címermadarat az egyik transzparensükön, alig módosítással az eredeti förtelemhez képest. Láttam a fasizmus jelképét. A tenyészet címerét, a Sátán sötétségének titkait őrző söpredékgarancia madarát. A gyávák, a kicsik, a csak szövegelős álliberálisok, álszocialisták, álmélymagyarok közös, választott madarát, amelyről együttesen hallgatnak, amelynek együttesen szolgálnak a Sátán országában. A rendszer lakájai és rabszolgái. A diktatúra oszlopai és örökös fenntartói. A tehetetlenek, a bűn nehezének bordaroppantó súlya alatt, T. S. Elliot versének szavait idézve: a szalmabélű koponyájú üresek. A szalmával, kóccal kitömött emberek, akiknek száraz szavuk, mikor összesúgnak, halk és nincs értelme semmi sem. A nihilista T. S. Elliot csodálatos szavai ezek az értelmetlenségről, a céltalanságról, a semmiről való üres sutyorgásról, a stratégiai ürességről. Azokról, akik megölték a Földet. Tudnak arról - mindenki a megfelelő mélységig, amíg a katonai és állami titkosszolgálatok összezárnak -, hol élnek, s hogyan hullanak el a legjobbak, ami ellen nem tesznek semmit, hiszen félnek. Gyávák és kicsik. Szürkék és tehetségtelenek. Firkálgatnak, még börtönbe is kerülhet nagy ritkán közülük egy-egy, de szavuk csak annyi, amennyiről a sötétség országában egy MSZP-s vagy egy Fideszes, netán egy MIÉP-es vagy munkáspárti mer szólani. Annál többet, amit a tévé bemond, vagy egy pártszónok kiált az emelvényen, mondani egyik sem mer. Többek persze egy Kiss Péternél, egy Orbán Viktornál, de kisebbek annál, hogy akárcsak ki mernék mondani azokat a kifejezéseket: "politikai gyilkosság", "rák", "infarktus", "titkosszolgálatok", "hangszórók és füldugók", "összegzés". Tudják a világot és hallgatnak róluk. Nekik megvan belőle a kényelmük, megvan Babilonból nekik a juss, nekik jó így, ők jól élnek belőle. Jól élnek a Nagy Szajhából. Jó a vér, amit ad, jó inni, s közben cigányozni, románozni, vizitdíjazni, a gyilkosokat tolvajoknak, a gyávákat hazafiaknak nevezni. Megőrzik a sötétség titkait, és vakságra kárhoztatják a világot, követőiket, híveiket ők, a gerinctelenek, a jellemtelenek, miközben közülük még keresztyénnek is képzelik magukat sokan. Mert kell a vakság és kell a pénz. Kell az álhősiesség üres csillogása, a bénult erő továbbadása, ahol az ember csak egyhelyben áll, és úgy átkozódik, de semmi értelme és semmi bölcsessége ahhoz, hogy a lényeges dolgok közül bármihez nyúljon. Azon árulók, akik még a rendszerváltás akarását is csak politizálják, mert gyávák, tehetségtelenek, szájhősök, igénytelenek, gerinctelenek és jellemtelenek. Ezekre az emberekre valójában egy döglött macskát sem lehet rájuk bízni. Olyanok, mint a Bibliai Példázatban Isten Beszédében Egyiptom ereje: aki rájuk akar támaszkodni, átszúrja annak kezét. Csúfságára és gyalázatára válik annak, aki rájuk támaszkodik, aki segítségért hozzájuk fordul. Lesz annak a bizalma csalódás, jövője vereség, veszteség és a vakok végzete. De mi tudjuk, hogy e világ sírján is teremnek isteni gyümölcsök. És teszünk róla, hogy akik vagyunk, majdan legyünk. Nem ők számítanak, a hátrahagyottak, hanem azok, akik előttünk vannak. Akikből még lehet valaki.
Molnár F. Árpád
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |