HÍRHÁTTÉR |
|
Levél Ildikótól
2007-12-12. A sok papír közül egy régi kép esett elém s ráismertem a feladóra: Ildikóra. Kicsi, bogárszemű, élénk tekintetű harmadikos tanulómra. Emlékeztem könnyes, esdeklő arcára, amint bátorítást várva kapaszkodott az anyjába és könyörögve kérte, hogy vigye el innen. Vigye messzire! Ma is mélyeket lélegzem, ha arra a jelenetre emlékezem. Súlyosan megalázták a többiek. Julika hajában sertéket talált a védőnő és elsőként Ildikót hívatta magához vizsgálatra. A kislány engedelmesen tűrte a vizsgálódást. Aztán meg is találták a baj okozóját, egy mosdatlan, ápolatlan fiú személyében. Ettől függetlenül az osztályban az a hír járta, hogy a tetvek terjesztője a kis roma. Ildikó, amikor ráébredt az elhúzódások okára, teljesen összeomlott. Róla gondolnak ilyent? Az ő fényes hajában, ha bogarak lennének, meghalna szégyenében! Az ő anyukája minden este ott állt mellette, amíg a fogát mosta, ruháját cserélte. Kicsi szíve óriásit csalódott az emberekben. A gyerekekben! Csak amíg adott, addig volt jó, de nem tudta megvenni egyikük szeretetét, barátságát sem. A bőre színe akadály lett! Az ő haja, ruhája tiszta, mint a lelke, ami most összetört végleg. Már a harmadik iskolából kívánkozott el. Sírva kapaszkodott az édesanyjába és esdekelve kérte, vigye el innen! Vigye el ebből az országból egy olyan hazába, ahol ő is olyan, mint a többi kisgyerek. Ahol a bűn eredendően nem tőle ered, ahol nem mutogatnak rá gúnyosan a többiek! Szinte belebetegedtem ebbe a kis újkori Nyilas Misibe és most tizenöt év elteltével is könnybe lábadt a szemem! Ám most gyönyörű nő képét vettem a kezembe, aki csupa boldogságról ír nekem. Nemrég fejezte be a képzőművészeti egyetemet, a kiállításairól is küldött képeket és édesanyjáról, aki kicsit testesebb, de ma is szép asszony. A képei a régmúltban gyökereznek. Alföldi gulya oltja szomját a gémeskútnál, bárányok legelnek a délibábnál. India szép és megbecsült otthona, de a haza, az valahol itt maradt a Kárpátok alatt.....
|
(Molnár F. Árpád honlapja) |