Van egy álmom

Rejtélyes(nek már nem mondható) együtthatók: Szalainé Szilágyi Eleonóra százmilliomos BKV-családtag, MSZP-Fidesz-nyertes (Molnár F. Árpád)

Mindenkinek van egy álma, az enyém a BKV. Szeretnék csatlakozni a BKV Zrt csapatához. Tudod, a BKV-nál ma már nem munkásfelvételt hirdetnek. Azok a csúnya idők már elmúltak. Ma már egy nagy csapat, egy nagy család tagja lehetsz, ha jelentkezel. A BKV honlapján magad is elolvashatod, hogy mostanság keresnek humánpolitikai igazgató csapattársat és buszvezető csapattársat. Ez utóbbiból, gondolom, többet is.  Aki nap, mint nap utazik a BKV pontos, tiszta, európai szintű járatain, nyilván irigykedve nézi a sok csapattársat, és csak arra vágyik, hogy egyszer majd ő is csapattárs lehessen, humánpolitikai igazgató, buszvezető, vagy netán jegyellenőr. Hát nem gyönyörű a metró kijáratánál állva belekötni a sok civilbe, akik az ide-oda utazgatásukkal csak hiányt okoznak a Vállalatnak, s Csapatnak? Mivel mindannyian a piacról élünk, a biztonság kedvéért megnéztem, hogy mit kínál a BKV menedzsmentje a leendő társaknak. Buszvezető csapattársnak „gyakorlati idő alapján megállapított jövedelmet”, humánpolitikai igazgató csapattársnak „versenyképes jövedelmet”. Ez már valami, bár nem értem, hogy a buszvezetőnek miért nem lehet szintén versenyképes a jövedelme? Igaz, hogy a buszvezető bérletet is kap, meg munkásszállást, sőt sportolási lehetőséget, a szegény leendő humánpolitikai igazgatónak meg be kell érnie „béren kívüli juttatásokkal”. Ráadásul még bérletet sem kap, pedig egy körúti villamos közösségi együttléte össze sem hasonlítható egy fekete Audi magányával. Fújj! Aztán egy szó nem sok, de annyi sincs a végkielégítésekről. Azt már tudjuk, hogy a korábbi humánpolitikai igazgatónál az is „versenyképes” volt, de vajon mennyit kap egy buszvezető. Ha én lennék a főnök, a fizetések rendezését alulról kezdeném. 100 ezernél senki sem kereshetne kevesebbet, még a takarítónő sem, és senki sem kereshetne egy milliónál többet, még maga a fő-főigazgató sem. A korrupt, szemét „csapattársakat” pedig nagyívben vágnám ki. 
 

Megnyugodtam. Megnyugodtam? 

Megnyugodtam, olvasva a lapokat. Attól féltem, hogy szegény Szili Katalinnak ezentúl BKV-villamossal kell járnia.  Iszonyú perspektíva. Igaz, ismertem egy államfőt Jugoszláviában, Dobrica Csoszicsot, aki úgy távozott az elnöki mandátuma lejártával, ahogyan jött: busszal.  Na, persze, ő „csak” egy író volt, „csak” a „szerb Tolsztoj”. Na, de ne aggódjunk! Katalin asszonynak nem kell felülnie a 2-es villamosra. Hála nagyszerű törvényeinknek 2017-ig lesz állami autója és sofőrje is. Az is állami. Meg titkársága is lesz, meg mindene lesz. Persze, nem csak neki, másnak is. Én nem adnék se autót, se sofőrt, se semmit. Kaptak eleget addig, amíg főnökök voltak. Persze, lehet, hogy tévedek. Adjunk meg nekik mindent, főleg a „távolságot, mint üveggolyót”, csak menjenek már!
 

Tényleg ezt akarjuk?

Rejtélyes(nek már nem mondható) együtthatók: Akkor Yoav Blum kaszinója sem kell! (Molnár F. Árpád)

A King’s City ügyében most már beljebb vagyunk. Tudod ez az a kis biznisz, amely keretében egy nagy-nagy szórakoztató központot akarnak felépíteni a Velencei-tó partjára. Az ilyennél az a lényeg, hogy minél olcsóbb legyen és minél több pénzt hozzon. Eddig ezt sikerült is elérni, hiszen a befektetők, nevezetesen Yoav Blum úr, aki teljesen véletlenül izraeli-magyar kettős állampolgár, olcsón jutott hozzá a tó partján lévő földekhez. Ez csak úgy ment, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány kiemelt állami beruházásként kezelte, és innen kezdve nem kellett a hatóságoknál kilincselni, sorba állni, minden ment magától. Sőt, Gyurcsány idején módosították a szerencsejáték törvényt, lehetővé téve, hogy „az ország területén egyszerre hét amerikai típusú játékkaszinó működhessen, és egy-egy régióban egész kaszinóváros is kialakítható legyen." A szépen alakuló ügy azonban, úgy tűnik, más érdekcsoportoknak szúrja a szemét, ezért beleköptek a levesbe. Az alkuval szemben az ügyészség is, az Állami Számvevőszék is bejelentett kifogásokat. Kipattant az is, amiről eddig nem beszéltek, mivel Magyarországon nem volt, nincs és nem is lehet antiszemitizmus. A vállalkozás mögött egészen véletlenül a 66 éves Ronald S. Lauder úr, hivatalos életrajza szerint „nemzetközi emberbarát, beruházó, műgyűjtő és közalkalmazott” áll. A név nem véletlenül ismerős. Lauder úr milliárdos, az Estéé Lauder kozmetikai birodalom alapítójának gyermeke, manapság a Zsidó Világkongresszus elnöke. A szervezet, mint tudjuk, „gondoskodik a zsidók és zsidó közösségek jogairól és biztonságáról az egész világon; a zsidó közösségekkel együttműködve és nevükben lobbizik a kormányzati, kormányközi és egyéb nemzetközi szervezeteknél a zsidó népet érintő kérdésekben; és együttműködik minden néppel a béke, szabadság és igazság egyetemes eszméinek alapján.” Yoav Blum úr nyilatkozott, hogy az ügy mögött tekintélyes nemzetközi üzletemberek állnak, akik „nem adnák nevüket telekspekulációkhoz”, és a kaszinóváros fel fog épülni. Tényleg ezt akarjuk?

Thürmer Gyula