Figler Csaba:
Kérdés

El nem dönti mérés,
ha az a kérdés:
a pohár félig van tele,
vagy hiányzik a fele?

A válasz éppen olyan,
mint az időfolyam.
Sőt, ha benne e halmaz,
a megértésre felhatalmaz:
Így a kérdés már
azzá változott,
hogy milyen volt
az előző
és milyen lesz
a következő állapot.

A választ így éppen,
két állapot között,
a jelenben tetten értem.

Mert ha előzőleg
üres volt, s még
csak ez után lesz tele,
akkor most éppen: a fele!
Vagy ha tele volt előzőleg,
s ezután lesz üres az üveg,
úgy hiányzik az a tele rész,
ami most töltetlen üreg.

Figler Csaba:
Teher

Nehéz minden ember terhe!
S a tudat még rájön erre,
hogy az átlag ember azt belátja,
mindenkinek legnehezebb a sajátja!

Ha maga a tudat az igazi teher,
még szellemfényként fölemel,
de vad vágyként: buja gyom,
roppant súlyával összenyom!

Figler Csaba:
Mikor eljött a gonosz

Mikor eljött a gonosz, s kitépte részét,
nem talált rám semmi részvét.
Sem rokon, sem barát
mellettem nem állt!
Így vágytam a halált!

Mikor eljött a gonosz, megfagyott
hitem, erőm és a jövőm elhagyott.
Szétfoszlott a remény,
nem védett erény, csak a
kín volt az enyém!

Lehullt vértem, mint könnyű palást.
Csupaszon vártam a csapást.
Az idő semmivé vált,
a bing-bang félúton megállt,
mikor eltalált!

Figler Csaba:
Egy ismert út emlékére

Mikor megszületett
„egy párszor...”
de nem lett ám egy
jámbor pásztor...
csak egye inkább
emberek között a „ritkább”
Lázongó élte
sem emelte élre
..........................
Megfázott lélek,
köhögő,
önsorsán kesergő
értágult léghörgő
..........................
És hozzá jött
lázbeteg
szóözön rengeteg.
És némi villódzó
önrontó
hírmondó
rímrondó.
És valami ködös,
fellengzőn önös
gyilkos elmebaj,
de jaj!
Nyirkos őszben el ne halj!
Még ne........ jaj !
De hopp... s már sebaj...

Figler Csaba:
Csöppnyi lét

Lám, előttem
ez a parányi élet,
alig látszik,
s rajtam áll,
hogy meddig élhet,
meddig mászik.
Számára én vagyok
az oltalom,
a mindenség,
vagy ha akarom,
én vagyok a vég!
De Óh, micsoda
nagyszerű arány,
a végtelen Létezőnek én
vagyok a parány!

Figler Csaba:
Paraszt Sors,
Magyar Sors,

Mielőtt kiméne a paraszt a rétre,
sültös sapkát nyom a fejébe.
Sóhajt egy nagyot:
ez a liberális frázis
becs' dolgában foltot hagyott.
Elvitte pörge kalapunk.
Élhetésre se erszényünk
se piacos alapunk.
Ej, mily szégyenletes
ez a csorba,
mint koldusok, pályázatért
állunk sorba.
Közbe a rablótőke
belenyom a koporsóba.
Ej, parasztok, parasztok,
magyaroknak hírnökei
ti vagytok, ti vagytok:
utoljára kik még állnak,
mutassátok hát meg a világnak,
hogy bármily szegény,
még a magyar talpán legény.
Ez a Magyar Titok,
hogy sem ruszki macsalnyikok,
sem a szpáhik, sem a bégek,
sem a kánok,
sem pókhasú bankárok
nem vethetnek véget
jövőképes életének!

HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA
A világot irányító Echelon-Rendszerek magyarul első és kizárólagos leleplezője
http://hirhatter.com
Tel.: 30/919-6386 ; 76/320-450
Elérhetőség: 6000 Kecskemét, Reptéri út 15/b., fsz.2.