HÍRHÁTTÉR |
|
2008-10-29.
Találós kérdés Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor további
mélybevésésére: Az egyik képen a "Szociális"-nak nevezett ún.
"Munkaügyi Minisztérium" államvédelmi és emberijog-ellenes
pártszemét bűnszervezete közpénzünkön fenntartott talpnyaló embere,
a másik Jozef Roháč, Vladimír Mečiar miniszterelnök házi és
nemzetközi állami bérgyilkosa. Mit gondol, melyikük Roháč?
Segítségképpen közöljük, hogy a kitartott antiszociális ember a
romaweb főszerkesztője. Ön melyiküknek adna hosszabb
fegyházbüntetést? A média szerint elfogták az 1998-ban Budapesten, az
Aranykéz utcában végrehajtott, több halálos áldozatot követelő,
addig példátlan robbantásos merénylet egyik elkövetőjét, Jozef
Roháčot, akinek ügyei
és vonzáskörzete után sokat nyomoztam annak idején nem csak
Magyarországon, de - a szlovákok nagy izgatottságára - külföldön is.
Az időben ez nagy dolog volt - most sem lenne csekély -, ugyanis
ezzel mind a szlovákok, mind a magyarok, mind az oroszok haragját és
elszánt, gyűlölő üldözését pillanatok alatt kiváltottam. Jan Roháč
elfogásáról az első gondolata sokaknak az - akik nem a
médiából tanultak maffiológiát és állami szervezett bűnözést -, hogy
nem-e lehet, hogy ez az ember nem
Roháč. Mint tudjuk,
egy bűnpert akármilyen módon meg lehet szervezni; de ezekről most -
a terjedelem miatt - nem beszélünk, hanem tételezzük fel, hogy
Roháč tényleg az
eredeti, és úgy folytassuk: Hogy Roháč
életben maradhatott, ellent mond a fizika törvényeinek, ugyanis
szinte kizárt, hogy egy ilyen kaliberű állami bérgyilkos 10 éven keresztül
bujkálhasson úgy, hogy állami utasításra sem sósavban fel nem
oldják, sem befalazásra nem kerül, de még erdőben sem ássák el,
jeltelen sírba temetve. A "bujkálás" szót képletesen értem, mivel
természetes, hogy egy Roháč sehogyan máshogyan nem tud "elrejtőzni",
csak úgy, hogy gyakorlatilag az egész bolygó titkosszolgálatai
tudnak róla, s mivel a vezető titkosszolgálatok nemzetközi,
globalista "paktumok" szerint fedezik, ezért senki nem buktatja meg.
E pillanatban csak kapiskálni lehet egy-két okot, miért is
maradhatott Roháč életben, ha ez a
Roháč tényleg az a
Roháč, amit egyébként
sehogyan nem fogunk tudni ellenőrizni, mondjanak és hadováljanak
akármit a nemzetközi, csak nevükben bűnüldöző szervek. Lássuk hanyag gyorsasággal azt - mivel rendkívül
bőséges a témakör -, hogy milyen eredményekre jutottam annak idején
Roháč és vonzáskörzete nyomozása kapcsán. Kétségtelen, hogy Jan
Roháč legközelebbi
családját illetően a szlovák nacionalizmus és újkori szlovák
maffializmus atyjának, Vladimír Mečiar miniszterelnöknek és Mečiar
barátjának, a később Szlovákiából a globalista bűnszervezetek
védelmében menekülni kénytelen Ivan Lexa titkosszolgálati főnök
embere volt. Ivan Lexa - sokszoros gyilkosként - a szlovák
titkosszolgálat, az SIS legfelsőbb vezetője volt, Mečiar bizalmasa,
aki Mečiarral és az oroszokkal (értsd: a KGB-vel) számos
Nyugat-Európában és Magyarországon végrehajtott állami
titkosszolgálati bűntett szervezője volt. Jozef Roháč közvetlenül
Mečiar elnök állami bérgyilkosaként ténykedett, "távolabbról" pedig
annak a KGB-nek (FSZB-nek) a bérgyilkosaként, amely abban az időben
egész Szlovákiát irányította. Mečiar és Lexa egyébként egyaránt és
abszolúte tetten érhetően Moszkva beosztottja volt, ahogyan a
jelenleg Jan Slota vezette nacionalista párt, az SNS és annak
gyakorlatilag teljes politikusi állománya is. Minthogy Mečiar és
Lexa beosztotti viszonyban volt a Putyin által Moszkvában nemrégiben
letartóztatásba helyezett Szemjon Mogiljeviccsel (Szeva bácsival),
aki Magyarország egyik legfőbb (egyébként főleg Moszados és FSZB-s)
keresztapája volt, és Mogiljevics vezetőivel, okkal feltételezhető,
hogy Jozef Roháč tervezett megbuktatása - amit a média nem
véletlenül nevez véletlennek, mert a média mindig hazudik -
közvetlen összefüggésben lehet Vlagyimir Putyin konkrétan
célirányos, ebbéli döntésével. Ugyanis azt mindenki tudja, aki mást
mond, az pedig hazudik, hogy egy Roháč éppen úgy soha nem tud
elbújni ezen a Föld bolygón, ahogyan a mostanában elfogott Radovan
Karadzic sem rejtőzött el az állam elől soha, és ahogyan a szerb
háborús bűnös vezetők között a mai napig Szerbiában és másutt "nem
talált" vezéralakok valójában az Egyesült Államok katonai
szakértőiként és egyéb posztokban tevékenykednek. Mečiar miniszterelnök volt az, aki Ivan Lexa
titkosszolgálati főnök barátjával szervezte meg és hajtotta végre az
egykori szlovák köztársasági elnök, Michal Kovác fiának elrablását
és német ajkú földre csempészését, hogy ott az ifjú Kovac kétes
bűnügyei címén átjátszhassák a helyi hatóságoknak. Az akció -
mondanom sem kell - a fél világ szerető-óvó figyelme mellett
zajlott, ahogyan az ilyen nagyszabású állami terrorista akciók
szoktak történni, kvázi egytől egyig. Tehát hétköznapi, az
átlagember számára naponkénti láthatatlan háború globalizációs
állami bűnözéséről beszélünk. Ugyancsak Vladimír Mečiar volt az, aki elrendelte és
Ivan Lexával, az SIS legfelsőbb kémfőnökével végrehajtatta a Kovac ügyben
nyomozást folytató, igen népszerűvé lett Robert Remiás ügynök
halálát eredményező robbantásos merényletet. Az ügybe egy Oscar Fegyveres nevű ügynök
is belekeveredett, akire utóbb Mečiar szintén bérgyilkosokat
küldött, mégpedig külföldre, de az a merénylet nem jött össze. A budapesti Aranykéz utcában felrobbantott Boross
Tamás - akinek megölése (az áldozatok száma miatt) egészen Mórig a
rekordnak számított a magyar kriminalisztika hivatalos történelmében
- a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) egyik legfelsőbb
vezetőjének, az újkori magyar történelem egyik legnagyobb
tényfeltárójának számított, mára e téren is lerobbant Sándor
Istvánnak (Papa) barátja volt, aki nagyban elősegítette azt a
Boross-féle, az NBH-nál tett tanúvallomást, melyhez Boross Tamás
meggyilkolásának indokát fűzték. Boross Tamásnak - aki után solymári
házától kezdve egykori embereiig és barátaiig bezárólag mindenfelé
nyomoztam - az NBH-nál videóra vett és államtitokká nyilvánított
vallomását, melyben a szokásos, személyes igények szerinti
kavarásokkal tárta fel az olajbűnözés magyar és nemzetközi szálainak
egy jelentős részét, számos politikust és hivatásos gengsztert
megnevezve, tehát ezt a felvételt - központi utasításra -
kicsempészték és elkezdték másolni a közélet színe-java számára.
Tasnádi Péter videóarchívumába éppen úgy bekerült, mint Korda György
és megannyi milliomos gyűjteményébe. (Itt megjegyzem - a közelmúlt
több botránya kapcsán -, hogy pl. az NNI-ből sem lehet soha úgy
államtitokká nyilvánított anyagokat kicsempészni, hogy azt ne
rögzítenék közben minimum a titkosszolgálatok rejtett kamerái.
Ugyanakkor le kell szögezni, hogy ritkán nem hasznos ezeknek a
politikusi bűnszervezeteket védelmezni és elrejteni hivatott
államtitoknak a kicsempészése és kézről kézre másolása, valamint a
nyilvánosság előtt történő teregetése. Aki ilyeneket tesz, nem
büntetést, hanem jutalmat érdemel.) Boross Tamás felrobbantását a világ vezető
titkosszolgálatai szervezték meg, és annak végrehajtóit szlovák
állami és alvilági bérgyilkosokra bízták. Az Aranykéz utcában
felrobbantott Polski Fiatot, amely több ember életét kioltotta,
Jozef Hamala vásárolta, a fő szervező (a végrehajtók közül) Vladimír
Mečiar legjelentősebb hírnévre szert tett állami bérgyilkosa, Jozef
Roháč volt. A társaság több állam titkosszolgálatának szoros
gyűrűjében a budapesti Béke Szállóban szállt meg, amelynek
vendéglistáját egyébként is folyamatosan ellenőrizte az NBH
Roháč-csal és Roháč nélkül is. Az aranykéz utcai robbantásos
merényletet követően a pártok nem tudták eltussolni, hogy megvannak
az elkövetők, de olyan pánikban volt mindenki, hogy mi lesz, ha
Roháč-ékat elfogják, hogy átengedték őket a határon, ahol a befogadó
állam már könnyűszerrel el tudta adni az akkori buta lakosságnak,
hogy tekintettel a két ország közötti távolságokra, mivel mintha még
a telefont sem találták volna fel, Roháč-éknak nyomuk veszett. A nyomozást arra a kontraproduktív érdemei és az
alvilággal látványosan egybekelt mivolta miatt a médiamaffia által
sztárrendőrré avanzsált Doszpot Péterre bízták, aki a minden idők
legjelentősebb maffiatanújává a titkosszolgálatok által nevelt
Nógrádi Zsolt olajtanút vezető rendőrként meghallgatta, majd úgy
találta, hogy a töménytelen mennyiségű, a politikusok és az alvilág
jeles személyei által elkövetett bűntettek feltárását illetően
nincsen semmi dolga, hanem jobb azt az ún. "döglött ügyek osztálya"
irtózatosan utolsó bűnöző vezetőjére, Kovács Lajosra bízni, aki mint
mindig, az állami, tömeggyilkos bűnszervezeti bűnözés jól nevelt
ólomkatonájaként A-tól Z-ig mindent eltussolt, majd a sokszoros
gyilkos keresztapa, így nem csodálható módon az Orbán Viktor-éra
belügyminiszterévé kinevezett Pintér Sándorral az élen a Nógrádi
Zsolt öccsét, az Ádámot juttatták börtönbe saját apja
meggyilkolásának hamis vádjával. Nógrádi Ádám ártatlanságáról
valamennyi számot tevő tényfeltáró meg volt és van győződve a mai
napig. Az Ádám elleni Pintér-féle ámokfutás során kínjukban azt
próbálták felhasználni, hogy az amúgy profinak is nevezhető, továbbá
notórius hazudozó Ádám egy alkalommal állítólag azt hazudta
lehallgatott telefonjába, hogy ő volt a tettes. Mi tudjuk, hogy egy
ember számtalan okból mondhat ilyet úgy, hogy valójában azt sem
tudja, hogy egy késnek vagy pisztolynak melyik felén van a
markolata. Doszpoték és Kovács Lajosék Nógrádi Zsolt történelmi
olajtanú vallomása elleni eltussolási manőverei nem voltak hosszú
életűek, mert 2000-ben az általam is személyesen ismert Nógrádi
Zsolt annyi mindent kipakolt az Olajbizottság előtt, amennyit sem
előtte, sem azóta senki. A Nógrádi-fiút Pallagh László akkori FKGP-s
országgyűlési képviselő, Torgyán József miniszter akkori hű embere
juttatta be az Országgyűlésbe. Amikor a "vizsgálódásban" már
mindenki becsődölt, mert minden párt belebukott az olajügyekbe,
Torgyán József volt az utolsó politikus, aki mindaddig talpon
maradva végül is kihátrált Pallagh László mögül. Pallagh Lászlóval - nyomozásaim során - többször
beszéltem, de az akkori titkosszolgálati Pártfegyelem őt is
utolérte. Az első alkalommal készségesen adott felvilágosítást
rendőrgyilkosságok és egyéb ügyek kapcsán, de a megbeszélt személyes
találkozóra, amelyet előzetesen lebeszéltünk, már odaszóltak neki,
hogy a Molnárral szóba ne álljon. Ezért úgy intézte, hogy ne a háza
ajtajában, hanem az utcán, szomszédai előtt találjak rá, ahol kedves
köszönésemre mesterséges botrányt kreálva elkezdett amolyan szaftos
kádári időket idéző stílusban kiabálni, hogy ha utóbb tanúként
beidézik, akkor hazudhassa, hogy ő valójában nem mondott semmit,
sőt, szóba sem állt velem. A titkosszolgálat abban az időben
megszállottan azon volt, hogy minden létező vonalon és minden létező
embertől maximálisan elszigeteljen. Pallaghon is elég volt egyet
lökni, és az első utasításra hasra is esett. Onnantól kezdtem
komolyabban elhinni, hogy a Nógrádi Zsoltot is csak azért vitte be
az Olajbizottság elé, mert tényleg lefizették azzal a 10 millió
Ft-tal. Pallagh fia - akkori (tehát nem mostani, mert ki kezeskedne
évekkel ezelőtti érdemekért) becsületére legyen szólva - cseppet sem
örült apja moslék, kurucinfós és a cigány származású, közpénzünkön
kitartott, csak nevükben cigány jogvédők stílusához hasonló gyáva
leszereplésének, aki (mármint Pallagh) nagyon jól tudta, hogy ki
vagyok, milyen állami, szervezett bűntetteket követtek el ellenem,
és hogy meg akarnak ölni. A most őrizetbe vett Jozef Roháč-ra (és 1998-ra)
visszatérve: Roháč nevéhez kapcsolta mindenki a választási
eredmények befolyásolása érdekében ama külföldi állami
titkosszolgálati megrendelésű robbantásos merényleteket, melyeket
kimondottan az ún. "jobboldal" ellen hajtottak végre és próbáltak
elkövetni. A sikerrel végrehajtott robbantásos merényletek Torgyán
József későbbi kisgazda miniszter, valamint a Fideszes Szájer József
házánál, továbbá a Lendvai utcában található Fidesz-székháznál
lettek kivitelezve. Ugyancsak Roháč nevéhez kapcsolták az 1999-es állami
meggyilkolásáig talán legnagyobb magyar nemzetiségű orosz-izraeli
stb. keresztapa, az NBH-val és annak tisztjeivel szoros
békekapcsolatokat ápoló Seress Zoltán ellen végrehajtott sikertelen
robbantásos merényletkísérletet is, akinek ügyei után nem ritkán nagy
élvezettel nyomozódván ugyancsak számos tanúval találkoztam, és
akinek meggyilkolási ügye akkoriban igen felvillanyozott - magyar
vonalon az NBH-n kívül kiváltképpen az MSZP és az SZDSZ nagy
haragjára, akik szintén felvillanyozással fenyegettek, csak éppen a
Kőrösi Imréék által ma is következetesen szuicid elszántsággal
védett és képviselt gyilkosokra és módszerekre gondolva. A Seress
Zoli autója aljára helyezett mágneses bomba leesett, azt - a
nyomeltüntetés végett - az egyik elkövető felkapta, de a járókelők
azt hitték, hogy lopott valamit, ezért üldözőbe vették. Az illető
egy furgonba ugrott, ahol már várták, úgy lépett meg. A gyilkossági
kísérlet körülményei az 1996-ban lelőtt Prisztás József
meggyilkolásához hasonlítottak, aki az SZDSZ-es belügyminiszter
Kuncze Gábor, valamint az MSZP színeiben miniszterelnök Horn Gyula
stb. társaságába tartozó neves bűnöző volt. Közös klubjuk ama Czégé
Zsuzsa nevével volt fémjelzett, aki több állam titkosszolgálatával
is igen szoros kapcsolatokat ápolt, és természetesen a magyar állam
védelmét is kiváltképpen élvezte.
Molnár F. Árpád
A Hírháttér kapcsolódó
anyagaiból:
2008-10-14.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A Hatalom így is hívta őket:
Az illegálisok -
A beszervezettekről és a
beszervezetteknek
BETILTVA!
- E
filmünk (is) már most elhallgatott történelem 2008-09-29.
-
2008-09-24.
-
A "cigánybűnözésről" értelmesen,
azaz ahogy tilos és üldözendő -
(és) az ún. "cigánybűnözés" népi és
szociológiai vonatkozásaiból
Már
az első óráktól betiltva! 2008-08-05.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Karadić-titkok,
állami hazugságok
-
Amikről valamennyi politikus és
médium hallgat
2008-07-05.
- HÍRHÁTTÉR TV:
Mindenkit megölni -
Mór politikai mészárlása
2008-06-26.
- HÍRHÁTTÉR TV:
Gyilkosoknak szolgáltok
- Rendőrképző és -taposó film
a politikai gyilkosságokról
|
Kapcsolat: azoknezo@citromail.hu |