MENNÉNK
(Apokalipszis ma)
Mennénk a fák felé,
a zöld csendbe,
az avar roppan,
nincs már lepke.
Mókus sincs, amelyik játszik,
az ösvény eltünt a tanyáig.
Moha és gally van
és sok vércse,
a búbos bankát
a kánya széttépte.
Penetráns az illat,
állott. Zászlóul tűztek
ki két gatyát ott.
Nem brummmog a medve,
a farkas fázik telente.
Nemrég leszúrtak három delnőt.
A pajta ég, a homály megnőtt.
Zas Lóránt
-- Almák völgye, 2009. május 24. --
FELLÁZAD
(Szabadkőműveseknek)
Fellázad egyszer
a nem kígyóval keresztezett ember,
a piramis homlokáról
letaszítja a szemet : a TELJESSÉG lángol.
Nem lesz rabszolga nép,
a porba-sújtott felállhat,
a vakoló-kanalak
a kiáradt tenger vizéből elszállnak.
A kis kötények mögül
a pucér vezérek áristomokba kerülnek,
nem lesz kegyelem,
nem lesz alázat többé az isten-ÜKnek.
Ha egyszer Földre jött,
maradjon fenn, és legyen átok
azok számára, akik
mindig maguknak formálták a világot.
Zas Lóránt
-- Victorville, 2009. május 22. --
ÚRISTEN
(Ima elhagyottakért)
Úristen, Te retyezáti,
nehéz lábad előtt megállni.
Kivenni nem szabad fészkéből
a gólyát. Ha eső hull fejünkre,
hogy eresz alá húzódjunk,
szólj ránk ! Ne vess meg,
kérünk, ha hitünkben megingunk !
A rengetegben, gombaszedés
közben nincs út. Nem találunk
csillagot, ami világít.
Beborult eged alatt nyújtsd
ki kezed felénk ! Más hit,
más pára pacskol a hegyekben.
CSIKSOMLYÓ felelet lehet.
Az a sok ember menjen
és fogja körül a tisztást :
Szavad szóljon ! Im, lásd,
hogy ezrével vagyunk itt,
mi, kivetettek ! Te adj
értelmet kettőstornyú
templomodnak és a bereknek!
Nagyisten, székelyek és magyarok
segedelme ! Máriás lobogókat
emelünk. Beengedsz-e mennyedbe ?
Zas Lóránt
-- Victorville, 2009. május 25. -- |
|
VALAMI
(Pásztor Csabának)
Valami megnyugtató álom
vigasztal, hogy megtalálom
a száműzöttek és lenéztek
CSILLAGÚTJÁN azt a képet,
amit kerestem éveken át :
piciny tenyéren égő gyertyát.
Az éltetett, hogy reméljek :
az árulók és félreléptek
soraiból is beszéljek.
Gyertyám pislákol. Viaszából
kő lesz, fehér alabástrom :
sírkövem egy forrongó nyáron.
Zas Lóránt
-- Ezertölgy, 2009.május. 26. --
MEG NE MONDJUK
(Képviselőinknek, az elit védelmében
-- Nádor Istvánt alátámasztva)
"Meg ne mondjuk annak,
akinek fülébe füldogót raktak :
hazudnak a nagyhatalmak.
Ragasszuk le szemét, hogy ne lásson !
Túl kertje végén, a látóhatáron
katonák menetelnek, a parancsuk három :
lőni arra, aki furcsákat kérdez,
elvenni házát, ha földre dőlt és véres,
nem engedni többé az ebédhez !
A sebzett és az éhes állat
falkába nem megy. Inhalálhat
kéngőzt, és vackában kiabálhat !"
Zas Lóránt
-- Almák völgye, 2009. május 16. --
KEGYETLEN valóság :
ÉS FELSZÁLL
És felszáll a köd, száz megatonnás
ez a halál, száz bombája van
a pokolnak. Hol van Dávid király,
hol van Betszeba, hol van az ál-
dozati füst ? Mózes kőtáblára
vésett sorai kopognak. Ó,
Sámuel, ó, Ábrahám, ó, ir-
magja a zivataros napoknak :
a megmetszettek és a tisztán
született halottak.
Zas Lóránt,
-- Holt tenger, 1986. --
A TISZTA ÉG ALATT
(Adorján Andrásnak)
A tiszta ég alatt, a szennyes földön
egy szakállas próféta dörömböl.
Átkozni nem tud, csak ostorozni szájjal,
szívéből intelem és imádság szárnyal.
Kalitkába zárták főtéren őt a vének,
körülötte cigányok zenélnek.
Követ is dobnak rá a srácok,
őr, hogy megvédje, sehol nem áll ott.
Mégis beszél, szeméből patakzik könnye,
a földre csorran, nincs aki feltörölje.
Nem akar kitörni ketrecéből, fáradt,
inkább hirdeti az igét. Láthat
valami mást : a vöröslő égen
Illés kering szikrázó tűz-keréken.
Zas Lóránt
-- Victorville, 2009. május. 20. -- |