HÍRHÁTTÉR |
Csaknem minden nap bővülő tartalommal,
rádiós és filmes anyagokkal! |
Apám levele Bécsből: 194
Tartalom: A Svédországban élő, iráni állampolgárságú Szász Ágnes, aki a történelmi Bocskai családból való, pilóta édesapja 1945-ben írt levelét publikálja (kommentárjaival) arról, hogyan lőtték és bombázták az oroszok Budapestet, és hogyan sikerült repülőgéppel elmenekülniük. (Pirossal Szász Ágnes megjegyzései.)
2010-02-09.
Wien 1945 március 6
Szeretett drága Lilácskám!!
Apámnak a növére, aki haláláig montreáli
lakos volt!! Református!! És sikerült elmenekülnie a férjével
együtt 1944-ben. A férje Z. Lajos is emlitve van a levélben (Laly).
Megpróbálom az otthoni utolsó napjaim leirni ebben a levélben.
Február 17-én irott kedves tábori lapodat megkaptam. Sajnos a
benne jelzett Backo ezredes útján küldött csomagot még a mai
napig nem kaptam meg. 1944 december 2-án futári megbizatással
utba indultam Bp.-re.
Dec 4-én este illetve éjjel érkeztem meg, akkor még a vonatok Vácon át tudtak közlekedni. Ott létemkor érdeklödtem a Bizsuéknál (Apám másik növére, aki Bözsike néven is lesz emlitve a levélben többször!!) felöletek és azt a választ kaptam, hogy ti már Szombathelyre költöztetek, mert a Lalyt is kerestem a Minisztériumban. Èn már akkor a Bözsikééknél nagy csomagolást találtam a Miklóst (Elsöfokú unokatestvérem Bözsike/Bizsuka fia) készitették a Breszlaui útra elö, egyebekben ök is készülödtek és még ott volt, hogy kb dec 8-9 -én már indulnak el Németországba... Mindenkit elöre figyelmeztettem, hogy hagyják el a várost és költözzenek el az ország nyugati részébe ezzel is vettem tölük búcsút, hogy igy cselekszenek. Zsuzsikát (Apám elsö házasságából való lánya) is még figyelmeztettem meg a Loncyt (apám volt felesége) is is, hogy igyekezzenek elmenni, mert a Balatoni dec 7-én történt elöre törésnél úgy Kazi mint Öcsi családostúl az oroszok fogságába került. A Loncy pedig két teherkocsival tovább fuvaroztatott Pesten. Neki a kocsikkal alkalma volt elhagyni a várost.
Èn idöközben dec 10-én vissza jöttem autobuszon Sopronig a
Kereskedelmi Minisztérium autójával, de mi már Tata felé nem
tudtunk menni, mert a páncélosok annyira tönkretették az utat,
hogy kénytelenek voltunk elmenni Komárom felé. Ekkora már Vác
elött állottak felsö Gödnél az oroszok. Józsi bácsiék
(Németh József, Németh lászló iró apja, apám keresztapja!!) igy
akkor valószinüleg fogságba kerültek. Komáromba tudtam meg, hogy
a Németh Laci (Németh László iró apám
elsöfokú unokatestvére, anyai részröl) is elszakadt a
családjától, mert Péteréknél (ifj Németh
Péter, a másik unokatestvére apámnak) Szilason
(Mezöszilas) már orosz fogságba
estek...
Èn idöközben semmi hirt nem tudtam senkitöl.
Dec 16-án Wenche ezredes ùr Regensburgba hivatott és ujabb
megbizatással Bp-re küldött egy örmesterrel és egy honvéddel.
Mivel a vasuti összeköttetés ekkora már egész zavaros volt,
Soprontól 7 szeri német autó váltással (közben Komáromnál 2
-szer alacsony légitámadás miatt kiugráltunk az autoból)
fázva-ázva megérkeztem dec 22-én este 8 órakor Bpestre a Margit
körutra.
Pesten ekkor már teljes elsötétités volt egymásnak mentek az
emberek az utcákon. Olyan érzéssel mentem az utcákon mintha
ismeretlen városban jártam volna. Köröskörül ágyu ropogás még
mondtam magamban hogy kissé vész szaga van a városnak. Az utcák
tele emberekkel talán soha nem láttam annyi embert az utcákon
mint ezekben a napokban,
Mivel sok villamos telitve volt emberekkel gyalog mentem
egészen az Erzsébet hid Pesti hidföjéhez, ekkora már a villamos
megállók igen távol voltak egymástól úgy hogy késö este lett
mire elértem a 26-os villamost. Kimentem Köbányára Konczékhoz
mert azt hittem, hogy Bizsuék elmentek, a Márikáék
(apám huga Sz.Mária, aki mentette a zsidókat a saját
útlevelével, róla irtam) meg messze laktak valahol a
Városmajor felé.
A Konczéktól másnap dec 23-án reggel bejöttem érdeklödni a
küldetésem felöl az anyagraktárnál a Daróczi uton. Délelött még
egyéb ügyeket intéztem el délután érdeködtem Lujzika
(a jövendöbeli édesanyám!!) után
akiröl azt a felvilágositást kaptam, hogy utánam utazott
Wien-be. Délután még beszéltem a Zsuzsikával és szomorúan
láttam, hogy még mindig Pesten van. Ûzentem az anyjának, hogy
azonnal induljanak el.
Karácsonyi ajándékot nem tudtam venni igy pénz adtam
szegénykének. Ki tudja talán soha többet nem látom a kapzsi
bolond anyja vitte a végzetbe...
Zsuzsika olyat emlitett hogy ö látta a Bözsike nénit. 23-án
(1944 dec 23) ki akartam menni Budakeszire a lakásunkba de
mivel délután 3-8-ig a villamosok nem mentek egészen gyalog nem
volt kedvem kiruccanni. A Lujzika öccsével nem tudtam
találkozni sem a két magammal hozott emberemmel, mert ök
részben vonaton és más autókkal jöttek igy a kereskedelmi
Minisztériumban adtunk találkozót.
Késö este kerülvén haza rengeteg páncélos ment az utcán Néha
Pestre belöttek és állandóan jöttek az orosz repülö
gyorskötelékek.. Igy mert Köbánya tüz alatt állott, csak Pesten
kellett maradnom, mert a villamosok sem mentek, az utcákon
pokoli sötét volt. Igy a Ferencz körúton aludtam Lujzika
nagynéniénél. 24-én reggel az elsö utam a Bizsuhoz vezetett. A
legnagyobb meglepödéssel láttam, hogy otthon vannak és sem ök
sem a Manciék (apám Mária nevü huga,
akinek ez is volt a beceneve) nem utaztak el.
Megreggeliztünk és közben azt mondták hogy az elsö alkalommal
elmennek csak a Karácsonyi ünnepeket megvárják. Meg is
beszéltük,hogy 25-én délben Náluk fogok ebédelni, addigra a
Manciékat is értesitik.
Tölük egy ismerös hadnagy menyasszonyának vittem levelet aki nem
volt otthon és megirtam, hogy másnap délben jöjjön a Bizsuékhoz
fel, mert ebéden ott leszek.
Déli 11 óra felé légi riadó ért a Rákóczy úton, felszaladtam
Fircsa Béla bácsihoz aki a Rákoczy ut 13 alatt lakott. Igen
örült szegény öreg, a felesége Annus néni készitett ebédet.
Felhivtam a Minisztériumot a (Kereskedelmit) a portást, hogy a
katonát aki ottan rám vár küldje a Rákóczy ut 13 alá. A katona
el is jött, megebédeltünk.
Ebéd után elbucsuzva tovább mentünk gyalog Budakeszire mert
még a "lógó" volt, igy kb 1/2 3 orára délután kiértünk a
katonával ketten a Szép Ilonához a 44-es végállomására. Ott már
rengeteg szekér és ember állott. Gondolván autót (katonai német
autók jártak arra) úgy sem kapok elmentem a 81-es végállomására.
Alig hogy az erdöbe bemegyek, jönnek futva az emberek, hogy ne
menjek arra, mert 14 orosz páncélos Budakeszin van a patika
elött! Rögtön utánna hoztak 3 német sebesült katonát. Az
oroszok a Szanatóriumokat már tüz alá vették.
Igy visszafordultam velem együtt a rengeteg ember a sok
menekülni akaró, szekér, tüzérség, katonaság is.
Betértem a Mese utcába a Szép Ilonánál a Pethes Gyuriékhoz
(Apám elsöfoku unokatestvére, a mama volt
Németh lány) akiket felszólitottam, hogy igyekezzenek el
menni, de ök kitartottak a maradás mellett. 4 óráig ott maradtam
náluk, közbe jöttek mentek a rohamlövegek, de 1/2 5 órára mire
a Széll Kálmán térre beértem addigra az oroszok elfoglalták a
Jánoshegyi kilátót és aknatüz alá fogták a teret.
Vissza térve betértünk a Csalogány utcába, hogy dr Széll-né a
Wiennai magyar német társaság titkárnöjének nyári ruhát Wien-be
elhozzuk, ekkorra a Csalogány utcába és a Medve utcába
belöttek aknával a Jánoshegyröl az oroszok.
Itt találkoztam az Olchváry Döncivel,
(egy ismeröse apámnak) AKI SZINTÉN REMÉNYTELJESEN
MARADT, FELÜLVE A ZSIDÓ MESÉKNEK, HOGY AZ OROSZOK NEM BÁNTANAK
SENKIT (direkt nagybetüs kiemelés a levélböl)
A Széll-éktöl a ruhával elmentem a honvédemmel a Kereskedelmi
Minisztériumba, hogy megtudjam van-e még Peströl kijárat és
alkalmas autójárat.
A katonámat azonnal elküldtem az örmesterért, hogy a Lánchid
utcában a Rád Àrpád (halálra rugdosták
1949-ben az Andrássy út 60-ban) barátomnál találkozzunk.
Azalatt egy örnagytól megtudtam, hogy az éjjel egy autóindul
(autóbusz) és átvágja magát az orosz vonalak között. Èn is
beneveztem. Ezalatt az orosz repülök állandóan támadták a
Dunapartot és szönyegbombáztak, minden oldalról bömböltek az
ágyuk, tele volt az ég villanásokkal
A karácsonyfa körül álltunk az Àrpádékkal és néha bizony úgy
kaptuk el a légnyomás hatásától, az ablakok kitörtek de senki a
pincébe nem ment le, mert már annyira döngött rengett minden
azt sem tudta az ember honnan kapja az égi adományt.
Közben megjöttek az örmester meg a katonám is, akik gyalog jöttek Köbányáról, mert karácsony éjjel a villamosok nem jártak.
Èjjel 12 órakor megtudtam, hogy az örnagy az autobusszal nem
tudott kijutni és visszafordultak, én Àrpáddal megbeszéltem,
hogy másnap reggel
kimegyek a budaörsi repülötérre és ha van valami repülögép kirepülök Bpeströl (pilóta volt apám). Reggel 8 orakor felkelve kimentünk a reptérre. Még a reptérre menet a tétényi fennsikról, ahol a csendörök állitólag megadták magukat, a budaörsi utra aknával belöttek. Ekkor a köpenyemet egy szilánk átszakitotta, hála Istennek különösebb baj nem történt.
Végre kerülövel kijutottunk a repülötérre, ott akkora már
össztüz alá vették a kifutópályákat.
Itt már akkor robbantottak mindent.
Az oroszok a tétényi fensikon voltak TÖRÖKBÀLINT és a TÖRÖKUGRATÒ között és a reptér felett levö hegyen, SVÀBHEGYEN és NAGYKOVÀCSINÀL és a HÛVÖSVÖLGYNÈL. Zengett minden elöl hátul, itt állottunk ilyen nagy ütközet közepén (a repgépek 3 junkers utasgép és egy Focke Wulf 58 meteor gép) állandóan melegitve a motorokat és készen tartva.
Szerencsém, hogy a parancsnokuk, a Zoli
(apám öccse, szintén pilóta volt) volt pilóta társa a
Gerencsér Feri százados volt akit jól ismertem. Ö beosztotta a 2
emberem 1-1 Junkersba én egy kis rep.hadnaggyal és egy
szerelövel a Focke Wulf meteor gépbe kerültem
Délután 3 órakor az oroszok már a Törökugratónál jöttek elöre,
láttuk az ágyuk toroktüzét.
A mieink az egyik oldalról az oroszok a másik oldalról löttek, mi közöttük lapultunk, úgy jöttek a golyók és a lövedékek, hogy a gépekböl ki és be szaladgáltunk. A nagy tolongásban átlötték a köppenyem jobb zsebén a fület....még csoda, hogy csak azt. Az idö gyalázatosan szép volt. A sok löpor füst ráült a völgyre és igy nem látták amikor elstartoltunk.
Egymástól elbúcsuztunk, az ottmaradók ekkor már futólépésben
hagyták el a repteret a Keserüvizforrások felé.
Elrepültünk alacsonyan a Gellért hegy elött a Duna felett és
ekkor elbúcsuztam attól a szép léha halálraitélt várostól.
Mégegyszer felnéztem az Uri utcába, a 38 számura ahol születtem és hálát adtam a Jó Istennek, hogy szegény jó Anyám (Németh Erzsébet, Németh József testvére, az iró nagynénje, és mellesleg a nagymamám...) ezt nem érte meg.
A föld fölött repültünk egészen Tardos elöttig, ahol egyszer
csak foszforcsikok húztak el a kabinunk mellett, egy orosz
vadász lött bennünket. Persze gyors gép lévén hamar elhúzott
mellettünk és nagy szerencsénk volt, hogy nem talált el
bennünket.
Amikor elöttünk a fordulóját megcsinálta, egy völgybe majd egy másik völgybe kanyarodtunk, közvetlen a fák felett repülve, a végén szerencsére elvesztett szem elöl.
Közvetlen ezután az egyik kis faluból, ahova az oroszok éppen
bevonultak, kaptunk alulról egy olyan alapos tüzet, hogy gyorsan
igyekeztünk elillanni.
Kissé a kalandokon eltévedve nem tudtuk hogy merre járunk, mig a bánhidai-györi magasfeszültségü vezeték oszlopait megismerve, rárepültünk Györre és igy jutottunk el Moson-Szentjánosra, ahol a repülöbajtársak örömmel emeltek ki a gépböl bennünket a szerencsés kijövetel örömére.
(...töredékes szövegrész a papir
elöregedettsége miatt...) Innen Hegyeshalmon át Wienbe
kiutaztam. Ez volt a decemberi (1944) élményem. Azóta is
állandóan utazom (*Wenche generális futárjaként Regensburgból*
ez volt a megbizatása) ugy le fogytam, már hogy csak 64 kg
vagyok.
Annyi vagyok mint a mult (I. VH *betoldás*akkor 19 éves volt, mert 1895-ben született apám) világháborúban voltam. Szóval nagyon sovány!!
Szegény otthon maradottakról többet nem tudok, a Bözsikééket a
reptérröl értesiteni akartam, de sajnos minden vezeték már el
volt vágva, visszamenni nem tudtam, mivel az uton senkit nem
engedtek már se ki se be, csak azokat, akik ENGEDÈLYEL
rendelkeztek
Igy történt, hogy majdnem bennszorultam a körülzárt Pesten.
A legnagyobb aggodalomban vagyok az otthoniak sorsa felöl...
Miklóska iránt érdeklödtem még, nem kaptam választ.
Legközelebbi levelemig szeretettel ölellek és csókollak
benneteket, a kis maradék családunkat a ti régi szeretö
Imrétek Malomfalvi Szász Ágnes kommentárja következik: PS
a neveket ki lehet pontozni, bár akik a levélben szerepelnek már
nem élnek.
Budapest ostroma kicsit máskép néz ki a hiteles levél
alapján...érdemes felfigyelni Arra,hogy szönyegbombázták a Duna
mindkét partját az oroszok, tehát ott nem lehetett a Dunába
lövöldözni embereket. Vascipök???? legenda!!!
Budapest teljesen körül volt zárva az oroszok által
A zsidók terjesztették, hogy nem lesz senkinek bántodása az
oroszok által...Honnan tudták ??
A magyarok meg hittek a zsidó meséknek és maradtak... hogyan
tudtak a zsidók kapcsolatot tartani a magyarokkal és nyugtatni,
meg rábeszélni öket, ha a gettóban voltak és a magyar irtotta
öket ??
Budakeszin a Szanatoriumok a Tüdö és egyéb kórházakat
jelentették.
Az oroszok lötték a KÒRHÀZAKAT!! AKNÀVAL, a benne levö
betegekkel egyetemben.......miközben a zsidók nyugtatták a
magyarokat..!!
Az oroszok elzárták a budakeszi patikánál a Fö Utat, mely az
egyik fö menekülési út Budapeströl, hiszen az Angyal Patika MA
is a Fö utcán van (Budakeszin születtem és laktam sokáig) tehát
arra kimenekülni lehetetlen volt.
Az apám és a katonái 1944 december 22 és 24 között gyalog jártak
át a HIDAKON!! Budapest között, hiszen a Rákóczy út a pesti
oldalon van még ma is, mig Budakeszi és a Lánchid utca meg
Budán.
A Lánchid utca párhuzamos ma is!! a Dunaparttal és az
ablakokból egyenesen a Dunapartra lehet látni........ tehát nem
lehet tévedés aziránt, hogy az oroszok szönyegbombáztak, és a
németek meg a nyilasok nem gyilkoltak embereket a
szönyegbombázások közepette....Arról nem beszélve, hogy voltak
akik menekültek... nem is kevesen az oroszok elöl, be
Budapestre, mert máshova nem tudtak menekülni!!!
Továbbiakban az apám KIREPÛLT az országból mint olvasható a
györi azaz a NYUGAT felé vezetö országutak felett, igy látnia
kellett volna a gyalogló zsidókat, de nem mentek arra,mert az
oroszok már 1944-be elfoglalták ezt a részt is...a zsidók meg
tudták, hogy az oroszok nem fogják bántani az embereket...öket
meg föleg nem.....
A levélböl kiderül, hogy vonatközlekedés sem volt, akkor hogyan
ment az Aranyvonat.....???? meg a bevagonirozott zsidók
kiszállitása 1944-ben, amikor SENKI nem tudott vonatozni......a
levélben olvasható, hogy nem lehetett elhagyni a körül keritett
Budapestet CSAK ENGEDÈLLYEL(oroszok engedélye kellett, mert ök
voltak a györi országutakon)..a telefonvonalak meg el voltak már
vágva..
Apám hivatásos pilóta volt, igy ismerte, az ellenséges gépeket,azonkivül
mint ahogy a levélböl is kiderül, azért jött Pestre, hogy a
Regensburgban levö német páncélos hadtesteknek ennivalót, és
ruhát vigyen ....nem Zyklon B gázt....
A levélben szereplö Németh Laci, Németh László iró, az apám
elsöfokú unokatestvére, ezért is van utalás a levélben Szilasra
azaz Mezöszilasra. (ezt nem kell közölni ez csak tájékoztatás) a
levél eredetijének a fotókópiája meg van itthon nálam (nem
Budapesten!!)
Tisztelettel.
M Sz À
A Háttérhatalom léte és
technológiái, valamint az Emberiség helyzetének megértéséhez a Hírháttér kapcsolódó
alapirodalmából:
HÍRHÁTTÉR
- A babilonisták gyűlölt ellensége
HÍRHÁTTÉR
- Átadja a titkokat 2008-12-26. -
Beszervezésem elő(zmé)nyei
HÍRHÁTTÉR:
A Valóság kapuja 2009-01-15.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A Háttérhatalom Neve: A
Titokzatos Nagy Babilon - A
Jelenések Könyve Elkezdődött HÍRHÁTTÉR
- Ahol a jövő életre kelt 2009-02-02.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
A CIA népirtásokat
pártoló terrorizmusa ellen -
Az Amerikai Nagykövetséggel beszéltünk
HÍRHÁTTÉR
- Háború az Emberiség ellenségeivel szemben! 2009-04-26. -
A HAARP titkos alkalmazási
területeiből, és a világuralom - A világ soha nem publikált
titkaiból 2009-05-14.
-
HÍRHÁTTÉR TV:
Bevezetés a Világ
titkaiba 2009-05-20.
-
Nemzetbiztonsági csúcsbotrányok,
Emberiség elleni terroristák - Kulisszatitkok
Orbán
Viktornak való ajánlás helyett: 2009-05-23. -
A Cégen belülről: Az NBH és a
hajdani Orbán-kormány soha, sehol, senki által nem publikált
titkosszolgálati módszereiből és eszközeiből
HÍRHÁTTÉR
- Rekordokat rekordokra 2009-06-05. - ALAPMŰ!
: 2009-06-21. -
Elmeprogramozás, teljes
kontroll: háttérhatalmi, katonai stb. titkosszolgálati Echelon-áldozatok az egész bolygón HÍRHÁTTÉR
- A legfőbb út a valóságba
2009-08-19. -
|
Kapcsolat: |