HÍRHÁTTÉR
Hírek mögött a valóság
Elhallgatott hírek
BETILTOTT LAP!

Csaknem minden nap bővülő tartalommal, rádiós és filmes anyagokkal!
!ÍRJON ÉS NYISSON TOPIC-OT A HÍRHÁTTÉR ÚJ FÓRUMÁBAN!!
Napi friss! - Rövid hírek és kommentek
HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA - A világot irányító elmeuralmi Echelon-Rendszer világszintű leleplezésén keresztül a Világrendszer "összeomlását" és újraformálását közvetlenül előidéző médium.       *** hirhatter.com ***

Pató Selam: Meddig fokozható Tatárszentgyörgy drámája? (avagy szubjektíven - objektív tényekről)

 

A romagyilkosságok tárgyalás helyszínén, Domján Tibor Világszintű Echelon-Leleplező Fotóján, balra: Náday Gyula, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége (MCDSZ) elnöke. Középen Pató Selam, roma jogvédő újságíró, művész, aktivista. Jobbra Molnár F. Árpád (ELI), a romagyilkosságok állami háttere Legfőbb Leleplezője. (HÍRHÁTTÉR-Kommentár) (Teljes mérethez klikkeljen a képre!) 2011-10-01. Pató Selam (roma jogvédő újságíró, művész, aktivista) PATÓ SELAM: MEDDIG FOKOZHATÓ TATÁRSZENTGYÖRGY DRÁMÁJA? (avagy szubjektíven - objektív tényekről) A világviszonylatban is legalaposabb okkal hírhedtté vált, romák ellen elkövetett magyarországi támadás- és gyilkosságsorozat vitathatatlanul legtragikusabb, tatárszentgyörgyi eseményének egyik tárgyalására került sor ez év szeptember 23.-án, a Pest Megyei Bíróságon. A tanúidézések szerint e napon volt esedékes a gyújtogatással egybekötött hátborzongató kettős gyilkosság áldozatai legközelebbi élő hozzátartozóinak kihallgatása, elsősorban a megölt kisgyermek szintén megölt édesapjának szüleié. A tárgyalóterem már önmagában is sokkoló: arénát idéző tere legalsó szintjén, mely a tárgyalás aktív részének színtere, az 1., 2., 3., és 4. rendű vádlott zár be egy olyan parányi ívet, melynek közepén van kijelölve a meghallgatásra idézett tanú helye, a szó legszorosabb értelmében kézzelfogható közelségben, karnyújtásnyira a feltételezett elkövetőktől. Ide szólítják elsőként Csorba Csabát -, akinek tanúkihallgatása már az első elhangzó mondatoknál jogos döbbenetet támaszt bennem, a bíró agresszivitása kapcsán. A felmenői embertelen lemészárlását túlélő férfi megtörten, talpig feketében lép a megadott helyre; ha meg sem szólalna, is elmondaná helyette arca, mozdulatai, hogy lelke visszafordíthatatlan, örök gyászba borult. Élő áldozat. Méltósággal cipeli családja sorsának poklát -, s talán joggal mondhatom: hogy az egész népét is. A bíró ehhez képest nem tekinti emberi méltóságát -, s átvitt értelemben ismét csak joggal jelenthetem ki: a személytelen támadáson keresztül sértett egész célcsoportét, a roma népét sem! Ám hogy az eseményekhez hű legyek -: a kihallgatás lényegében az egyik kirendelt védő kérdésével veszi kezdetét, hivatkozva egy MBI tulajdonát képező fényképre, mely az index.hu-n került nyilvánosságra. A fotó egy töltényhüvelyt ábrázol az előtérben, a háttérben pedig néhány személyt, köztük a tanút, akihez azon kérdését intézi, hogy kik szerepelnek társaságában a felvételen? Ekkor kerül felelevenítésre azon töltényhüvelyek története, melyekről már az előző tárgyaláson elhangzott, hogy a helyszínelés lezárulását követően, utólagosan kerülhettek a helyszínre, Csorba Csaba fia, a felnőtt áldozat háza sarkához, ugyanis nem olvadt fel körülöttük a hó, és művi beavatkozás nyomai is felismerhetők rajtuk, értő fél által. Miszori László bíró a tanúhoz támadóan intézte kérdését: miért állítja, hogy később lettek odatéve a töltényhüvelyek, és hogy mesterségesen, szikével lettek manipulálva? Csorba Csaba világosan érthető, logikus és összefüggő magyarázatot adott, melyben elmondta azt is, hogy a mag leválása részéről nem látta, hogy ki lenne rojtolódva -, ám mivel a rossz minőségű fekete-fehér nyomtatványon szemüveg nélkül nem tudta a mutatott kép minden alakját beazonosítani, a bíró e szavakkal alázta meg és gúnyolta ki: hogy láthatott volna bármi is, ha annyira sem képes, hogy a rokonait felismerje? Csorba Csaba tiszteletre méltó emberi tartással indokolta a jelen körülményt rövidlátásával, s miután elmondta, hogy a töltényhüvelyekkel korábban nem találkozott, viszont több személyt is látott ott, ahol később találták azokat -, a bíró – mintha magától értetődően jogosan tenné -: ráordított a túlélő áldozatra, azt kiabálva: megalapozatlanul vádaskodik! Ezt követően arról igyekezett radikális stílusban meggyőzni a tanút, hogy az általa megjelölt időpont, (még világított a hold s már kelt fel a nap) melyben a bizonyítékokat találta, nem feleltethető meg az aznapi 6 óra 38 perces napkeltének, s a meteorológiai szolgálat jelentése szerinti felhős ég, havazós idő is a vallomása hitele ellen szól. Rövid kitérő mellett, melyben elhangzott, hogy a kettős gyilkosságot követő helyszínelés 3 óra 10 perctől pontosan 6 óráig tartott, mely idő alatt a rendőrök végig a helyszínen voltak -, Miszori László minősíthetetlen mértékben megalázta és további meghallgatás nélkül formálisan kiüldözte a tárgyalóteremből a tanút, mintha nem a brutális rasszista gyilkosságsorozat áldozatai -, hanem elkövetői sorába tartozna. A jelenet minden ép gondolkodású embert arról győzött volna meg, hogy a tanú vallomása olyan érdekeket sért, melyek védelmében szerepe, és az ügyben betöltött pozíciója átértelmezésre került. A konfliktushelyzet hangsúlya áldozatok és elkövetők közül átkerült tanú kontra hatóság hitelességének szembesítésére, mely eredménytelenség híján nem volt mással oldható, mint Csorba Csaba leminősítésével, becsmérlésével, s ezen manipuláció révén kihallgathatatlan státuszba való taszításával.   A fotón, középen Csorba Csabáné, az állam által védett tatárszentgyörgyi kettős emberölés egyik túlélője. Az ő fiát, Csorba Róbertet és unokáját, az 5 éves Robikát gyilkolták meg. Háttal a férje, Csorba Csaba. A fotó jobb oldalán Molnár F. Árpád (ELI), a 2011 áprilisában kezdődött állami cigánygyilkossági tárgyalások legaktívabb résztvevője, akit a romagyilkosságok állami háttere leleplezései miatt az MSZP, azóta minden rekordot megdöntve Orbán Viktor, Pintér Sándor és bandája évek óta életveszélyes fenyegetésekkel, házkutatásokkal, börtönnel, kórházzal, gyilkossággal fenyeget. A romagyilkosságokról begyűjtött bizonyítékokat két házkutatással elkobozták, sok ezer feljelentésben mindenkit ártatlannak mondtak ki, és olyan is megesett, hogy a média 100%-os eltitkolása (titkosszolgálati kifejezéssel "D-Notice") mellett a tárgyalásokról hurcolta el az orbáni tolnai utcai politikai rendőrség azzal, ki kell vizsgáltatni a feljelentett állami orvosmaffiával, hogy a Molnár nem létező fasizmusa mellett egyáltalán képes-e bármiféle önálló életvezetésre az egyébként legnépszerűbb roma jogvédő és média-alapító főszerkesztő project főkoordinátor. (Klikk a kordokumentumfilmre!) Ahogy a rögzített kordokumentumfilmben látható, a rendőrség és ügyészség szintjén "vizsgáló" bizottság egyik embere eztán az utcán megtámadja a helyszínen tudósító Molnár F. Árpád Filmrendezőt és Roma Jogvédőt. A feljelentések tömegeit a kézbesített Orbán Viktor, Polt Péter legfőbb ügyész, Budapest összes rendőrkapitányságától és az összes magyar titkosszolgálattól kezdve Fürcht Pál (a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezető-helyettes ügyésze) és Ihász Sándor () állami vérügyészig bezárólag mindenki iszonyatos nagy és azonnal előzetes letartóztatásaik FELTÉTLENSÉGÉT(!) bizonyító bűncselekmények keretében eltussolta! Ihász Sándor és Belovics Ervin fasiszta vérügyészek embere volt az a Varga Gergely vérügyész is, aki azóta letartóztatásra került, és akinek bukását Előre Beharangozta a Próféta HÍRHÁTTÉR, többek között már e Filmünk címével is!: Az ügyészmaffia vérügyésze, Varga Gergely bukására - Angel Mendoza 2006-os perui áldozat a Belovics Ervin legfőbb ügyész-helyettes és bandája gengszteréről (KLIKK!). Fürcht Pál és Ihász Sándor letartóztatása is természetesen a miniszterelnök feje terhére húzódhat, hiszen annyi ellenük egy rögtönítélő bíróság számára is áradó bizonyíték, amit csak a levadászandó orbáni állami bűnszervezet volt képes ekkora világtörténelmi önpusztítás árán kitartani, mint kötéllel a nyakán A Szakadék fölött lógó ostoba miniszterelnököt, Orbán Viktort. Visszatérve: a romagyilkosság-sorozat egésze, a kezdetektől ilyen állambűnözői ámokfutások keretében került végrehajtásra, amelyben a valódi koronatanú a gyilkosságsorozat során nagyon hamar a Molnár F. Árpád lett, aki a kezdetektől ostromolta Orbán Viktort a bizonyítékokkal, és aki amint kormányra került, azonnal mindenki túltevő öngyilkos gyűlöletvágtába kezdett! Orbán világra szóló bűnügyi vesszőfutását és gigászi bukása Előre Bejelentésre került. A nyomorult sorozatgyilkos miniszterelnök azóta csak az előre Kijelentett programot hajtja végre. Mivel ennyi szuicid és tébolyult bűncselekményt senki, aki normális, nem követhet el, sokan Orbánnak eme egyetlen ügyéből is azonnal levonják a következtetést: a miniszterelnök elmebeteg. (HÍRHÁTTÉR-Kommentár; Fotó: Domján Tibor) (Teljes mérethez klikkeljen a képre!) Mivel cikkem nem jegyzőkönyv, sokkal inkább dokumentációs értékű észrevételek sorozata -, nem fogok kitérni benne Jakab Renáta tanú megkérdezéseinek sokszori közjátékaira, ellentmondásos kimenetelű szembesítéseire. Összegzésemben a tanúk által egybehangzóan felmutatott tények komplex bemutatására törekszem, valamint a bírói reakciók rögzítésére. Nevezetesen pl. arra, hogy a következő tanú, a megölt kisfiú szintén megölt édesapjának anyja: Csorba Csabáné kihallgatása is figyelemreméltó felvezetéssel indult. A gyermekét és unokáját brutális körülmények közt elvesztő asszony, miután a bíró megkérdezte lánykori nevét, tisztelettudóan így felelt: Gáspár Erzsébet a lánykori nevem. Ekkor Miszori László egyből rákiáltott: „Csak a kérdésemre válaszoljon! Képes ezt megérteni?” Ez a hangnem pedig, alkalmanként szélsőségesen és drasztikusan felfokozódva, végigvonult azon a nagyjából 5 órán, melyen keresztül ez a szinte felfoghatatlan drámát végigélt asszony az ítészekkel szemben állt, háta mögött fél méterre a vádlottakkal... Gondolkodtam, kedves olvasók -, s gondolkodom azóta is: emberi méltóságról, hatalmi túlkapásról -, mely lezajlott a szemem előtt. Gondolkodom arról, hogy sztereotip bírói magatartás-e vajon az áldozattal olyan modorban tárgyalni, mintha elkövető lenne -, gondolkodom – tehát vagyok: mondaná Descartes -, hogy ha a vádlottak padján ülnek roma származásúak, és az áldozat-tanúk helyén nem cigányok -, akkor is ugyanígy történik-e mindez? Mondom, csupán gondolkodom -, jobb esetben Önökkel közösen, talán fölösleges dolgokról: mintha azt feszegetném: kelhetne-e esetleg nyugaton a nap, vagy folyhatna-e fordítva némely folyó? Nem több ez, mint filozófiai játék -, ki ítélhetné másképp? Közben felvázolom az események képsorát, melyet Csorba Csabáné vallomása kirajzolt előttem... A felnőtt áldozat, Csorba Róbert este 10 óra körül távozott a tanúk házából, az övéktől kb. 20 méterre lévő saját házába. Kevéssel éjfél után Erzsébet három lövésre ébredt, mellyel kapcsolatban a bíró durván visszautasította annak lehetőségét, hogy a tanú képes lett volna felismerni a lövések hangját, és ragaszkodott ahhoz, hogy pusztán zajra ébredhetett, amit nem tudhatott lövésekként beazonosítani. Szó szerint azt is kérdezte Miszori László: miért ragaszkodik ahhoz, hogy a lövés éppen három volt? Erzsébet ekkor felrázta a férjét, és felpattanva látta, hogy fiuk háza bár még nem teljesen, de a tető és a falak között ég. Jelentős időt vett igénybe a tárgyaláson annak megállapítása, hogy elsőként a rövidebb házfal kezdett égni, ugyanis a bíró úgy próbálta beállítani a tanú kijelentéseit, mint ha azok értelmetlenek, összefüggéstelenek, ellentmondóak és zavarosak lennének -, összegezve: mintha a tanú nem rendelkezne ahhoz sem elegendő szellemi képességgel, hogy meg tudja határozni: melyik házfalat látta lángokban állni. Az elbeszélés további részéből megtudhattuk, hogy Erzsike, - és természetes pánik-reakciójában ekkoriban Csaba is -, ösztönösen a ház felé rohantak, ahol Renáta menyük már a szabadban volt Bianka és Máté nevű unokájukkal, azonban azok testvérkéje: Robika és édesapjuk: Róbert, nem volt sehol. Minek utána kiderült, hogy a két másik gyermeket oltalmazó Renáta tévedett abban az elképzelésében, hogy férje szüleinek az övékével szomszédos házukban vannak, fejvesztett kétségbeesés tört ki a családban, hogy az égő házban rekedhettek. A két kicsi (a lányka vérzett is) biztonságba került az egyik szomszédnál, Petrik Martinéknál. A felnőttek a házba próbáltak bejutni, Renáta a konyhaablakot törte be, de a tűz addigra ott már teljesen elhatalmasodott, így a nyitott bejárati ajtón át hatolt be Erzsébet, úgy kiáltozott odabent fiának, valamiféle visszajelzésre várva, hogy tudja, merre induljon. Nem jött válasz, így a házon kívül siettek megkeresésükre. Róbertet, a felnőtt áldozatot Erzsébet találta meg a ritka erdős részben bal oldalán fekve. Állítja: akkor még élt, csak választ adni nem volt képes kérdéseire. Élesztgette, rázogatta, a hangokra elmondása szerint valamiképp még reagált fia. (A bíró ezen epizód részletezésénél, nevezetesen hogy az áldozat 10-12 méterre a háztól, összehúzódva feküdt -, ismét megpróbálta kiborítani és összezavarni a tanút, a tájolás kérdését használva ehhez eszközül.)  A továbbiakban szinte rögtön Erzsébet mellette termett Csaba is, valamint másik fiúk: Richard, de együttes erővel sem voltak képesek bevinni Róbertet a házba, így a szomszédból érkezett segítség, hogy Csorbáékhoz négyen bevigyék fiukat. Közben elmondásuk szerint többször azt mondta: „le”-, de nem tudta befejezni a mondandóját. Erzsébet hiába bizonygatta, hogy fia még lélegzett, a bíró törhetetlenül tudakolta: honnan tudhatta, hogy fia még élt? Teóriája erősítéseként a 2089. oldal orvosi szakvéleményét ismertette, mely szerint a sörétes vadászfegyverrel leadott lövések létfontosságú szerveket értek, így Róbertnek perceken belül meg kellett halnia. A tanú szerint fiát a mentősök elsőként szállíthatóként, megmenthető státuszban vitték el. Szóba került az is, hogy Erzsébet látta-e a vért fián -, vagy: a bíró felvetése szerint csupán a TV-ben? Miszori László e párbeszéd során megdöbbentő mértékben megalázta a tanút, és ezzel azt a hatást tette, mintha tőrbe akarná csalni, és arra a beleegyezésre bírni, hogy nem láthatott vért. Ahogy odabent, a szülői hálószoba ágyán, Erzsébet ölébe vette a fia fejét, látta balfelén a három lövést a szívtájékán és a combján, de azt hitte, háromágú vasvillával szúrták le. Az egyik szomszéd azonban már látott lőtt sebet, felismerte azt. Pontban 00. óra 25 perc volt ekkor. Az örkényi mentő 01. óra 05 perckor érkezett, a következő 01. óra 20 perckor.   A politikai rendőrség orbán viktori, tehát a fegyházba vágandók Tanúságtétele: Molnár F. Árpádot a tolnai utcai politikai orbáni és pintéri rendőrmaffia három bűnözője veszi körül, mielőtt erőszakkal elviszik a koronatanúnak nevezett Nyalka Éva bírósági tanúvallomása előtti pillanatokban, egyebek mellett azért, hogy ne lehessen tanúja Nyalka Évának az állami bűnözésre akkor kellemetlen tanúvallomásának. Pató Selam cikkében a rendkívül korrupt bűnöző rendőrkapitány, Kocsis Tamás a tűzoltóparancsnokot bízta meg a hamis szakértés előállításával, hogy megfeleljen az állami koncepcióknak. Az egész gyilkosság-sorozat nyomozása a legpofátlanabb bűnszervezeti (fegyházas) ámokfutás mintapéldánya volt, ahogyan a bűnöző maffiamédia megtorlásokat maga után vonó bűnszervezeti kartell-elhallgatása is. (HÍRHÁTTÉR-Kommentár; Fotó: Domján Tibor) (Teljes mérethez klikkeljen a képre!) A rendőrségről érkező Kocsis István a tanú szerint be sem ment megnézni a felnőtt áldozatot, hogy egyáltalán él-e, viszont vitába keveredett Erzsébettel a sebek eredetét illetően: azt állította: a tűzben leszakadó gerendák forró szögei okozták azokat, és a lövéseket illetően ráparancsolt Erzsébetre, hogy ne lázítson, csupán a TV robbant fel! (A bíró e ponton, - sejthetően a hatósági személy érintettségére való tekintettel -, azt ordította a tanúnak, hogy vádaskodik, félre akarja vezetni a hatóságot.) A gyermek áldozatot, Robikát közel édesapjával egyidejűleg találták meg -, s Erzsébet, miután fiát bizakodva adta át a mentősöknek, - a szomszédba sietett át, unokáját megnézni, akihez azonban addigra már nem engedték be -, hogy kíméljék őt a borzalmas valóságtól. Hogy az unokája meghalt, azt csak utólag tudta meg, holttestét sem látta. Akkor a mentőhöz igyekezett vissza, tudakozódni: hová viszik a fiát -, de Róbert addigra már nem élt. A lépcső mellett, a földön akarták hullazsákba helyezni, de az anya ezt engedte: visszavitték ágyukra, ott terítették le lepedővel. Az örkényi mentő Renátát és Mátét vitte kórházba, 02. óra 10 perckor. A másik mentő 02. 15 perckor távozott Biankával, akinek ezt megelőzően a ruhájából, amit tisztára cseréltek, egy lőszer esett ki. Megvizsgálásánál a tanú nem volt jelen. A holtak vonatkozásában a vizsgáló orvos azt állapította meg, hogy idegenkezűség nincs kizárva. A tárgyaláson szóba került a másodikként érkező tűzoltóság kocsijainak elhelyezkedése, valamint egy rövid ideig fennálló áramszünet, amit Richard gyorsan megoldott, és hamar visszajött a világítás, amit az áramkiesés idején a tűzoltóság csőlámpái helyettesítettek. E kérdés tárgyalásakor ugyancsak azzal az ellenvetéssel élt a bíró, hogy a tanú korábban más tényeket hozott fel -, noha friss jegyzeteimben azonnal visszakeresve nem így történt! Erzsébet vallomása a jelen tárgyaláson e tekintetben egybevágó volt, még akkor is, ha a nagy mennyiségű adat elhangzása során követésük teljes koncentrációt igényelt. Miután az események legdrámaibb részei ismertetésre kerültek, Miszori László együttérzést sugallva összegezte a dráma legszívetépőbb részleteit, ezzel tovább sokkolva a tanút, aki az újra-átélés iszonyú kínokkal járó lelki súlya mellett nem csak tovább lett kínozva az események lezajlásának történetével és teátrálisan előadott végkifejletével, de végeredményképpen nevetségessé is lett téve e pszichésen halálra sebzett állapotában. A bíró és a tanú közt nézeteltérés alakult ki néhány fa-ablakrács eredeti elhelyezkedéséről is, melyet Erzsébet szerint a támadók az utca-frontról leszereltek. Kisebb és gyakorlatilag többé-kevésbé kielégítően tisztázott jegyzőkönyvbeli eltéréseken túlmenően Erzsébet állításából az derült ki, ami Csabáéból is: hogy az áldozatok a helyszínelés lezárulását követően a cikk elején már ismertetett lőszerekre találtak, melyeket később átadtak az ismét kihívott rendőröknek, valamint egy borosüveget s olyan nyomot a hóban, mely arra utal, hogy valaki térdre esett -, a korábbi jegyzőkönyvek tanúsága szerint pedig kerék- és bakancsnyomokat, melyeket megmutattak a rendőrségnek. A tragédia előtti időkből értesülhettünk arról a konfliktusról, melybe tüzelő-gyűjtés miatt megfenyegetésbe került a család, valamint arról, hogy a borzalmas drámát egy héttel megelőzően egy fekete kocsi állt este 7-8 óra körül az utca felőli oldalon, még korábban pedig a család egy másik nőtagja kellett hogy a temetőbe siessen be egy fekete kocsi elől. Néhány hónappal később két fekete ruhás ember megjelenése került még szóba -, valamint a történések egy új részlete is felszínre került -, mely szerint Erzsébet, az események legelején, amikor észrevette, hogy fia háza ég, és az ajtót kivágta hogy oda rohanjon, látott egy ismeretlen alakot is a helyszínen.   A romagyilkosságokra végig uszító, általunk jó párszor feljelentett Hír tv a Csorba Csabáné lejáratására megpróbálta hitelteleníteni a tanút. A magyar média szervezett bűnözése figyelmen kívül hagyta az egyszerű tényt, hogy amikor Csorba Csabáné a vádlottak egyik őréhez hasonlította az alakot, akiről azt állítja, hogy látta a helyszínen, pontosan olyan magasságú, szélességű és alkatú, mint Kiss István, akit hivatalosan megvádoltak a gyilkossággal, és akire a tanú ezt követően mutatott, ugyanis addig észre sem vette! A hallgatóságból látható volt: egyetlen pillantást sem vetett Kiss Istvánra! Ugyanakkor Kiss István azonosítása semmiképpen nem lehet bizonyíték e vádlott ellen, hiszen sziluettek emberi azonosítása alapján senkit elítélni nem lehet! A kép a következő tárgyalási nap szünetében készült: Középen, kékben a Keresztyén Molnár F. Árpád (ELI), oknyomozó és tényfeltáró, minden magyarok Legüldözöttebb Újságírója és a Legfőbb Echelon-Tanú. Előtte az áldozatokat és túlélőket képviselő Csonka Árpád ügyvéd. Szintén áldozati és túlélői jogi képviselő a képen jobbra látható Jónás Nándor ügyvéd. Háttal két, a cigánygyilkosságokról rendszeresen tudósító újságíró. A kamerát egy dokumentumfilmes csapat rendszeresen forgató tagja tartja. Mögötte, takarásban Csiza Csaba Echelon-Leleplező, A HÍRHÁTTÉR Munkatársa (Csiza Úr legutóbbi megjelenései: KLIKK 1. és KLIKK 2.!). (HÍRHÁTTÉR-Kommentár; Fotó: Domján Tibor) (Teljes mérethez klikkeljen a képre!) Bár menye szerint neki is látnia kellett volna ez esetben az idegent, igaz, nem is nagyon figyeltek ilyesmire -, s Erzsébet korábban erről a döntő momentumról nem beszélt -, valószínűsítem, hogy éppen az események drasztikus felelevenítése segítette hozzá emlékei e további momentumának a felidézéséhez. Dacára a főbejáratuk felett kint világító száz KW-os égőnek, a behavazott táj közismert, tájat bevilágító hatásának, és a lángoló ház fényerejének -, a bíró kevés hajlandóságot mutatott annak a ténynek az elfogadására, hogy a látási viszonyok bizonyosan elegendőek lettek volna az alak észleléséhez. Egyszerű kifejezéssel élve: megpróbálta ráerőszakolni a tanúra azt az álláspontját, hogy nem láthatta volna, amit látott. Erzsébet azonban leírta a hátulról látott alak testalkatát, távozási irányát és sebességét -, amelyek következtében a bíró testalkat-azonosítás céljából szemrevételeztette vele a mögötte jelenlévő vádlottakat. Nem vett tudomást a tanú azon érvéről, hogy az alakot mozgás közben látta és nem statikusan -, amikor pedig Erzsébet alkatilag az egyik vádlott kísérőjéhez vélte leghasonlatosabbnak az általa látott személyt -, akkor nevetség tárgyává tette, mintha a tanú a kísérőt azonosítaná a szóban forgó idegennel. Noha -, mindenki számára egyértelműen -, nem ez történt. Minimális ellentmondással Erzsébet és a rövid időre még visszahívott Csaba vallomásai közt -, melyeket messzemenően indokol az a pánik- és sokk-helyzet, melyet átéltek -, tényszerűen ennyi információ volt leszűrhető és összefoglalható a jelen tárgyaláson. Fentebb azt mondottam: gondolkodom. Végezetül azt mondom: gondolkodtatni szeretnék másokat, mindazzal, amit lejegyeztem, objektív tényekként, szubjektív szemszögből. Leírásomból megismerhették, kedves olvasók, a Csorba család tragédiáját úgy, ahogyan maguk beszámoltak róla. Bízom benne, hogy tárgyilagosan sikerült közvetítenem; az empátia ideje az, ami ezután következik. Az átérzés után pedig a felmerülő további kérdéseken van a sor. Hogy történhet meg az, hogy amikor hiszünk (mert mást nem is tehetnénk!) az igazságszolgáltatásban -, akkor azt követően, hogy állampolgáraink átélnek egy olyan drámát, amit fentebb ismertettem -: és elvetemült bűnözők áldozatai lesznek -, akkor még az igazságszolgáltatás kíméletlen pszichológiai módszereket alkalmazó eljárásainak is ők lesznek az áldozatai? Hol keressük az emberi méltóság jogát, ha nem praktizálnak kielégítő hatáskörű áldozatsegítők, akik az áldozatokhoz méltó emberi magatartást meghatározott eszközökkel biztosítani tudnák, a bűnügyi illetve bírósági és büntető eljárások során? Kérdezem mindenkitől, aki velem együtt keresi rá a választ: miért annak az asszonynak kellett 5 órán keresztül roskadoznia a tisztelt bíróság előtt, akinek olyan körülmények közt gyilkolták meg a fiát és az unokáját, ahogy már fentebb ismertettem -, miért olyan bánásmód mellet -, és miért nem (tételezzük fel?!) a vádlottaknak? Mert a mottó jól ismert: „bármelyikünkből lehet áldozat” -, és íme, nem csak így – de úgy is! Ezért teszek fel joggal kérdéseket az egész társadalom nevében, amiben (ha még létezik egyáltalán az az utópisztikus igazság?!) – egyenlő eséllyel kerülhet bármelyikünk a tanuk pulpitusa elé! A mondást jól ismerjük: „vétkesek közt cinkos, aki néma”: ennek szellemében jegyeztem le mindazt, aminek tanúja voltam. Bizonyára megvan az odavágó terminus technikus arra a bírói módszertárra, aminek eszközeivel megismerkedhettem ez alkalommal. Azok nevében kifogásolom, akiknek erre már nem maradt energiájuk. Vagy lehetőségük. Vagy tartásuk, mert összetörettek teljesen. Vagy bármi más oknál fogva. Kifogásolom, és elárulom: a műtét bizony nem sikerül, ha csupán a páciens hal bele -, és ugyanúgy az igazság sem győz, ha kiderítése során a korábbinál is végzetesebben kárvallott lesz lelkileg, emberi méltósága jogaiban maga az áldozat!   Orbán Viktor 100%-ban eltussolt és a tanúkat sorozatban lemészárolt bűntetteiből: KLIKK!: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13, 14., 15., 16., 17, 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31.! A Romák Elleni Állami Sorozatgyilkosság Orbán Viktor általi eltussolásáról és világhírhedtté váló újságíró-üldözéséből: KLIKK!: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12.! Az Orbán Viktor által teljes eltussolásra és folytatólagos szervezésre követelt, a világ minden népe és állami vezetése ellen irányuló utasszállító és katonai repülőgépek elleni tömeggyilkos robbantásos terrorcselekményekből egy csokorra való leleplezés: KLIKK!: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9.! Az Orbán Viktor által vezetett és eltussolni próbált állami pszichiátriai kínzások, csonkítások, tömeggyilkosságok, Holocaust megbuktatásából egy csokorra való: KLIKK!: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20.!

web counter

Kapcsolat:
30/919-63-86
azoknezo@citromail.hu