2013-06-29. www.echelon8.org 
			Forrás:
			Alsóörsi Hírhatár  
			
			(Világszerte postázva 
			- mint mindig - Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövettől 
			és Ilan Mor izraeli nagykövettől kezdve Budapest összes rendőrkapitányságán át a magyar 
			és külföldi polgári és katonai titkosszolgálatok sokaságáig, az FBI 
			és más nemzetközi nyomozószerveknek, számos külföldi diplomáciai 
			követségnek, több tucat magyar országgyűlési képviselőnek, Orbán 
			Viktor és más miniszterelnökök címeire, belföldi és külföldi 
			médiumokig és kormányszervekig, a legnagyobb magyar médiumoktól a 
			vezető külföldi médiumok sokaságáig bezárólag stb.) 
			  
							
								
								
								 Újságíróként, 
								oknyomozóként és tényfeltáróként járva a 
								bírósági tárgyalásokat egyre gyakrabban 
								találkozni azzal, hogy a pszichiáterek egyre 
								nagyobb, ráadásul ránézésre egészséges embereket 
								nyilvánítanak elmebeteggé, sőt, kezdeményezik 
								cselekvőképességet kizáró gondnokság alá 
								helyezésüket. Minthogy nem csak felnőtt koromban 
								ismertem meg az átmentett rendszert, hanem 
								családom révén (apám katona volt, anyám 
								bíróságon dolgozott, többek között a halálbíró 
								Lengyel mellett, majd katonai kórház 
								pszichiátriáján került bizalmi állásba) 
								egyenesen beleszülettem a pszichiáteri, 
								rendőrségi, katonai és kormánybűnözésbe, 
								felnőttként pedig többek között elmeszociális 
								otthonban is dolgoztam, 1998-tól pedig Gergényi 
								Péter mellett - az úgynevezett bűnüldözésben - a 
								rendőrséggel és a titkosszolgálattal működtem 
								operatív vonalon, így sokkal-sokkal átfogóbban 
								és mélyre hatóbban ismerem a rendszert, mint 
								bárki a kívülállók vagy a félig illetve egyes 
								területeken határozottan belsősök közül. 
								 
								 
								Újságíróként, oknyomozóként és tényfeltáróként 
								járva a bírósági tárgyalásokat egyre gyakrabban 
								találkozni azzal, hogy a pszichiáterek egyre 
								nagyobb, ráadásul ránézésre egészséges embereket 
								nyilvánítanak elmebeteggé, sőt, kezdeményezik 
								cselekvőképességet kizáró gondnokság alá 
								helyezésüket. Egy-egy ügyben - amikor nemhogy 
								bírót vagy főbírót, politikust vagy egy pénzügyi 
								maffiát, de csupán egy közrendőrt kell kimosni 
								bármilyen bűncselekményből - egyre nagyobb 
								tömegével megesik, hogy idézőjelben mindenkit 
								elmebeteggé vagy önálló cselekvésre képtelenné 
								nyilvánítanak. Mondani sem kell, hogy az 
								elmebeteggé és cselekvőképtelenné nyilvánított 
								személyek sosem politikusok és sosem gazdagok. 
								Az állami pszichiátriai bűnözés - ahogyan ennek 
								tendenciáját is előre meghatároztuk - nem csak 
								évről évre, de gyakran pár havonta egyre 
								mélyebbre süllyed, a szakmai látszatnak már 
								szinte semmi jelentősége nincs és mára ott 
								tartunk, hogy valószínűleg minden magyar idők 
								legnyilvánosabban elkövetett pszichiátriai 
								bűnözéssorozatát látjuk elkövetés alatt nap, 
								mint nap. 
								 
								Pár éve még bárkit, aki a média nyilvánossága 
								nélkül rendőri, nemhogy ügyészségi, bírói vagy 
								politikusi korrupcióról beszélt, pillanatok 
								alatt elmebeteggé nyilvánították és semmi perc 
								alatt pszichiátriára záratták. Nagyon sok 
								esetben a polgármester, más esetekben valamelyik 
								pszichiáter egyenesen a gyanútlan áldozat 
								lakására küldte a mentőt, ahonnan teljes 
								médiacsenddel (titkosszolgálati kifejezése "D-Notice") 
								zárt intézetbe szállították, ahol - anyám is 
								pszichiátrián dolgozott, én pedig elmeszociális 
								otthonban - általában egy nagyon súlyos 
								injekciós koktéllal, több napi altatással 
								kezdték az agymosást és a gyógyszerfüggőséget 
								kialakító terrort. 
								 
								2006 előtt a "titkosszolgálat" szót kimondani is 
								főbenjáró bűn volt és üldözendő cselekménynek 
								számított. Pár éve 98-100% volt annak 
								valószínűsége, hogy elmebetegnek nyilvánították 
								és nagyon-nagyon könnyen pszichiátriára vagy 
								elmegyógyintézetbe zárták, aki azt mondta, hogy 
								bárkiről azt sejti, ügynök, pláne, ha 
								Moszad-ügynökről beszélt. Ma viszont az 
								az egészséges, aki ügynöközik, aki faji alapon 
								ítél, és ma már semmiképpen nem elmebeteg, aki
								Moszadozva azt mondja: a zsidók 
								gonoszok, akik faji rosszindulatukból fakadóan 
								el akarják foglalni a világot, az 
								Emberiség 75 vagy 95%-át pedig ki 
								akarják irtani. 
								 
								Mi változott a korábbi gyakorlathoz képest? 
								Megválaszolom: a politika. A politikai 
								környezet, a miniszterelnök, a miniszterelnökök 
								és környezetük részéről megfogalmazott és 
								láthatóvá tett diktátumok, a pszichiátriának 
								pedig éppen annyira nincs semmi köze a 
								szakmaisághoz, az erkölcshöz, a megbízhatósághoz 
								és az igazsághoz, amennyire korábban sem volt 
								ezekhez semmi köze, soha. Sem a 
								Horthy-rendszerben, sem a 
								hitlerizmus idején, sem a 
								sztálinizmus alatt, sem a 
								kapitalizmusban. Mindig is egy minden 
								rendszert kiszolgáló és - éppen
								
								 gátlástalan 
								bűnözési abszolút statisztikáik és bármire 
								alkalmazhatóságuk miatt - minden rendszeren 
								átmentett, belterjes bűnöző réteg volt, amelyik 
								minden vezetőt, minden rendszert és minden 
								kormányt gátlástalanul és féktelen kritikátlan 
								és deluzív módon, schizoid és pszichotikus módon 
								kiszolgált. 
								 
								Nézzük pl. a 2006 előtti, "ügynökökről csak 
								elmebetegek beszélnek" pszichiátriai gyakorlatot 
								a mostani nacionalista és fasiszta vonalhoz 
								képest. A pszichiáterek bűnbandája ezen 
								pálfordulásoknál is egy olyan disznóhoz 
								hasonlít, amelyik - miután a kormány vályújába 
								ömlesztett moslékból jóllakott - korábban mindig 
								a hálószoba ágyára járt vizelni és hasmenéses 
								székletét üríteni, de mióta az új 
								moslékkeverékkel meggyőzték, hogy ez már nem 
								divat, azóta nem csak az ágyra ürít, hanem híg 
								és Veéres székletével szanaszét 
								fröcsköli és mocskolja az egész lakást. És neki 
								ez így jó. Azért, mert mindig így élt, mindig is 
								ekként szocializálódott. Így élt és ebből élt
								Adolf Hitler alatt, aztán így 
								menetelt át a sztálinizmusba és 
								a kádárizmusba, ahonnan 
								hiánytalan létszámban trappolt át
								a kapitalizmusba, 
								ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanazokkal az 
								eszközökkel, ugyanazokkal az elkövetőkkel, 
								mégpedig hiánytalan létszámban átmentve, tovább 
								szolgálva az új rendszerben, az új törvényeknek, 
								az új diagnózisoknak, az új politikai pártoknak, 
								az új politikai rezsimeknek, az új elvárásoknak 
								és folytatólagos javadalmazásoknak, korlátlan és 
								abszolút, totális bűnpártolásnak és minden 
								folytatólagos kinevezésnek. Akik a 
								szocializmusban bezáratták, leszedálták, 
								elmebeteggé nyilvánították és megölték azokat, 
								akik nem akarták elfogadni a 
								szovjetunionista eszméket - akkoriban 
								is hivatalos, a rendszer fordultával azóta 
								eltörölt diagnózist vezettek be a 
								Kádár-rendszer kritikusai ellen - , 
								azok a pszichiáter elkövetők nem csak egytől 
								egyig átmentésre, kinevezésre és azóta is - 
								általában halálukig tartó - foglalkoztatásra 
								kerültek, de Pákh Tibor 
								kivételével - akit külföldi, szinte az egész 
								világot átfogó összefogásra kénytelenek voltak 
								rehabilitálni, kimondva, hogy sosem volt 
								szkizofréniás elmebeteg - a világon senkit nem 
								rehabilitáltak. Viszont átmentettek kivétel 
								nélkül minden pszichiátert. 
								 
								
								
								 Minthogy 
								anyám a szocializmustól a kapitalizmuson át, 
								egészen nyugdíjazásáig pszichiátrián dolgozott 
								(előtte bíróságokon), így kívül-belül ismerem 
								nem csak a szakmát, annak állami elkövetőit, 
								módszereiket, stílusukat, eszközrendszereiket, 
								kapcsolataikat és kapcsolati módszereiket, de 
								szakértőnek számítok a személyiségelemzéseket és 
								a pszichiátriai diagnosztizálást illetően is. 
								Minthogy időm jelentős részét kiskoromtól anyám 
								munkahelyén, a katonai pszichiátrián (MN Magyar 
								Néphadsereg II. Katonai Kórház Ideg-elme 
								osztály, a kapitalizmusban a Repülőkórház nevet 
								kapta) töltöttem, anyám irodájában és orvosok 
								irodáiban üldögélve, nem csak kiskoromtól 
								hallottam, aztán olvastam a rendőrségi és 
								pszichiátriai aktákat, de a politikai 
								megrendelésre elkövetett elmebeteggé 
								nyilvánításoknak és gyilkosságszervezéseknek is 
								szem- és fültanúja voltam a szocializmus és a 
								kapitalizmus alatt egyaránt. Sem a rendszer, sem 
								a módszerek, sem az eszközök, sem az elkövetők 
								nem változtak, de még olyan részletkérdésekben 
								is teljes azonosság maradt, hogy anyám - a 
								munkavégzés miatt - a Kádár-rendszerben és a 
								kapitalista, nevében demokráciában is 
								hazahordott sok bűnügyi és pszichiátriai aktát, 
								amiket így a lakásunkban is olvasgattam és - 
								ügytől függően - vontam le a súlyos 
								konzekvenciákat vagy kaptam szó szerinti 
								röhögőgörcsöket. A rendőrségi akták aztán abból 
								fakadóan is a lakásunkon kötöttek ki, hogy 
								szomszédunk lett az a Borsos Béla rendőr 
								alezredes, aki úgynevezett "életvédelmi" 
								nyomozóként (a nép gyilkossági csoportnak hívja) 
								anyámmal szoros bűnözői munkakapcsolatban, a 
								rendőrségről hazavitte a nyomozati aktákat, ott 
								átadta anyámnak, aki onnan másnap vagy a hét 
								első napján a katonai kórházba vitte. 
								 
								Egyébként ez a - közben nem a fizetéséből 
								busásan meggazdagodott - Borsos Béla 
								rendőr alezredes - aki egyébként könnyen tetten 
								érhetően verőrendőr is volt - olyan jóban volt 
								például 
								
								 Szili 
								Katalinnal (aki egy időben az 
								MSZP színeiben az Országház 
								elnöke volt), hogy a házelnök asszony 
								Borsos Béla lakására ment vacsorázni, 
								de amikor Orbán Viktor került 
								kormányra, olyankor Orbánt is 
								gátlástalanul kiszolgálta. Annyira, hogy az 
								ellenem folytatott, sok éves bűnügyi ámokfutása 
								díjazásául Orbán Viktor és - az 
								általam sorban borított bűntettekben 
								lelepleződött - Zombor Gábor, 
								aki Kecskemét Fideszes 
								polgármestere, Orbán Viktor 
								legalább másfél évtizede személyes végrehajtója
								Borsos Bélát az év rendőrének 
								választotta. Nem volt ugyanis olyan rendőr, aki 
								súlyosabb bűntettek kapcsán közvetlen 
								eltussolóként tetten érhető lett volna. 
								 
								
								Tárgyalás 
								 
								Másutt megtettem és meg is fogom tenni, de itt 
								most egy másik vetületéről fogok beszélni annak, 
								hogy a pszichiátriában és az igazságszolgáltatás 
								őrült rendszerében, valamint a bírósági 
								tárgyalásokon mennyire súlyos fokban tetten ért 
								a minden józan észt és egészséges gondolkodást 
								mételyként és drasztikus pszihofarmakonként 
								felülíró sötétség. 
								 
								Mit látunk például egy polgári vagy büntető 
								perben, amikor a pszichiáter cselekvőképességet 
								kizáró gondnokság alá helyezés szükségességét 
								deklarálja? 
								 
								Először is feltűnik a bíró és az ügyész, akik a 
								pszichiáter szavait - annak általában igen 
								határozottan megfogalmazott elvárásainak 
								megfelelően - abszolút isteni 
								Kinyilatkoztatásként kezelik, ami sérthetetlen 
								és csalhatatlan. A pszichiáternek sosem kell 
								bizonyítania, hiszen egy pszichiáter mindig 
								Kijelent. Nem bizonyít, nincs is erre lehetősége 
								sem, ő csak Kijelent, ahogyan az Isten. És az 
								ügyész és a bíró térdre borul, hiszen mik ők 
								ahhoz, hogy egy ilyen Abszolút Igazságosságot és 
								Hatalmat kétségbe vonjanak, amelyik betévedve a 
								bíróságra Megteszi csalhatatlan Kijelentését, 
								majd elbattyog a pénztárhoz, felveszi a pénzét 
								és hazamegy. A bírósági gyakorlat értelmében aki 
								így tett, az nem csak ember volt, de abszolút 
								Istenként jelent meg a bíróság előtt és úgy is 
								Nyilatkozott, helyesebben isteni Kijelentést 
								tett. 
								 
								Ilyenkor tendencia, hogy a gondnokság alá 
								szorulónak - ebben a bolondok házában - 
								mindenkinél több esze van és hív egy másik 
								Istent. Az is abszolút Isten, csakhogy az előző 
								Isten 1 volt, a következő pedig Isten 1, hiszen 
								Isten nem lehet hatalmasabb és tökéletesebb az 
								Istennél. Ekkor a tárgyalóteremben megdöbbentő, 
								a józan ésszel és a racionalitással ismét 
								semmiképpen össze nem egyeztethető csoda 
								történik: miután Isten 1 után jön Isten 1, akkor 
								gyakran az előzővel abszolút ellentétes 
								Kinyilatkoztatást téve ünnepélyesen Bejelenti, 
								hogy a gondnokság alá szoruló súlyos elmebeteg 
								nem elmebeteg, hanem normális. Tehát a már 
								Kinyilatkoztatottan és elfogadottan elmebeteg 
								zsenialitása láthatóan mindenki eszét és 
								mentális egészségét felülírta, hiszen teljesen 
								felforgatta a már Kinyilatkoztatott Abszolút 
								Igazságot és Jövőt. Isten ugyanis már 
								Kinyilatkoztatta az Abszolút Igazságot, le is 
								borult azelőtt mindenki - a bíró és az ügyész 
								homloka csak úgy porzik a programozott és 
								kondicionált portól és kosztól -, viszont Isten 
								Kinyilatkoztatása után jött Isten, Aki 
								Kijelentette az Abszolút Igazságot, ami 
								ellentmond a korábban Isten részéről Kijelentett 
								Abszolút Igazságnak. 
								 
								A mérleg egyik serpenyőjében tehát ott áll Isten 
								Abszolút Igazsága és megkérdőjelezhetetlen 
								Szava, a mérleg másik serpenyőjében pedig Isten 
								abszolút ellenkező Abszolút Igazsága és 
								megkérdőjelezhetetlen Szava. A bíró és az ügyész 
								magában már mindkettőt jogerőre emelte, ezért 
								összezavarodik. Mit tehet ilyenkor? Nosza, hívja 
								Istent, egy harmadikat, akinek Szent Szava 
								szintén Isten Abszolút Kinyilatkoztatása lesz, 
								mert mivel a focit gólra játsszák, a meccs 
								eredménye pedig 1:1, a bíró pedig 
								döntésképtelen, cselekvőképtelen, így kénytelen 
								ismét kapcsolatba lépni az Istennel. 
								 
								Ahogyan a hentesnél a hentes, aki a mérleg 
								serpenyőjének egálját látva fog még egy darab 
								véres húst, hogy odavágja az egyik oldalra, úgy 
								kell Döntenie Istennek, hogy Istennél, vagy 
								pedig Istennél van az Igazság. Egy biztos: 
								Istennél van az Igazság. 
								 
								
								 Ekkor 
								a prófétának (aki jelen esetben a bíró) 
								Megjelenik Isten - az abszolút Igazság, akinek 
								Szava Szent (Áldassék az Ő Neve) -, 
								Kinyilatkoztatja az Abszolút Legfelső Igazságot 
								(mármint a harmadikat). A meccs végeredménye 
								vagy 2:1 lett vagy pedig 1:2. A focit ugyanis - 
								ismételjük - gólra játsszák, a játékosok pedig 
								(a pszichiáterek) azok, akik ugyanolyan mezben 
								futballoznak, ugyanabból a csapatból valók, de 
								mivel betegek, ezért vagy egy kapura vágtatnak, 
								vagy egymás ellen fociznak. Hogy melyik kapura 
								mennek, azt is ők döntik el, de tudjuk róluk, 
								hogy sosem tévednek, hiszen tökéletesek. A 
								bírónak pedig az a dolga, hogy végignézze a 
								meccset, majd a skizofrén pszichiáterek csapata 
								focijának végeztével leboruljon a pályára és 
								megcsókolja a földet, áhítattal Kijelentve: íme, 
								megszületett a Legfelsőbb Igazság! A bíró és az 
								ügyvéd pedig térdre borul az Abszolút és 
								Megkérdőjelezhetetlen Hatalom előtt, Aki minden 
								észt, bizonyítékot és ránézésre egyértelmű 
								tényállást felülírt. 
								 
								Innen már csak az volna az evidens, ha ezek után 
								a bíró és az ügyész ellen rendelnénk el sürgős 
								pszichiátriai vizsgálatot, hiszen a jelenség 
								sokkal betegesebb, mint azt ezen moslékba 
								süllyedt tenyészet saját gyakorlatáról - deluzív 
								illetve paranoiás téveszméi elnyomó hatása miatt 
								- valaha feltételezte volna. Az a bíró és 
								ügyész, aki nem tudja eldönteni még azt sem, 
								hogy akivel végigülte a tárgyalást vagy a 
								tárgyalássorozatot, az normális-e vagy sem, 
								pláne, hogy a célkeresztbe vett illető képes-e 
								önálló cselekvésre, az olyan bíró és ügyész 
								feltehetően annyira zavart beteg, hogy ha 
								tényleg ennyire - népi kifejezéssel - bolond, 
								akkor cselekvőképességet kizáró gondnokság alá 
								helyezhető vagy helyezendő. Az biztos, hogy nem 
								csak bírói, de bármilyen sivatagi 
								portaszolgálatra is alkalmatlan, és az ő 
								cselekvőképessége az, ami feltétlenül 
								vizsgálandó. Egy egészséges vagy valamelyest nem 
								teljesen abnormális ember nem szorul 
								pszichiáterre ahhoz, hogy eldöntse, akivel 
								beszél, az normális-e vagy sem. Ha a bíró és az 
								ügyész viszont ennyire rászoruló, akkor gyakran 
								érdemes kezdeményezni a cselekvőképességet 
								kizáró gondnokság alá helyezését, hiszen ilyen 
								súlyos mentálhigiéniai állapotban egyáltalán 
								hogyan képes a hétköznapi életben boldogulni, 
								ahol elmeállapotánál fogva soha nem képes még 
								azt sem eldönteni, hogy akivel beszél a 
								munkahelyén, akivel beszél otthon, a boltban, a 
								benzinkútnál, a fodrásznál stb., az normális-e 
								vagy közveszélyes őrült. A bírák és ügyészek 
								helyzetét vizsgálva olyan kép sejlik fel az 
								eseményeket logikusan szemlélők előtt, mintha a 
								bíró és az ügyész egy életen át azon gyötrődne - 
								miközben súlyosan deluzív állapotában, mint egy 
								álomban jár-kel a társadalomban -, hogy vajon 
								aki az imént, meg imént, meg most is elment 
								mellette, az vajon normális-e vagy 
								elmegyógyintézetbe zárandó elmebeteg. 
								Szerencsétlen állapot lehet úgy élni, hogy az 
								illető elméje sosem tudja eldönteni senkiről, a 
								világon senkiről, hogy az normális vagy abszolút 
								szavahihetetlen és közveszélyes elmebeteg. A 
								rendőrnek, a bírónak és az ügyésznek olybá 
								tűnik, egyetlen fogódzója maradt az életben: a 
								pszichiáter, azaz Isten, akiről tudvalevő, hogy 
								mindig Abszolút Normális, Abszolút Szavahihető 
								és
								
								 Ő 
								az Egyetlen e széles világon, Aki valahogyan 
								rendezheti szegény, nyomorult rendőr, nyomorult 
								bíró és szánakozásra méltó ügyész zavaros 
								világában a gondolatokat. Egy olyan rendőri, 
								bírói és ügyészi világban, ahol mindenki gyanús, 
								mert sosem tudni, ki abszolút tébolyult 
								közveszélyes elmebeteg, és akiről sosem tudja 
								szerencsétlen nyomorult pára, hogy igazat mond-e 
								vagy elmebetegként hazudik. Nem is csoda, hogy 
								ebben a kaotikus, irracionális rendszerben őket 
								ültetik a nyomozó, a vádló és a bíró 
								pozíciójába, hiszen ki alkalmasabb ilyen felelős 
								státuszra, mint az, aki a világon senkiről nem 
								képes eldönteni, hogy igazat mond-e vagy 
								hazudik, hogy normális-e vagy tébolyult, 
								szétesett elmebeteg. A gyakorlatuk értelmében 
								amikor rendőrökről, bírókról és ügyészekről 
								beszélünk, akkor egy szánalmas, nyomorult, 
								sorvadt, mankóval közlekedő és gügyögő, önálló 
								ítélethozatalra képtelen szellemi fogyatékost 
								tudunk elképzelni, aki hörögve próbál 
								segítségért csúszni-mászni a Világmindenség 
								egyetlen kapaszkodója, a pszichiáter felé. Nekik 
								tényleg szükségük van arra, hogy pszichiáterük 
								legyen, aki kizárólag alkalmas arra, hogy 
								eligazítsa szerencsétlen párákat a világ 
								dolgaiban. 
								 
								A pszichiáterek pedig mintha valamifajta egészen 
								súlyos cezaromániában, továbbá istenkomplexusban 
								szenvednének, hiszen hol találunk olyanokat, 
								akik a hétköznapi életben, nemhogy bíróság előtt 
								elfogadnák azt, hogy nekik a kötelező jogi 
								definíció szerint csupán "véleményük" - és itt 
								hangsúlyozom: a "véleményük" - olyan, mintha 
								Maga a Mindenható Úr Isten Nyilatkozna Meg, és 
								ekként is kezeli ezt mindenki. 
								 
								Tovább súlyosbítja a bíró és az ügyész mentális 
								megítélhetőségét az, hogy amit szakvéleménynek 
								neveznek, azt ők földig borulva a Mindenható 
								Atya Úr Isten Abszolút Igazságának és a Mennyek 
								Ura Kinyilatkoztatásának kezelik. A pápaság 
								legsötétebb idejében jelentette ki a pápa 
								magáról, mondván: hogy a pápa egyszerre ember és 
								abszolút Isten is. Na most akik ilyennel állnak 
								elő, azokat érthető okokból elmegyógyintézetbe 
								zárják... 
								 
								Nosza, megérkeztünk a pszichiáterek 
								skizofréniás, romlott, sötét középkori 
								rendszerében a pszichiáterek romlott, sötét 
								középkori és skiozid, más esetekben skizofréniás 
								bűnbandájához. Akik értenek valamelyest a 
								kvantummechanikához, megszokták a csodákat; de a 
								pszichiáterek örvénylő moslékja, és ahogy ez 
								folyamatosan keveredik és örvénylik, egyetlen 
								disznóeledel elegyet képezve a rendőrök, az 
								ügyészek, a bírók, a politikusok és a 
								gyámhatóság közpénzfizetett, tehát egy csapatban 
								vágtázó henteseivel és hóhérjaival, az a világon 
								semmilyen racionális világképbe nem illeszthető. 
								Az "Isten a pszichiáter" gyakorlata egy súlyosan 
								beteg, paranoiás téveszmékkel halmozott 
								tudathasadásos elmezavarban szenvedő 
								szerencsétlen ember világképével egyeztethető 
								csupán, ahol a racionalitásnak, a józan 
								értékítélő képességnek, a mentális egészségnek 
								semmi helye nincs. Erre a korra a jövő úgy fog 
								tekinteni, mint az egész rendszert átható 
								ostobaság, kóros mentális állapot, téboly, 
								sötétség, korrupció, bűnözés és rosszindulat 
								kaotikus állati és ösztönrendszerére. 
								 
								Az egyre-másra bevezetett új és új diagnózisokat 
								a pszichiáterek egytől egyig tényként fogadják 
								el, átveszik és alkalmazzák. Bármit, amit 
								felülről eléjük raknak, megeszik és elkezdik 
								visszaöklendezni, visszaokádni a társadalomra. 
								Ez egy olyan disznóólat demonstrál, amelyik 
								mindent, amit egy láthatatlan kéz a vályújukba 
								önt, azt közösen, egy közös vályúból azonnal 
								felzabálják, legyen az bármi. Bármilyen rendszer 
								(szélsőbal vagy szélsőjobb, külföldi, magyar 
								vagy multinacionális), tehát bármilyen rendszer 
								bármilyen disznóságait és bármilyen moslékját 
								felzabálják és közösen visszahányják, ráhányják 
								az egész bolygóra, hogy mindent beterítsen. Ez a 
								kritikátlanság nem csak a szakmai idiotizmust, 
								az abszolút hiteltelenséget és 
								megbízhatatlanságot, a rendkívül súlyos, 
								pszichiátriai szempontból értendő 
								kritikátlanságot bizonyítja, de bizonyítja 
								legalább a nagyon súlyos delúziót és skizoid 
								perszonopátiát, illetőleg a dekompenzált 
								borderline perszonopátiát is, méghozzá rendkívül 
								súlyosan paranoid jegyekkel, sok esetben - ki 
								kell mondani - kifejezetten paranoiás 
								téveszmékkel, amelyek egyértelműen a 
								schizophrenia elmebetegségre hajaznak, máskor 
								azok manifesztumai. 
								 
								Cikk: Molnár F. Árpád (ELI); 2013.06.01.  
							Budapest, Hungary 
							HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIA (HHMM):
							
							http://www.echelon8.org/ 
							hirhatter.multimedia@gmail.com 
							Telefon: +36/30/919-6386 
							—————————— 
							
							
							  We Are Christians and Echelon Witnesses and for Human 
							Rights from Hungary. We are in danger, because 
							PRESIDENT VIKTOR ORBAN IS KILLER AND ENEMY OF THE 
							EARTH! 
							We are political pursued investigative 
							journalists. They threaten us with assassinations: 
							Viktor Orban (prime minister of Hungary) and more…  
						
							 
   
				 
			 
			 
			
			 
			
							
							 Orbán 
			Viktor 100%-ban eltussolt és a tanúkat sorozatban lemészárolt 
			bűntetteiből: KLIKK!: 
					1.,
			2.,
					3.,
					4.,
					5.,
					6.,
					7.,
					8.,
					9.,
					10.,
					11.,
					12.,
					13,
					14.,
			15., 
			16.,
			17,
			18.,
			19.,
			20.,
			
			21., 
					22.,
			23., 
			24.,
			25.,
			26.,
			27.,
			
			28.,
			29.,
			
			
			30.,
			31.! 
			 
			A Romák Elleni Állami Sorozatgyilkosság Orbán Viktor 
			általi eltussolásáról és világhírhedtté váló újságíró-üldözéséből: 
			KLIKK!: 
			1.,
			
			
			2.,
			3.,
			4.,
					5., 
					6., 
					7.,
			8., 
					9.,
					10.,
					11.,
			12.! 
			 
			Az Orbán Viktor által teljes eltussolásra és 
			folytatólagos szervezésre követelt, a világ minden népe és állami 
			vezetése ellen irányuló utasszállító és katonai repülőgépek elleni 
			tömeggyilkos robbantásos terrorcselekményekből egy csokorra való 
			leleplezés: KLIKK!: 1.,
			2.,
					3., 
					4.,
			5., 
					6.,
					7.,
					8.,
					9.! 
			 
			 
			Az Orbán Viktor által vezetett és eltussolni próbált állami 
			pszichiátriai kínzások, csonkítások, tömeggyilkosságok, Holocaust 
			megbuktatásából egy csokorra való: 
			KLIKK!:
			1.,
			2.,
			3.,
			4.,
			5.,
			6.,  
			
			7.,
			8., 
			9.,
			
			
			
			10.,
			11.,
			12.,
			13.,
			14.,
			15., 
			
			16.,
			17., 
			18.,
			19.,
			20.!  |